Hirdetés
Kezdőoldal Teszt Harley-Davidson V-Rod

Harley-Davidson V-Rod

Hirdetés

Úton

A V-Rod egy teljességgel atipikus vezetési testhelyzettel áll elõ: a nyereg
mindössze 66 cm-re van a talajtól. Meg kell jegyeznünk, hogy az utazási komforttal
álló nap nem volt semmi baj, sõt. A kormány irányzéka hátra mutat, és egyáltalán
nincs magasan. A cruiser-style lábtartók sincsenek túlzottan elõl, mindenesetre
elhelyezésük hagy némi kívánnivalót: a jobb láb túl közel ér a kipufogóhoz.
Gyújtást adva – úgy 1200 fordulat körül az ember azonnal észreveszi, hogy egy
Harley-Davidsonnal van dolga, de valami plusszal: a hangja még így is az a bizonyos
‘tipikus’, de a megváltoztatott hengerszög miatt valahogy más; hiányoznak
például a karburátornak tulajdonítható robbanások és a régi kéthengeres által
jegyzett mechanikus zajok.

Induláskor rögtön észrevehetõ a motor nagy nyomaték, no meg a kuplung hatékonysága.
Ne feledjük, hogy egy 115 LE-s motorról van szó. A gyorsulás kiváló, ‘lyukmentes’
– ami nem mondható el a single-injektoros gépekrõl. Egy szó, mint száz, a V-Rod
motorja gyorsan és tisztán emelkedik a szabályzó intervenciójáig (9000 fordulat).
A löket már 3500 fordulat mellett is jelentõs, de úgy 5000 körül húz bele igazán:
a legnívósabb Superbike-stílusban. Utazótempón (a legnagyobb sebességfokozaton)
gurulhatunk akár 2000 fordulaton. Sajnos az általunk ‘használt’ autópályákon
elég szigorúan be kellett tartanunk a sebességkorlátokat (130 km/h), ezen a
tempón általában stabil 5000 percenkénti fordulatszámmal haladtunk. Mindenesetre
a kilóméterórába írt 225 km/h-s végsebesség egyáltalán nem tûnik utopisztikusnak.

Kanyarban? A tengelytáv több, mint 1700 mm. Vajon ez az ‘egyenes gerincû’
motorok sorsára kárhoztatja a V-Rod-ot? Õszintén szólva, ez az elsõ Harley,
amellyel igazán élvezhetõ a kanyargós túra vagy a tortúraszámba menõ utakon
való sportos motorozás. Persze a reakció elkerülhetetlenül lassabb a normálisnál,
de a stabilitás jó és a manõverezhetõség általánosságban elfogadható. Ami a
felfüggesztéseket illeti, még fejleszthetõk: az elsõfutómû hajlamos túl nagy
kompresszióban süllyedni és kevéssé fékezetten visszatérni, a hátsó pedig alkalmazkodhatna
jobban az út egyenetlenségeihez.

Technika: általános észrevételek

Az Evolution alumínium hengerei után a Harley nem sokkal (alig néhány évvel)
újravizsgálta a léghûtés régi kedves témáját, és a V-Rod motortérfogatát majd’
1450 ccm-re növelte. Régóta beszédtéma egy amerikai-német kooperáció, ami ezzel
a modellel létre is jött (Harley-Davidson – Porsche). A nyolcvanas évek közepétõl
már voltak elképzelések egy léghûtéses V4-rõl, de a dolog megmaradt a hipotézis
szintjén, és sosem került legyártásra, de még ilyen prototípust sem készítettek.
A V-Rod ezzel szemben ma már realitás, ami szakítást jelent a korábbi sémákkal
– elrendezés, vezetési élmény tekintetében egyaránt.

A viszonylag alacsony (természetesen a Harley-Davidson standardhoz képest) motortérfogaton
túl a modell egy sor nagyon is racionális technikai választást mutat – kétségkívül
a megoldások kevésbé eredetiek, mint amikhez a milwaukee-i gyártó hozzászoktatta
rajongóit. Mindent egybevéve, az új projekt elsõdleges célja a hatékonyság növelése
volt, s emellett a környezetvédelmi normák betartása. Nota bene, további fejlesztésekkel
a motornak még mindig van hova erõsödnie – pár apró hengerfej-módosítással lehetõség
nyílik plusz 7-8 LE-s teljesítménynövekedésre.

www.motonline.com

Hirdetés