Hirdetés
Kezdőoldal Utazás Spanyolország2001

Spanyolország2001

Hirdetés

„Spanyolországba

“Spanyolországba?

Motorral? Ti meg vagytok örülve!” Érdekes…miért mindenkinek ez az els?

reakció? Na jó.. én sem gondoltam komolyan els?re. Még múlt év végén nézegettem

az Atic honlapján az idei els? találkozó helyszínét: Castellbó! Hol van

egyáltalán? Térkép el?: Pireneusok! De szép lehet! Legrövidebb távolság

az AutoRoute szerint kb 2100 km Nyíregyházától, de persze ez használhatatlan,

tele van autópályával. Itt el is aludt egy kicsit az ügy. Tavasszal aztán

egy márkatárssal beszélgetve újra el?jött a találkozó terve, innent?l kezdve

már nem is volt hajlandó többé kimászni a szürkeállományból. Kíváncsiságból

készítettem egy kicsit látványosabb útitervet, kerülve az unalmas sztrádákat,

ránézésre is tetszet?s kis útvonal lett, végig követi az Alpok vonulatát,

érinti Ausztriát, Olaszországot, Svájcot, Franciaországot, Andorrát és

megállapodik Spanyolországban. Szép lapos kifli és csak pár száz kilométerrel

hosszabb mint a sztrádás szakasz, persze sokkal lassabb, de ezerszer látványosabb.

Én lefixáltam magamban, hogy megyek és feldobtam az útitervet pár helyre,

többek között az épp alakuló Atic.hu-ra. Végül négyen lettünk, akik szinte

teljesen biztosra útra kelünk. Közben István barátom, kivel már tavaly

kóboroltunk egy kört Ausztriában bejelentette, hogy nem tud jönni. Másnap

reggel egy térkép volt az asztalán a behúzott útvonal tervvel. (Micsoda

álnok dolog! Vajon ki tehette oda???) . Pár percig nézegette…..morgott

valamit az orra alatt egyes aljas egyedekr?l, majd elment szabadságot kérni

június elejére. Nem kellett túl sokat gy?zködni! Én speciel meg se szólaltam………

Elkezd?dött

a pontosabb tervezés, itiner készítése, költségkalkulálció, biztosítások

beszerzése, csomaglista összeállítása……ez utóbbit többek szerint teherkocsi

kapacitáshoz terveztem nem egy nyeregtáskához…..Minden fakultativ!……De

a sátor azért er?sen ajánlott! F?leg tekintettel arra a hírre amit német

motorosok küldtek látva az útitervet: a Stelvio-hágó még zárva: 5 méteres

a hó. Nagy kár, ez lett volna a legmagasabb pont az úton, több mint 2700

méter, de legalább nem kell kerülni miatta, teljesen véletlenül nem hosszabbítja

meg az utat. Indulás el?tti héten alaposan megszaporodott a levélforgalom

az út kapcsán mire minden tisztáztunk és kialakult az indulás pontos helye

és ideje is, hiszen négyen három különböz? helyr?l vagyunk, plusz még kísér?ket

is kaptunk a határig. Végül is eljött az indulás: 2001 május 30.

1.nap,

szerda: Felcuccolva állnak a paripák, az els? szakasz igen jelent?s, megvan

vagy 5 km! A nemrég nyílt MotorSport2000-ig gurulunk (ez itten kérem a

reklám helye) ahol is úti támogatásként egy utolsó átnézést, ellen?rzést

és egy-egy láncápolót kapunk az útra. Támogatónk Roland –mester is er?sen

fontolgatta az utat, meglátva a térképet, de végül is nem tudott jönni

(valószín?leg nem az út hossza riasztotta, járt már Angliában és Afrikában

is motorral). Második táv Nyíregyháza-Miskolc-Bükki átköt? út-Eger-Sirok-Recsk-Mátra-Gyöngyös

majd a dögunalmas hármason fel Budapestre. A Bükk és a Mátra mindig gyönyör?,

ismerkedünk az er?sen megpakolt motorok vezethet?ségével, ha van valami

hiba az még most jöjjön el?. Szerencsére semmi, csak István csomagjainak

átkötésén er?sítünk kicsit. Szállás Budapesten egy barátunknál, akihez

feljutni els? igazi próbatétel, a rövid kaptató fordulói triál pályának

is beillenek. Reggel behúzott fékkel folyamatosan csúsznak le a vasak a

köves-homokos úton. Este felkészülésként a sátrazásra (és mellékesen mivel

nincs elég ágy) a padlón alszok. Lusta vagyok a csomagot szétbontani a

gumimatracért ezért polifoamon fekszek…….reggelre megfogadom, hogy

legközelebb egy lehegesztett páncélszekrényt is felnyitok a kényelmes matracomért!

A napi etap 330 KM volt.

2.nap,csütörtök.

Indulás után 5 perccel már dugóban vagyunk, fél óra alatt át kell verekednünk

magunkat egész Budapesten, a csapat az EuroPark –nál vár minket 8-kor.

Eleinte csak finoman el?zgetünk, tekintettel, hogy a motorom félelmetesen

széles a csomagokkal, de végül már folyamatosan tilosban haladunk…..majd

visszapostázom mindenkinek a visszapillantóit amit az oldaltáska leszed!-fogadom

(persze csak ha van benne postacím). Pontban 8-kor begördülünk a találkozási

pontra. Nagy öröm, ismerkedés a többiekkel, végre személyesen találkozhatom

az Atic.hu különítménnyel! Itt van Erik is, aki végig jön, a többiek a

határig kísérnek minket. Az indulás pillanatában zuhogni kezd az es?, és

mivel István kicsit késve indul utánunk, egyb?l kifordul az Üllöire, mehetek

levadászni…..a többiek addig áznak egy kicsit. Leszaladunk Fehérvárig

ahol csapatunk negyedik full-távos tagja, Endre csatlakozik hozzánk. A

többség felveszi a vízhatlan es?ruhát, igen színessé válik a társulat.

Mivel szinte mindenki beöltözik, ismerve Murphy-bácsi vicces kedvét én

mell?zöm a dolgot….ha ennyi ember vízhatlan, akkor már felesleges esni

az es?nek. Be is jön.

Körmend

felé tovább, majd a határon elbúcsúzunk a kísér?kt?l. Ez uton köszönet

mindenkinek a diszkiséretért!Diszkiséret a határig

Els? szakasz unalmas, a gyorsabb haladás kedvéért Graz-ot az autópályán

kerüljük el. Egyhangú és meleg is van. István máris tiltakozik a sztráda

ellen, pedig ez még tervben is van….nyugtatás: több nincs!

Köflach-Salla-Judenburg

útvonalon haladunk, végre a hegyek között! Egyb?l 1500 méter felé futunk,

szebbnél-szebb tájak, kiváló széles utak. Felérve egy magaslati pontra,

megállunk nézel?dni, fotózni. El?jön a jellemz? közvetlenség is: a parkolóban

áll még két motoros, az egyik vidáman indul felénk (ránézésre minimum tömeggyilkos,

borostás kopasz figura karikákkal átl?ve a szemöldöke), kérés nélkül felajánlja,

hogy lefotóz minket. Merünk tiltakozni? Rendes srác…lehet, hogy csak

l’art pour lart alapon néz így ki, egyébként óvóbácsi. Estére Murau volt

betervezve, de már korábban találunk kempinget, igaz le kell térni az útról

vagy 10 kilométert. Eredmény: Oberwölz gyönyör? kisváros városfallal körülvéve,

a városkától nem messze a vár maga. A kemping a várkertben, a recepció

a várban és pont stimmel a fogadóid?. A csengetésre egy igen-igen szép

recepciós hölgyike jelenik meg, gyönyör?, bájos mosollyal betessékel a

középkori hangulatú el?térbe, száraz-meleg barátságos tölgyfás szobába

……….aztán legombol rólunk egy erszénynyi schillinget majd kirak sátrat

verni a cseperg? es?be. Élet az ilyen?? A vár egyébként egy magas sziklára

épült, és a recepciónál volt egy nagy teliüveg abak amin kinézve csak a

félelmetes mélység látszott. Este ketten még lementünk sétálni a városba,

megnéztük az eredeti városfalat, városkaput, a dübörg? patakot….élveztük

a városka tökéletes esti nyugalmát…..míg meg nem jöttek, a helyi motoros

vandálok: két tizenéves fruska száguldozott fel-alá egy-egy kb 15 cm3-es

(hangjuk alapján) Pusch-chopperral…..bár az is lehet, hogy csak a villanyvarrógép-szabadult

el velük. Vissza a kempingbe (úgy kb. mi képviseljük a teljes vendégarzenált),

István bejelenti, hogy túl nehéz a csomagja ezért elpusztít vagy három

nagykonzervet.

Este

a szél és es? miatt kicsit diderg?s az alvás, de tekintettel a megtett

500 kilométerre nem igazán kell altatni.

3.nap

péntek. Összecsomagolás után még megállunk pár percre a városkában, fotózás,

tankolás. A benzinkútakat nem viszik túlzásba, itt például egy portál alatt

van egy Spar, egy Drogéria, egy Szerszámbolt, és a szerszámboltos beszedi

a pénzt a járdán álló két kút benzinjéért is.Tervezett út: Murau-Predlitz-Katschberg

Irány a hegyvidék: még a jobbnál is jobb az út, 1700 méterre szaladunk

fel, leereszkedve vadonatúj aszfaltcsíkon haladunk, de a többiek nem hiszik

el nekem, hogy az útunk kedvéért intéztem el az aszfaltozást……bach!!

Lefele menet szemembe t?nik egy tábla: Nockbergstrasse! valahol én olvastam

err?l: megvan: a Vagabondosok motortúrái között. Útvonalmódositás: nézzük

csak meg! Persze fizet?s 90ATS, de már az els? méterek után gyönyör?. El?ször

1800 méterre visz, majd 2100-ra. A kilátás fantasztikus, a hideg nemkülönben.

A legmagasabb ponton megállunk, pár pillanat múlva a nagy szélben eld?l

István motorja….(úgy néz ki ebb?l hagyomány lesz, tavaly is eld?lt, és

még az út vége felé is megpróbált egyszer, de akkor elkaptam). Most viszont

valami elgörbült, a motor félrehúz. de olyan jeges szél van, hogy inkább

leereszkedünk a hegylábához. Szerszámunk kevés a javításhoz, nem is igazán

értünk hozzá, ráadásul nincs középállvány a motoron a felbakoláshoz, szerel?t

keresünk, végül Spittal kivezet? útján találunk is. A problémát elmondva

a szerel? szembe áll a motorral, közrefogja az els? kereket és helyrerántja

a kormányt. Ennyit a szerszámokról és a középállványról! Nekem valami a

kerékpáros id?kb?l rémlik fel. Mondogattam is mindig Istvánnak, hogy olyan

biciklis érzésem van, ha a FreeWind-jén ülök, de csak morgolódik ilyenkor.

Az utat folytatva átverekedjük magunkat Spittal hatalmas forgalmán, majd

kiérve a városból megállapítjuk, hogy rossz helyen vagyunk, irány a vissza:

a helyes út (mily 

meglep?)

az amin a szerel?m?hely is van.

Folytatás

Lienz felé, majd délre fordulunk a Dolomitok irányába. Estére meg sem közelítjük

a kit?zött célt, Cortina d’Ampezzo-ba érve István szól, hogy ismer itt

egy jó kempinget, meg is mutatja. Bejelentkezünk, (a tulaj örül nekünk,

nincs nagy forgalom, valami csoportos kedvezményt is ad, így csak 11000

lira/koponya, igen kedvez?), letelepszünk, sátort verünk….majd István

szétnéz és bevallja: ez nem az a kemping (meg azt is , hogy éhes). Mindegy….tökéletes.

Patakpart, feny?fák, melegvíz. Ja és angolvécé….itt még ez nem t?nik

fel, kés?bb mindenhol igen: a hiánya! Még kimegyek este szétnézni a városban,

motorral felderítem a környéket, majd egy rakás kacskaringós sz?k kis kaptatós

út után feljutok valami hegyi útra, amin van egy kilátó terasz, fantasztikus

rálátással a völgyre és a városkára. Még megyek pár kilométert fel a hegyre,

felesleges mint kiderül, másnap erre megyünk tovább, lefele viszont megismerem

a rendes utat a varosba. Éjjel kiderül miért vannak olyan kevesen a kempingben:

marha hideg van (igaz 1100 méter felett vagyunk). Hajnalban felébredek,

kimegyek kicsit átmozgatni magam, majd meg is állok a motor el?tt: vékony

jégréteg fedi az ülést. Lehet, hogy 

tényleg

hideg volt az éjszaka?

4.nap.

szombat. Átmelegedés után nézzük a térképet: Pocol……na jó nem pocolunk,

pucolunk Pocol felé…kezdenek jönni az igazi hajt?kanyarok…úgy pár ezer….

középen nem is kopik a gumi..Megálló Passo di Pordóin, 2239 méteren hófalak

el?tt fotózgatjuk a gépeket. A hófal megléte nem is lenne probléma, de

ez még mintha szaporodna is: szállingózik a hó!! Leereszkedünk melegebb

éghajlatra, egy gyönyör? szurdokban haladunk, a szurdok falán egy vár magaslik:

ezt biztos soha nem ostromolták, nem hiszem hogy volt akkoriban megfelel?

hegymászó felszerelés ehhez. Átcsusszanunk Bolzanon, irány a Stelvió! Hihetetlen

a motoros forgalom, tízes – húszas csoportok húznak el mellettünk, lassan

már nem tudok sebességet váltani mert folyton fenn a karom köszönésre.

Végül már csak az endurokra integetek. A Stelvió tényleg zárva, megkerüljük

és keringünk kicsit benzinkutat keresve….nincs. Kezd jönni az automata

kutak ideje. Átmegyünk Svájcba. Zernec felé haladunk, valahol 2383 méteren

hóesésbe keveredünk, leereszkedve Davos-tól es?ben haladunk. Chur, Flims,

Laax, Muster az útvonal, eléggé átázva. A napi etapot most sem teljesítjük,

ráadásul a kempingb?l szinte kitessékelnek minket, faház nincs, a sátrat

meg er?sen nem ajánlják: “hideg lesz az éjszaka” Mi ebben az újdonság?…..Végül

bekopogtatunk egy kiadó szobát hirdet? magánlakásba: két szobát kapunk,

fejenként kb 4000 ft-ért. Kényelmes és jó meleg van. A ruhákat beakaszthatjuk

a kazán mellé száradni. Eld?lök az ágyra……és elt?nök benne! Ami nálam

azért nem semmi! A kb 50 cm vastag matrac vagy 5 centiméterre nyomódik

össze és körbevesz…..szinte bele lehet fulladni! No mindegy…”Rómában

mint a Rómaiak”….még mindig jobb mint a polifoam. 350 km-t sikerült haladni,

tekintettel a nehéz terepre, hóra és folyamatos es?re….. István felveri

a tábori konyhát a szoba padlóján, a kis gázég?n megmelegíti egy közepes

méret? afrikai település kétheti b?séges élelmiszerkészletét…..majd elpusztítja.

Ezek után már csak egy kicsit éhes…. Én inkább kómába zuhanok, hogy lesz

itt reggel ébredés???

5.nap

vasárnap. Zuhog…..de nagyon. Nem igazán akaródzik kimenni az es?be, ráadásul

igen magas hágók vannak mára kit?zve. Fent 

biztos

havazik… Útvonal módosítás: húzzunk délre!

Visszamegyünk

Bonaduz-ig, majd irány a SanBernardino alagut……na ja! de elötte még

van egy kis magaslati út. Olyan hóvihart kapunk , hogy meg kell állni!

Már el?vettem a téli keszty?t, meg is állapítom, hogy sokkal jobb ha ilyenben

fagy le az ember keze. A parkolóban a motorok pár perc alatt fehérré válnak

a hótól. Mi egy kis bodega el?tt vacogunk, lehet forró teát kapni, épp

csak megfogni nem nagyon tudjuk. A púltoslány vidáman meséli, hogy két

napja még +30 fok volt…..örülünk neki. A közeli mosdóban a vizes keszty?t

ráhúzom a kézszárítóra, hogy átmelegedjen…. kb 6 másodpercre megoldja

a gondokat. Rászánjuk magunkat az indulásra..át az alagúton……egy más

világba. Már a túloldalon jobb az id?, bár borús, de egy órán belül leérünk

a Lako di Maggiore-hez. Napsütés, pálmafák…kezd ránkolvadni a ruha…most

már izzadunk de rendesen. Igazi riviérai forgalom…..nyitott kis sportkocsik

mindenfelé. A tó közepén két 

szigeten

kis várrom kuporog. A gyorsabb haladás érdekében letérünk a közvetlen tóparti

útról, Omegna felé fordulunk. Borzalmas a táblázás, szidjuk rendesen az

Olaszokat. Egy helyen le is terelnek valami mellékútra, de vissza már nem.

Unalmas, meleg poros szakasz következik, kénytelenek vagyunk sztrádára

állni, hogy minél hamarabb elérjük a Francia határt. A táblázás még rosszabb

mint korábban, ráadásul jönnek a kétsávos körforgalmak, melynek a rendjét

a mai napig nem tudjuk, de az biztos, hogy fejenként legalább kétszer majdnem

beszállunk egy-egy a bels? sávból hirtelen kikanyarodó autó oldalába. A

határ közelében a hegyek között megint hirtelen leh?l a leveg? és kissé

nem tudjuk, hogy hol is vagyunk. A 2423. és 2424. (úgy kb.) alagút között

megállunk egy benzinkút-étkez?-nemzetközi infó állómáson. A nemzetközi

infós kisleány perfekt beszéli a világ összes francia nyelvét…..mást

nem. Némi térképmutogatás után megtudjuk hol is vagyunk és hol kell letérnünk.

Az út el?tt vásárolt Alpok térképem ekkorra már er?sen darabokban van,

mikor kilépünk az ajtón az er?s szél egyb?l szétviszi vagy negyven felé.

Vadászat indul…..laponként vissza. Este nyolc elmúlt, 3 fok van, és hágó

vár reánk. Nem füllik hozzá a fogam, emlékezve az el?z? hágokra, de azért

nekivágunk. Kb 3 km-re kell letérni a f?útról…….ami 2 km-múlva sztrádává

változik!!! Hiába morgolódunk…ki kell fizetni, pedig szinte rögtön letérünk

róla!. Szerencsére a hágó nem vészes, nagyon széles és jó út.A határbódékat

már jó ideje nem használhatták, olyan koszosak az üvegek. Montgenevre-ben

(1854m) megállunk szállást keresni. Sikerül megszólítanom két EasyRider-es

manust (kinézetük alapján épp szökésben valamely fegyházból)…..de szállást

nem tudnak..épp a határ túloldalára tartanak (na úgye!)…..Leereszkedünk

Briaconba..szerencsére tökéletesek a jelzések, egyb?l elirányítanak egy

a városka mellett (felett) lév? kempingbe. A tulaj örül a kés?i vendégeknek,

bár eleinte azt mondja, hogy kicsi egy faház négyünknek (a hidegre való

tekintettel el?ször ezt kérdezzük, és nem a sátrat)….de megnyugtatjuk:

sokkal nagyobb mint az Iglu….ráadásul fejenként csak 3500 ft-ba van.

Teljesen felszerelt, szuper kis faház. A tulaj (aki egyébként annyira tipikusan

francia kinézet? mintha egy képregényb?l lépett volna ki) érdekl?dik nemzetiségünk

után…..az Ungarn, Hungary, Hongrie…(Hungry-ez István)-re nem reagál..majd

az Ungarijja!-ra felderül és elrohan. Egy üveg borral tér vissza: Els?

Magyarok vagyunk a kempingben….kis ajándék! Igazán szép gesztus. Bár

nem iszom, azért ezt illik megkóstolni. Reggel elkértem a címét, van itt

a polcomon egy 5 puttonyos ?stermel?i aszú, azt elküldöm neki viszonzásul!

Szerintem igencsak szeretni fogja ezentúl a betéved? Magyarokat! Alvással

ma sincs 

gond:

501 kilométert és 12 órát motoroztunk.

6.nap

Hétf?:

Kipihenten

ébredünk, szokásos csomagolgatás indul. Erik oda akar érni Castellbóba

még ma este, így átlép a hípertérbe és elt?nik mint a kámfor. Hárman maradtunk,

kicsit kényelmesebb tempót is diktálhatunk a plusz egy nap örömére, ezért

úgy döntünk, hogy reggelizünk. Mivel két napja nincs kenyerünk (a hétvége

és az olasz boltok nyitvatartásának hála), és István a vész-vész-vész tartalék

kétszersültemet már rég megsemmisítette boltot keresünk, majd konstatáljuk,

hogy ma se eszünk pékárut: Pünkösd hétf?. Egy franciás fazonú McDonald’s

azért nyitva van, 25 frank egy komplett reggeli. Indulunk délre, a francia

vidék nagyon tetszik. Kiérve a magas hegyek közül is vadregényes marad

a táj, nagyon szépek a mindkét oldalról öregfákkal szegéjezett vidéki utak.

Az

útirány: Briancon-Gap-Nyons (ez a szakasz motoros szemmel nézve egészen

kiemelked?, kis forgalmú, kanyargós, kiváló min?ség?)-PontStEspirit-Ales-Anduze.

Megjegyezném, hogy ezen a szakaszon Michelin térképet használtunk, igen

pontos, jól követhet? 

remek

térkép.

Ugyanez

már nem mondható el a Spanyolországban használt freytag-berndt térképr?l,

ami pontatlan, rossz számozású és egy komplett autopálya hiányzott róla

csak azon a szakaszon, ahol mi használtuk. Síkvidéki szakasz után egy Gangesz

nev? helynél szurdokszer? úton megyünk tovább, a sziklafalak között gyorssodrású

folyócska dübörög, a sziklafalon több helyen korabeli települések,

 

 

 

er?dök,

templomok romjai láthatóak. Ganges-Lodeve-Lunas-Bederaieux-Mazamet. Nincs

mit ecsetelni..hetekig elmotorozgatnék ezen a szakaszon. Bederiaux után

keresünk kempinget, és benzinkutat, már porzik a tank.

 

 

Érdemes

gyakrabban tankolni, kiszámíthatatlan a benzinkutak rendje. Els? jelzett

kempingr?l kiderül, hogy vadkemping….j

jobbra

folyó, balra 4 millió szúnyog, mi meg egyenes vissza a f?útra. Következ?

már rendes, jól felszerelt hely, csak ugye este kilenc után már kevés hely

van felszerelve recepcióval. Itt speciel a konyha tölti be most ezt a szerepet,

a kukta pedig a “fönök”. Helyet hamar 

kerít,

a szállásárra vonatkozó kérdéseinkre nem igazán reagál. Pedig szépen szavaljuk,

hogy:”Fri person, tú tente, van nájt”…csak töltené ki a belép?t, de már

a nevemet se sikerül megtalálnia, a nevet még megmutatom neki, és újra

az ár érdekel. Kimegy, hogy felhívja a f?nökét, majd visszajön, hogy nem

találja, majd az ?rlap lakcím rovatába beírja, hogy: BM Adatfeldolgozó

Hivatal….ez ellen hevesen tiltakozok. Végül oda terel?dik a dolog, hogy

reggel 8 el?tt elhúzzuk a csíkot. Ezt nagyhírtelen megérti (gondolom 8

után jön meg a f?nökség), és 80 frankot mond….hármunknak összesen! Ez

csak 1000ft/f?……nagyon gyorsan fizetünk, nehogy meggondolja magát. 

440

kilométert haladtunk…alszunk is mint a bunda.

7.nap….???..valószinüleg

kedd.

Olargues

felé indulunk, majd rögtön le is állunk, mert találtunk egy szép régi csúcsíves

k?hidat (ránézésre pont olyan mint a felrobbantott Mostari híd), amely

egy vízimalomhoz felduzzasztott folyón ível át. Lentr?l jobban lehet fotózni

ezért egy kört megtéve visszamegyünk, leereszkedünk a folyópartra ami egy

kempingen belül fekszik…….lassítás nélkül átporzunk rajta. István a

jó fotó kedvéért mezítláb átlábal a “folyamon”. Közben megérkezik a kempinggazda

egy drótszamáron..igazi képregényb?l kilépett parasztfiú képében. Mutatjuk,

hogy csak a hidat fényképezzük, nem akarunk táborozni. Nem zavarja, lelkesen

mesél a hídról, ha jól értettem akkor 1420-ból való , Diabolo (Ördög??)-híd

a neve, és este 8-kor a lemen? nap fényében a legszebb…..jó duma, de

nem várjuk meg, még er?sen délel?tt van.

Carcassonet

megkerüljük, Limoux, Qvillan, Ax-Les-Thermes. Már a Pireneusokban vagyunk,

szikárabbá válik a táj, még kétezer méter felett is meleg van. Még Franciaország

déli részén átmegyünk egy síközponton, és távolról látjuk a napkohót. Andorrába

érve nagy forgalom fogad, gyanús, hogy rengeteg a bolt, és még a legmagasabb

ponton Envalirában (2407m) is három benzinkút van. Aztán

beérünk a f?városba…..valami döbbenetes a forgalom. Hely sehol semmi,

mindenhol építkeznek, szinte leveg?t se lehet venni. Fél óra múlva megállapítom,

hogy itt valószín?leg a világ összes terméke kapható. A “f?út” egyes szakaszai

kilométereken keresztül azonos típusú boltokkal van tele. A motorosboltok

láttán csak ámulunk. Láttam olyan kirakatot ami kb. 10 m hosszan, 3 m magasan

csak sisakokkal volt kitömve. Órákba telt átverg?dni ezen a szakaszon.

Spanyolország felé egy helyen kettéágazik az út, mehetünk az alagúton át,

vagy fel a hegyen át. Természetesen felfelé indulunk. A csúcson természetesen

fantasztikus a kilátás, ezen a vidéken a száraz leveg?ben messzire ellátni.

Én a szürkés-barnás magashegyeket csodálom, István pedig a kékes-zöld púpot

sípcsontján. Menetközben felcsaptam egy öklömnyi k?darabot ami a lábán

landolt. “Még jó, hogy nem a motoron”-mondja…na ja…el akarja adni,

mióta látja, hogy az AfricaTwin milyen könnyedén megy fel a hegyekre. Közben

persze szemezget a sípcsontvéd?s csízmámmal (ami mellékesen vízhatlan..ezért

már korábban nézegette), de nem adom…..menjen inkább el?re. Spanyolországba

érve el?kaparom a kinyomtatott részletes térképet, mert Castellbót az országos

térképek nem jelölik. Szerencsére a táblázás jó, hamar rátalálunk a hegyoldalban

kanyargó kis mellékútra. Az úton vadonatúj az aszfalt, és így is marad

végig a faluig (8 km), sz?ken kanyarog, nagyon jó rajta levezetésképpen

motorozni. Közben elgondolkodom, vajon nálunk mikorra remélhet egy olyan

falú ahol csak 7(!) család lakik ilyen min?ség? utat. Megérkezünk, keressük

a táblát a kempingr?l, meg is van. Elindulok a jelzett irányba, egy kis

k?hídon áthaladva meglátom a motorokat, valamint Eriket. Jó helyen vagyunk,

irány tovább, biztos a híd után lehet jobb kanyarodni…..nem balra lehetett….vagy

egy kilométert mentünk földúton, aztán visszafordultunk …sikerült a tábortól

10 méterre még egyszer eltévedni!! Visszamenve a híd el?tt kellett befordulni

egy sikátorba. Az eddig tisztának mondható motorjaink ett?l a rövid földúttól

legalább igazi világjáró gépeknek látszottak! A bejáratnál vidám integetéssel

fogadtak, és egyb?l le is fotóztak minket. MEGÉRKEZTÜNK! Erik egyb?l mutatja

a márkatársak motorjait, mondja a sztorikat a többiekr?l. Neki sikerült

hétf? estére megérkeznie. Este 10 után kezd?dik a közös vacsora, jellegzetes

helyi ételekkel. Nagyon jól érezzük magunkat, vidám a csapat. Els? Magyarok

vagyunk, a többiek mindenhonnan, pl: Anglia, Németország s?t itt van új

barátunk Raffa, aki elmondása szerint egy Spanyol Spanyolországban! Nem

semmi egy figura, er?sen töri az angol nyelvet (t?lünk azért jobban beszéli),

de éjfél után már kicsit akadozva beszél…egy-egy történet végébe mikor

belegabalyodik szomorúan felnéz és megkérdi: “Biztos nem tudtok Spanyolul

?” Nagyjából elboldogulunk, ha kell, Erik profin tolmácsol. Megfogadom,

hogy mostaztánmárdetényleg nekiállok a nyelvtanulásnak! Ezt ugyan gyakran

megfogadom, de most, hogy leírtam többen is számon fogják kérni rajtam..remélem

tudok rá id?t szakítani. Mindenesetre igen jól éreztem magam azon az estén.

Ha

jól emlékszem kb 340 km mentünk aznap, 1200 peso volt a kis vadregényes

kemping (volt egy pici jéghideg viz? medence is), és 2000 peso a b?séges

vacsora. Reggel mikor indultunk a kempingb?l a tulajdonosn? Marijja (hogy

is hívhatnák másképp) megtudva, hogy Magyarok vagyunk (itt is els?k), emlékül

pár képeslapot adott a környékr?l. Viszonoztuk egy magyar fémpénzzel szuvenirképp…egészen

meghatódott t?le…Szép emlékekkel távoztunk a találkozóról…

 

 

8.nap

legyen mondjuk szerda.

Összecsomagoljuk

a sátrat, kipróbálom a camping kis medencéjét: jéghideg. A csapat nagy

része már elhúzott. Minden napra kb három útvonalat jelöltek ki…kemény

terep, off-út,földút , és egy aszfaltos terep. Mi az aszfalton maradunk,

kicsit lassan érnénk haza földutakon. Elindulunk Barcelona felé, kicsit

gyanús, hogy keresztezünk egy sztrádát ami nincs feltüntetve a térképen…..attól

még ott volt….de hogy freytag and berndt térképet nem veszek többet az

biztos. A táj nekem eléggé sivár. Nem a megszokott turistaútvonalat követjük,

a települések kimondottan szegényesnek t?nnek, de az utak jó min?ség?ek.

Bár az táv felét a térkép látványos útként jelzi (fent nevezett térkép),

az Alpok zöldjelzett utjaihoz szokott szemünknek ez bizony nem túl látványos.

Kés?n érkezünk Barcelona közelébe, a tábla 40 km-re jelzi a várost, de

már felt?nnek az els? épületek. Rémes a forgalom, de némi segítséggel beverekedjük

magunkat a Sagrata Familia-ig, és megcsodáljuk……még mindig építik….és

fogják is egy ideig. Egy kifügesztett térképen István megkeresi a Barcelona

stadiont, majd úgy dönt mégse érdekli annyira. Éjfélre se jutnánk ki a

városból. Érdekes élmény mikor a millió apró robogó között felt?nik egy

AfricaTwinnes márkatás: öltönyben-nyakkend?ben. Na ilyet sem láttam még.

Indulunk Franciaország felé, letérünk a tengerparti útról, hogy gyorsabban

haladjunk. Itt már van egy-két milliomos-negyed. Este kilenc körül még

van vagy 100 km a határig, de fáradtak vagyunk, szállást keresünk . Tengarpartinak

kinéz? kempingbe megyünk be, els?re jónak tünik, mivel a szokásos esti

felügyel? rosszul ad össze, kevesebbet mond mint a kifüggesztett árlista.

Szeretnénk kifizetni, de csak reggel lehet….sajnos reggel persze jól

számolnak, de így se drága, 1500 peso/f?. Végül is nincs közvetlen tengerpart,

egy mágneskártyás kapun, és egy vasúti átjárón keresztül lehet kimenni

a partra, ami ezen a szakaszon kissé sivár. Kés? este még elcammogok zuhanyozni,

csak a tus/mosó táblát találom, bemegyek. Kicsit csodálkozom mikor egy

fiatal hölgyikét látok bent, de gondolom koedukált, eléggé alacsony a komfort,

nem futja kett?re. 3 centis csótányból viszont többre is futja..

Alvás-ébredés….nem

igazán tetszik a kemping, poros-homokos a talaj, a sátor is tele van homokkal.

Most semmi forgalom nincs, rajtunk kívül, csak egy fiatal francia pár sátrazik,

minden más üres. Az aránylag kis területre rengeteg lakókocsi van bezsúfolva,

egymástól csak pár méterre. Elképzelem nyári 40 fokban, tömeggel, porosan…….beledöglenék.

Kora reggel azért ráveszem magam egy kis tengeri úszásra, bár elég hideg

van….f?leg a vízben. utána egyb?l átmegyek a kemping medencéjébe, ide

már István is jön. A kemping ezen 50 m2-re 4 csillaggal magasabb színvonalú

mint a többi, gondolom ez kerül be a prospektusokba csaliként. Indulok

a zuhanyzóba…..valami nem stimmel….ez nem az ahol az este voltam, ráadásul

a bejáratnál van egy színes csempékb?l kirakott kép, ami egy középkori

ruhás férfit ábrázol….tehát ez a férfi zuhanyzó….Elgondolkodok.. (szabin

ez fájdalmas)…nem valószín?, hogy a kempingben egy férfi és egy koedukált

zuhanyzó legyen…..tehát az este valószín?leg kissé eltévedtem………….

 

 

9.nap…….fogalmam

sincs milyen nap.

Hamar

átérünk a határon, és lehet, hogy csak képzelem de a táj egyb?l megváltozik,

sokkal zöldebb területeken haladunk. Nem hegyvidéki, de szép zöld a táj,

kellemesen kanyargunk. Az utak jók, a táblázások remekek. Csak egy keresztez?désben

nem látok táblát, mikor szétnézek, a mellettem lév? kis kocsiban egy mosolygós

leányzót látok, aki vidáman nézegeti a felmálházott motorokat. Rákérdezek

a keresett városra….legalábbis én azt hiszem, valószín?leg érthetetlen

a kiejtésem. Ennek ellenére a leány aki már alapállapotban is csupa mosoly,

még

jobban felderül, hogy segíthet és hosszan kezd magyarázni….amib?l egy

kukkot sem értek, de a karjelzések egyértelm?ek. Mivel még piros a lámpa,

kérdezek még egy két várost a térképr?l….csak azért, hogy még kicsit

láthassam. Lámpa zöld…elindulok arra amerre mutatta, nem érdekes jó-e

az irány, csak nem okozunk csalódást, hogy nem fogadjuk meg a tanácsát.

Végül is kis korrekcióval jó is volt. Útvonal: Narbonne-Beziers-Pezennas-Montpelier-Arles.

Kicsit

unalmasabb vidék következik, majd egy nagyobb városban rákeveredünk egy

szrtádaféleségre amire nagyon nem szerettem volna, majd nagy igyekezettel

egy kisvárosban kötünk ki:Gardanne, Marseille felett nem sokkal. Már este

van és elkeveredünk a városban. Több mint 500 km van már ma mögöttünk és

St Tropez még több mint 100 km. Este nyolc, mát unom a keringést, mérges

vagyok az id?veszteség miatt. Épp azon gondolkodok, hogy ha tényleg elérünk

a tengerpartra az lesz vagy 620 km a napra, igazán ki kéne venni egy pihen?napot.

Ekkor fémes csattanás jön a hátsó kerék felöl, egyb?l leállok megnézni

mi az. Valami éles fémlemezt kapott fel a kerék, nincs baj továbbmegyünk.

Pár száz méter és a motor imbolyogni kezd……lapos a hátsó. Na ez már

tényleg sok mára……nyugodt embernek mondanak, így csak háromszor rúgok

bele a kerékbe, azt is csak az egészségügyileg el?írt stresszlevezet? céllal…No

mindegy…készültünk, van defektspree, van pótbels?….de nincs középállvány,

így kicsit körülményes. Lemálházom a motort, ráemelem az oldalsztenderre,

Endre és István pedig szorgalmasan pumpálja a defekthabot a kerékbe……ami

aztán szorgalmasan jön is ki a küll?k csatlakozásánál. 2:0 Murpfy-nek.

Hogy a fenébe??? Nem létezik, hogy bels? ne legyen benne. Szeget meg nem

találtunk a gumiban, vágást se az oldalán, pedig a korábban felkapott fémlemezre

tippeltünk károkozóként.

Este

kilenc, vadidegen város, ráadásul valami iparváros szer? részen vagyunk..biztos

nincs kemping a környéken, ráadásul a defekthab nem használt így nem tudunk

menni sem. István felderít?útra indul, információsforrásként elkap egy

helyi motorost. Eredmény: defekt helyét?l 500 méterre van egy “olcsó” szállás

(Francia szemmel), és innen kb 1-1,5 km-re motoros bolt/szervíz. A szállásig

eltolom a motort, István cipeli a csomagokat. A szállás 150-170 frank/f?.

Kiderül, hogy külön szobát számolt a tulaj mindenkinek (a 150-esben nincs

zuhany). Mi ellettünk volna 1-ben is…..de nem vitatkozunk, örülünk, hogy

van hol aludni, mosdani. Vacsorázni sincs kedvem…..István persze farkaséhes.

 

 

10.nap.

????????

A

motoros szerviz 9-kor nyit. A szállástól pár száz méterre van egy benzinkút,

odáig óvatosan eltolom a motort, bár nagyon idegesít, hogy már felnin gurul,

és szinte ledobja a küls?t. Ha az is tönkremegy nézhetek…

A

benzinkútnál keményre felfujtatom, hátha elérek a szervizig így. Gyorsan

indulok, majd lassítok is……a hosszú f?utca tele emberekkel: piac van!!

Itt át nem verg?dök gyorsan……közben a hátsó kerék is megszólal:Pssssssszzztttttt………aztán

leül a felnire.

Hát

ez nem jött be……..kiabálást hallok hátulról a tömegb?l: “Defekt!!!

Defekt!!!!” …….Tudom-tudom: morgolódok magamban, majd: nézzük a jó

oldalát : vagy megtanultam franciául, vagy ?k is defektnek mondják a lukasgumit..ez

esetben könnyebben megértetem magam a szervizben. “ Hé!!!!! Lapos a gumi!!!!!”

jön az újabb hangos-információ mögülem… Mégiscsak tudok franciául !!!!!

Ennyi egyezés már nem lehet a két nyelv között.!

Azért

csak hátranézek….biztos ami biztos…..Persze, hogy egy csapat Magyar

kolbászol a tömegben…Mint mondják valami küldöttség.

Én

nekidurálom magam, a V2-est felváltja a biomotor és elkezdem tolni a vasat….a

szervizbe már alaposan átizzadva érkezem. Sokat nem kell magyarázni, elég

egy pillantás a gépre. Rendesek, mikor mondom, hogy nincs id?nk, félrerakják

a munkát és javasolják, hogy menjünk kávézni, mire visszaérünk kész lesz.

Még el?varázsolom a pótbels?t, ezen kicsit csodálkozik a mester, nincs

hozzászokva ilyen felszereltséghez.

Kávé

helyett végigjárjuk a piacot, mire visszatérünk kész is a gép. A végén

még egy pillanatra leáll az agyam mikor a mester rámutat a hátsó keréken

a küls?re és az mondja: Fine!! Egyb?l beugranak a régi francia filmek utolsó

kockái, meg amit?l féltem: tönkrement a küls? is!!! De megnyugtat: angolul

gondolta: tyre it’s fine . Minden rendben, nagyon megköszönjük, nem volt

túl drága sem 110 frank az órabér mint mutatja a falitáblat, sürg?sségi

esetben…egyébként 70 lett volna. Nem baj…lényeg, hogy mehetünk tovább!!

Mellékesen megjegyezve: a defektet nem szeg okozta, hanem az út el?tt mikor

lecseréltettem a küls?t, akkor a bels?t rosszul tették vissza. volt rajta

három, kb 5 cm-es gy?r?dés, a hajtásnál kirágódott a bels? és kilyukadt…mindezt

5000 kilométerrel a szerelés után.

Irány

a Francia riviéra: Nice, Monte Carlo, Monacó. Csillogás és gazdagság mindenhol,

pálmafák és tengerpart…A tengerparti út tetszik, maga a táj is szép f?leg

fentr?l visszanézve, de a várostól nem vagyok leny?gözve, lehet, hogy csak

én nem kedvelem már ezeket a zsúfolt helyeket. MonteCarloban megállunk

kicsit, nagy nehezen bestokizzuk a motorokat egy parkolóba és a biztonság

kedvérét megkérdezzük, hogy jó helyen állunk-e. A rend?rn? szerint igazán,

arrébb visszük és újrakérdezzük… Itt??? Szerinte itt sem, majd közli,

hogy ? nem fog megbüntetni, de a városban két független rend?rség van,

a másik nevében nem nyilatkozik. Szétnézünk: áll még vagy 856 motor az

utcán, mire ezeket végigbírságolják, addigra visszaérünk. Séta a zsúfolt

városban, Endre keresi a Forma1 ismer?s szakaszait. Engem csak a kaszinótér

parkolója érdekel, az is csak azért mert az alábbi a sorrend: Ferrari-Morton-Mercedes600-VW

Golf 1-Ferrari-Ferrari.

Mint Golf 1 tulaj ezt elismeréssel nyugtázom. Vissza a motorokhoz. A zebránál

egy rend?r engedi át a gyalogosokat, amint egy is érkezik egyb?l leállítja

a forgalmat, mindig a gyalogos az els?. Ezt ki kell próbálni: odalépünk-forgalom

leáll-rend?r áttesékel. Szuper! Próbáljuk ki még vagy 14-szer! Talán mégse:

még a végén mindkét rend?rséget megismerjük. Menjünk tovább: a tengerparti

úton szinte lehetetlen haladni: kánikula, ronda nagy forgalom és folyton

jobbra kell figyelni mert ott monokiniznek a lányok! Mentonnál megunjuk,

lefordulunk a sztráda felé, mert kés? délután van és csak 200 kilométert

haladtunk. Itt már mutatja a valódi arcát a város. Szürke és poros házgyári

lakások, a kivezet? utak felüljárói helyenként 50 centire mennek el egy-egy

ház harmadik emeleti ablaka el?tt! Ráállunk a sztrádára, ez már Olaszország.

Az els? szakasz még érdekes, alagutak és felüljárók váltják egymást, még

sokáig látszik a tenger. (Elgondolkodom, hogy micsoda munka itt az útépítés,

nincs 100 méter ami nem alagút vagy viadukt. De megcsinálták mert kell,

nálunk viszont a pusztában nem bírnak összehozni öt év alatt 50 kilométert.)

Kés?bb itt is unalmassá válik a pálya, kicsit gyorsabb tempót diktálok,

hogy hamar túllegyünk rajta, valamint felrakom az els? LGT-albumot a fejemben.

Ez legalább eltart egy ideig, mert gyakran elfelejtem a szöveget. A szembejöv?

sávban pont egy felüljáró alatt égett ki egy kocsi, teljes az útzár, kb

20 km sor áll utánna. De jó, hogy nem ott vagyunk. este kilenckor elhatározzuk,

hogy letérünk, kinézzük Páviát éjszakára. Persze Olaszországban vagyunk,

megint nem az van kiírva amit várunk, túlfutunk vagy egy tízest. A fizet?kapunál

István nyugodtan várja a sarcot, elvégre a táblán megjelen? 35 000 líra

biztos ez el?ttünk haladó teherkocsié. Hát nem. A mienk…fejenként. 200

km kb 5500 ft, a 320 ft-os benzin mellett!! Szabadrablás! Este tízre érünk

a város, de ez nem igazán látszik a központon, nappali a nyüzsgés. Kempingjelzés

persze semmi. Még a macskaköves óvároson is átgurulunk, de semmi. A bennszülötteket

megkérdezve sem jutunk semmire, csak kisebb belviszályt robbantunk ki a

helyiek között, akik fennhangon vitatkoznak, hogy van-e egyáltalán kemping

a városban. G?zük nincs, de azért nem engedik el István karját, majd csak

rájönnek! Megunjuk, ordítunk néhány “grácia”-t, hogy meghalják a nagy vitában

és elhúzunk.Végül egy tábla: camp 4,40 km!. Hurrá ! De merre?? Az úton

legalább három keresztez?dés van a következ? szakaszon, mindet végigjárjuk

legyez?szer?en, végül mikor már feladnánk találunk egy camp 2,2-es táblát

(kb 7 kilométerre az el?z?t?l). Végül is a próbálkozásos módszerrel este

11 után megtaláljuk a szállást. Porta nincs, behajtunk és 

kóma.

530 km, 13 óra motoron.

11.Nap….nem

olvasok olasz napilapot….nem is érdekel milyen nap van.

Reggel

már van egy srác portán, lenyúlja a fogyófélben lév? líránkat, majd kezünkbe

nyom egy prospektust, hátlapján egy várostérképen bejelölve a kemping.

Kicsit sötéten nézek rá. A városban még lefotózzuk a régi fedett hidat

(igazán szép), de a híd lábánál pampogó benzinkutas (ott álltunk meg 5

percre, míg fotózunk) végleg nem kedveltette meg velem a taljánokat. Lodi

felé indulunk tovább. A táj még sokáig unalmas, ráadásul elszórakozunk

az automata benzinkutakkal, mert nyitva persze egy sincs. Végre elérkezünk

a Garda tóhoz. Itt már van mit nézni! A nyugati oldalt választjuk, István

már járt a keletin, én meg egyiken sem. Az út végig a sziklafalon, illetve

a sziklába vésett alagutakon halad végig. Táblázás persze vacak, az egyik

hosszú sötét alagútban meglep?dve látom mikor egy kocsi lekanyarodik el?lem

egy mellékalagútba. Semmi el?rejelzés nem volt. Hangulatos kisvárosokon

haladunk át, utána gondolkodom, hogy legalább egy pizzára meg kellene állni.

Nem igaz, hogy még egy pizzát sem eszünk Olaszországban. Na jó! A tó északi

végén van Riva, igazán szép kisváros majd ott megállunk! Riva el?tt két

kilométerrel le van zárva az út.

De teljesen. Egyszer?en berácsoztak egy átjárót. Az el?ttünk lev? motorosok

is csodálkozva fordulnak vissza. Mi kicsit megállunk, gyönyörködünk a tóban,

böngésszük a térképet. Jó nagy kerül?re számíthatunk. Na jó..induljunk.

A nagy melegre való tekintettel nem nagy lelkesedéssel lassan felveszem

a dzsekimet, amit az id?közben beleköltözött mérgespók nem néz jó szemmel,

így nagyongyorsan le is veszem. Már kés?, a nyugalmában megzavart bennszülött

jogos felháborodásában jókorát csíp belém. Legalábbis gondolom, hogy nem

vacsorának nézett, nincs az a pók ami akkora léggyel találkozhatott már

mint én. Még egy hét múlva is gyulladt a helye. Irány vissza vagy 15-km-re,

keresem a leágazást, gyanús, hogy az alagútban lév? az, hát rámegyek. Nem

jött be, a mellékág megy egy teljes kört a sziklában, és kilyukad a tóparton,

egy kis településen. Megkérdezem a helyi boltoslányt, aki egy olyan utat

javasol ami nincs is térképen. Biztos??? Tutti!! Akkor viszont a lezárás

felé kell menni újra. Megvan a leágazás, meredeken fut fel a hegyre. Hosszan

és folyamatosan emelkedik kb 20-25%-ban. Szinte látom, hogy nyúlik a lánc

a motoron. Felérve újra kérdez?sködés, a vendégl?s csak bólogat, igen van

arra út…Szuper! De az is le van zárva! Már morogni sincs kedvem…..

Legalább a Garda tó látványával gazdagabbak lettünk. Meg egy jótanáccsal:

van komp is, menjünk azzal. 

Megkerestük,

legalább pihenünk míg hajókázunk. A lezárás jó kétórás késést okozott,

ma se fogunk id?ben tábort verni. Ráadásul pénzt is váltani kell, hogy

még egyszer tudjunk tankolni. A sztráda, a komp és a plusz szállás nem

volt betervezve. Megint lassan este van. Predazzo felé haladunk. A táj

újra hegyvidéki és fantasztikus. Viszont este nyolc elmúlt, és két 2000

méter feletti hágó vár reánk. Nagyon nem tetszik az ügy. Szerencsére nem

esik, de félek, hogy fent köd lehet. Viszont a Bellamonte, Falcade utáni

útszakasz döbbenetesen szép, nekem az egész úton ez a szakasz tetszett

a legjobban. Vadregényes és kanyargós. Az utat fakorlát és kis k?hidak

szegélyezik. Rengeteg az apró vízfolyás. A gyorsan h?l? leveg?ben g?zölögnek

a sziklág, párába burkolóznak a kis hegyi rétek, ahol szabadon legelésznek

a lovak (már ez is meglep?, hogy nem teheneket látok). Az els? hágón még

szürkületben átjutunk. Aztán jön Passo di Pordói, itt érintjük utunk kezdeti

szakaszát. Lassan sötétedik, bennem felrémlik valami 48 db hajt?kanyar

emléke. Némelyik sziklában. Azért csak menjünk. István vezeti a csapatot,

szorosan mögötte Endre…én egy kicsit lemaradva. A Pordoin nem is lassítunk

indulunk egyb?l lefelé. Id?nként le-le nézek. Valami nem stimmel…István

el?tt mintha nagyon sötét lenne. utána megyek, villogok, dudálok…de nem

áll le, kénytelen vagyok leel?zni, leállítani: Igazán nem akarok beleszólni

senki vezetési stílusába, de így sötétben, nyálkás úton, hidegben, hajt?kanyarokban……nem

kéne felkapcsolnod a lámpát??????? Képes lett volna így lejönni…..az

egyenesekben még Endre lámpája világított neki, de a kanyarokban már nagyon

szidta a FreeWind tesztekben is kritizált világítását. Egyszer azért csak

leértünk, Cortinában legalább nem kell keresni a kempinget, már ismertük.

Persze 10 elmúlt, így csak behajtunk. H?vösben sátort verünk, nekiállunk

vacsit készíteni. Most én is farkaséhes vagyok…csodálom, hogy István

még életben van. Meg is van az eredménye: elkunyerál t?lem egy készételt.

470 km a napi adag, de a hágóátkelés sötétben tripla pontokat ér!

12.nap…még

most se tudom milyen, de majd holnap megkérdem valakit?l.

Reggel

kicsit nedves id?ben indulunk. A kempinges manus megpróbálja elkérni t?lünk

a placc-táblát. Mondjuk nincs..kés?n érkeztünk. Gyanúsak vagyunk neki,

mintha már látott volna bennünket….na ja, 10 napja még nem voltunk ennyire

leharcolva. Azért hisz nekünk, gondolom belátja, hogy felt?nt volna az

ottlétünk a majdnem töküres táborban az elmúlt héten. Irány Ausztria, Dobbiaco,

Heinfels. Itt letérünk a korábbi útról, Ausztria legdélibb, határmenti

útját követjük. Újra tiszta és rendezett a környék, az els? szakaszon id?nként

csepereg az es?. Ferlach fele haladunk. Az út helyenként széles és jó,

helyenként pedig lesz?kül, és olyan kanyarokat vesz be, hogy az ember nyaka

kitörik t?le. Egy id? múlva megállunk: Endre kicsit sokkalja a kanyarokat,

a motorját nem erre találták ki, ráadásul volt egy-két építés alatt álló

szakasz is. Egyenes útra vágyik, amit meg is kap hamarosan, kényelmes f?úton

száguldunk tovább, és a nap is kisüt. Lavamünd és Eibiswald között egy

egészen különleges szakasz következik. Széles út kanyarok át a hegyen,

hatalmas íves kanyarokkal. Az utat legalább 180-as tempóra tervezték. Ezt

ki is használják a helyiek, több speedet, és sportosabb kocsit is láttunk.

A Hondámnak ekkorra már er?sen megkopott az els? kereke (érdekes módon

két oldalt és nem középen), de ez az út száguldásra csábit. Lefelé menet

egy speedes dönget felfelé, a következ? kanyarban egy kis vakú villanását

látom. Trappifax….gondolom, de szerencsére nem, az út mellett egy b?rruhás

lány néz fel csodálkozva a fényképez? mögül….gondolom a barátját várta.

Esteledik, szállást keresünk….a térkép félreinformál, két városban jelzett

kemping sem létezik. Deutslandsbergben egy rakás id?t eltöltünk, kétszer

is visszamenve a központban elhelyezett információs számitógéphez, de nincs

szállás, pedig már Zimmerferivel is kiegyeznénk. Nézzük is az árakat 200

ATS, utolsó nap rászánjuk…de nincs szállás. Továbbállunk, még valami

mellékúti tanyára is betérünk de az is tele van. Hohenfeldbe még bemegyünk,

bár már nagyon unjuk a vadászatot. Találunk egy takaros kis panziót, kocsik

nincsenek az udvaron. Becsöngetünk..a házinéni el?ször csak az üvegen át

vizslatja a három motorost, kicsit bizalmatlan így kilenc után, de azért

beenged. A hely túl jó ennyi sátrazás után, ezért el?ször az árra kérdezünk

rá. A nénike legyint..”Ó hát az semmi… amennyit akarunk!” ….no jó akkor

irány az ágy!!!! “Elég lesz 330 schilling fejenként”-folytatja. Erre aztán

megtorpanunk. De fáradtak vagyunk….Istvánból el?jön a kufár, lealkudja

300-ra, és mikor megtudja, hogy van benne reggeli is , részér?l meg van

gy?zve. Meg tartunk egy kis kupaktanácsot, hogy egyáltalán van-e ennyi

pénzünk, de összejön. Így végére egy kényelmes szállással jutalmazzuk magunkat.

István ünneplésként felbontja féltve ?rizgetett utolsó virsli konzervét,

majd morog, hogy nem m?ködik a villanyrezsó, használhatja a campigtüzhelyet.

Egy adagért felajánlom, hogy megjavítom, könnyelm?en belemegy, aztán mikor

mutatom, hogy dugja be a konnektorba, már visszakozna. Hajthatatlan vagyok.

Jó vacsora, t?zforró zuhany majd led?lök az ágyra.. Az ágy ez ellen hevesen

tiltakozik. Életemben nem láttam még ennyire nyikorgós ágyat, de esélye

sincs, hogy el?szedjem a matracot.

 

13.nap.

Mint otthon megtudtam ez bizony hétf?.

Hazatelefonálunk,

hogy valószín?leg nem fogunk beérni id?ben a munkahelyre (már munkanap

lett volna). Megnézzük a szállásárban foglalt reggelit:

fehérkenyér-barnakenyér-zsemlék-cipók-f?ttojás-sonka,

tarja-szalámi-sajtok-sajtkrém-turókrém-vaj-dzsemm-kávé-tea-narancslé-kukoricapehely-müzli.

Azt

hiszem megfelel….. Totális pusztítást végeztünk, majd elindultunk. Sajnos

ellentétben az el?z?n nappal zuhog az es?. Végig a határig, majd azon is

túl. Megállás nélkül hajtunk. Székesfehérváron elköszönünk Endrét?l, ketten

folytatjuk a