EST. 2002

GP Legendák: Kevin Schwantz

Kevin Scwantz-ra minden sportbarát szívesen emlékszik. Kemény fából faragott harcos volt ?, aki nem ment a szomszédba egy kis határozottságért. Hamar belopta magát a rajongók szívébe, ha kellett törött kézzel állt fel a rajtrácsra. Motokrossz-versenyz?nek indult, egy nagy bukás vetett véget ígéretes karrierjének. Új otthonra talált a pályaversenyek világában. 1988-ban Daytona 200 bajnok volt, 1993-ben pedig az 500-as GP-n ért fel a világ tetejére. Ez Kevin Schwantz története.

1964. június 19-én született Houstonban. Szülei tulajdonában volt egy motoros bolt, ahol – ahogy mondani szokás – az anyatejjel együtt szívta magába a benzing?zt. Elég korán motorra ült, 3 évesen már magabiztosan kezelte a mini bike-ját. Édesapja triálozott, így szinte törvényszer? volt, hogy a kis Kevin is ezzel a m?fajjal kezdi versenyz?i karrierjét, de nem csak az apja miatt vágott bele ebbe a m?fajba.

A motokrosszal kezd?dött…

“Az els? h?söm Mick Andrews triálversenyz? volt. Egyszer bejött hozzánk a boltba, és azonnal magával ragadott a figura. Hamar összebarátkoztunk. ? megtanított engem triálozni, én meg megtanítottam ?t biliárdozni. Nagyon jól bántam a dákóval.”

Schwantz hamar átnyergeld a számára sokkal izgalmasabb motokrosszra. Tinédzserként területi bajnok volt, de a Dirt Track m?fajába is belekóstolt nagybátyja révén, aki a profi ligában húzta a gázt. Igazi motorbolondként minden érdekelte, így az utcai versenyek világába is hamar belecsöppent. Els? viadalát Austin utcáin futotta, amit persze megnyert, de továbbra is a terepbringák vonzották.

Egészen egy súlyos bukásig rabja volt a motokrossznak. Az 1983-as houstoni szuperkrossz kvalifikációján nagyon nagyot esett. Ezzel a bukással be is fejez?dött számára a motorversenyzés – gondolta ekkor a család. Egy napon újra meglátogatta ?t szülei motorkereskedésében egy ember: arra kérte, hogy induljanak el ketten egy endurance viadalon. Kevinnek fogalma sem volt, hogy eszik-e vagy isszák a m?fajt, de belement.

A Dirt Track-es kiruccanás

“Nagyon élveztem. Miután vége lett a versenynek kisírtam magamnak egy XV550-es Yamahát, leragasztottam a lámpáit, és beneveztem szinte az összes utcai versenyre. Az elején még úgy vezettem aszfalton, mint a motokrossz pályákon. Minden kanyarban lesatuztam a hátulját. Ekkor még azt hittem, hogy így tudok a leggyorsabb lenni.”

Már az els? endurance-os évében felfigyelt rá egy John Ulrich nev? újságíró, aki a Yoshimura Suzuki csapat figyelmébe ajánlotta az ifjú tehetséget. Az 1984-es szezon végén kapott tesztelési lehet?séget Kevin, a Willow Spinngs-i pályán nyúzhatta a Suzukit: azonnal a pályarekord közelében motorozott. A Yoshimura f?nök, Suehiro Watanabe abban a pillanatban alá akarta íratni vele a szerz?dést, de ott volt a helyszínen a dörzsölt Schwantz-papa is, aki egy igen el?nyös szerz?dést bulizott ki fiának. De ekkor még várt rájuk egy kemény tárgyalás.

“A legnehezebb az egészben az volt, hogy hogyan mondjuk meg anyunak. ? nagyon nem pártolta a versenyzést, de csak beletör?dött.”

Yoshimura Suzuki

A Yoshimura Suzuki csak a nyugati-parton ment, de ez is elég volt Kevinnek, hogy letegye a névjegyét az AMA Superbike asztalára. Daytonában harmadik helyre kvalifikálta magát, a versenyt viszont nem tudta befejezni a kuplung miatt. Willow Springsen már nem jött közbe semmi technikai z?r, meg is nyerte a viadalt. Ebben az évben még két futamon volt ? a legjobb, ami az összetett hetedig helyére volt jó, úgy, hogy csak a szezon felét teljesítette.

1986 balul sült el Yoshimura csapatnak. Az új GSX-R 750-es fejlesztését nagyon elrontották, és Schwantz is sok sérüléssel küzdött az év folyamán. Az idénynyitó Daytona 200-on második lett Lawson mögött, majd jött a pechszéria. Nyolc versenyt kihagyott egy kulcscsonttörés miatt, így megint hetedik lett az év végén.

A következ? év történelmi volt. Rainey és Scwantz csatája olyan volt, amilyet még nem látott az amerikai közönség. Rainey már felért a csúcsra ebben a géposztályban (1983), egy kis szünet (gazdasági válság), egy kevésbé sikeres 250-es GP kiruccanás után hívta vissza a Honda az USÁ-ba.

Már a GP-n

A bajnoki címet végül Rainey szerezte meg, de Kevin keményen megdolgoztatta a kaliforniait a pénzéért. A szezon els? hat versenyéb?l ötöt nyert meg, az évad második felében vesztette el egy kicsit a fonalat. Schwantz ekkor kezdett a GP felé kacsingatni. Az 1986-os és 1987-es szezonban három nagydíjon is elindult, legjobb eredménye egy ötödik hely volt a spanyol versenyen.

1988-ban GP-szerz?dést ajánlott neki a Suzuki, amit azonnal elfogadott. Egy feltétele volt csupán, indulni akar a Daytona 200-on. Miel?tt lelépett volna még megnyerte az egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkez? motorversenyt, két hát múlva pedig már Suzukában húzta a gázt.

A Japán GP-t megnyerte, de a világbajnoki cím már nem jött ilyen könnyen. 1993-ig kellett várnia erre. A világbajnoki ünneplésbe Wayne Rainey súlyos misanói balesete piszkított bele. Schwantz örök riválisa lebénult azon a futamon, így esélye sem volt negyedszer is megvédenie az 500-as trónt.

Jellemz? kép Kevinr?l

‘Mikor elesett, nem tudtam sajnálatot érezni. Végre ? is elkövette azt a hibát, amit én már annyiszor. Még soha nem láttam ?t elesni versenyen. Az akkori harmadik helyem felért egy gy?zelemmel. Nagy harcban voltunk a világbajnoki címért, és ezzel a bronzéremmel nagyon sokat kaszáltam.” – Schwantz.

Vacsora közben érte a hír Kevint, hogy legnagyobb riválisa nem versenyezhet többé. Schwantz ezután elvesztette motivációját. Hiába lett 1993 világbajnoka, érezte ?, és éreztették is vele, hogy ez csak Rainey balesete miatt történhetett meg. Riválisa oldozta fel végül a közönség kedvencét.

„Majdnem sikerült megnyernem a negyediket. Végül Kevin lett a bajnok, aminek nagyon örültem. Megérdemelte.”

Világbajnokként

Schwantz 1995-ben vonult vissza az aktív versenyzést?l. Utolsó két évében kiégetten és sebzett oroszlánként körözött a pályákon, hiányzott neki az örök nemezis, meg a teste sem bírta már tartani szívével a tempót. Karrierje alatt a legsikeresebb GP-versenyz?k illusztris társaságába küzdötte fel magát. 25 gy?zelmével Lawson mögött a második legeredményesebb amerikai motorversenyz? lett, valamint ? volt az utolsó harcosa egy olyan érának, amikor a kemény tök? amerikai motorosok uralták a világot.

Miel?tt visszavonult volna részletesen átbeszélte riválisával a távozást, majd az autóversenyzés világában próbálta átélni a régi sikereket. El?ször NASCAR, majd a túraautók bajnokságában indult, kevés sikerrel. A motorversenyzést?l a mai napig nem tudott elszakadni. Saját motoros iskolát nyitott, ahonnan olyan motorversenyz?k kerültek ki, mint Ben Spies. Továbbá aktívan segíti a Suzuki MotoGP-alakulatát évtizedes tapasztalataival.

Kevin Schwantz nagyon sok mai versenyz? példaképe is. Andrea Dovizioso az ? tiszteletére versenyzett a 34-es rajtszámban a kétütem? kategóriákban. A MotoGP-ben már azért nem tud, mert Schwantz karrierje után visszavonultatták a 34-est. És nem csak a versenyz?k néztek fel a texasi rodeósra. A kecskemét-cegléd-szolnoki Suzuki dealer hálózatnak is Kevin Schwantz volt a keresztapja. Felejthetetlen harcokat vívott, világbajnok lett, de ami a legfontosabb: egészséges emberként készíti fel a jöv? nagy tehetségeit a motorversenyzésre.

MotoGP retró
ugrás fel