EST. 2002

Ducati Ultima 1000

Irodalomban, építészetben, zenében és képz?m?vészetben is használatos szakkifejezés a ‘retrofuturizmus’ – egy elképzelt, idealizált jöv? megfogalmazása, lefestése ez de olyan formanyelvvel és alapkoncepcióval, amelyek tipikusan a múltunkhoz – jellemz?en a múlt századhoz – köthet?. A fogalmat a járm?ipar is ismeri, és nem ez az ezres Ducati Ultima vezeti be – viszont hogy a retrofuturista alkotások sorába beillik, az már biztos.

A kiindulási alapot egy Ducati Sport 1000 jelenti, amely a bolognaiak Sportclassic-szériájának legnépszer?bb modellje volt pár évvel ezel?tt. Egy ilyen gép került egy osztrák márkakeresked? keze közé, bár valószín?bb, hogy ‘beragadt’, eladatlan motorral állunk szemben – ki tudja (és a végeredmény szempontjából tökéletesen érdektelen).

A Saarland m?hely egy komoly, valóban látványos és m?vészi átépítésbe fogott, alighanem fölösleges kommentálni az amúgy is látszót. A retrós, klasszikus cafč racer vonalvezetést egy csipetnyi hi-techhel bolondították meg sógorék, lásd kipufogórendszer, Marzocchi els? futóm?, els? sárvéd?, ledes farokidom.

A Rizoma-katalógust nyilván rongyosra lapozták a kereskedésben, ami nem vált hátrányára az Ultimának, a spéci alkatrészek nagyon-nagyon jól mutatnak a vörös-fekete fényezéssel. De praktikus haszna is van a cicomának, hiszen a modell szárazon mindössze 162 kilogrammot nyom. A blokkhoz csak keveset piszkáltak hozzá, az ‘L’-kéthengeres Desmodue DS új hajtókarokat, airboxot kapott és Power Commanderrel gazdagodott.

Legnagyobb teljesítménye így 107 LE-re n?tt 7.800 percenkénti fordulaton, nyomatéka 104 Nm 7.500-on. Ez a gyári értékekhez képest kb. 15 LE és 13 Nm pluszt jelent. Az inox acél kipufogórendszer teljes egészében kézm?vesmunka. Végül, de nem utolsósorban Saarlandék csereérettnek nyilvánították az eredeti felniket. Kéne?

ugrás fel