Hirdetés

Karintia

Hirdetés

Újfent egy hosszú hétvégés
túrára indultuk. Ami azt jelenti, hogy az utolsó pillanatig
igyekszik az ember lezárni ideiglenesen a melót, egy óra
alatt összerámolni a cuccost aztán rohamtempóban
elindulni. Pedig már megfogadtam, hogy ez nem így fog menni
legközelebb, de hát ez van. Az elso szakasz már-már
hagyomány. Budapesti barátunkhoz gurulunk fel megszállni,
hogy másnap a csapat többi tagjával onnan indulhassunk.
Páran még összejövünk este egy „túramegbeszélo
munkavacsorára” …amin természetesen mindenrol szó
esik, kivéve a túrát. Így is jól elvagyunk,
míg ki nem dobnak minket…. (pontosítok, a pincér finoman
célzott rá többször is, hogy elég késon
van….majd kérés nélkül hozta a számlát. 
Visszatérve a szállásra kíváncsian vártam,
hogy most min fogok aludni.. tavaly a polifoam elég kemény
volt a padlón. Most szupervastag szivacsot kaptam! Akkorát
amin kényelmesen elférek! Állva….  Ezt még
fejlesztjük!

Késo reggel találkozó az M7 kivezeto
szakaszán, a társaság szinte pontos..nem hiába
engedtem a késo reggeli hét órai idopontra
az indulást!

Az idojárás kissé pityergos….útközben
meg is ázunk párszor.

Bármenyire utálom is, rá kell térni az
A2-es sztrádára. Egy erosebb vihar elöl bemenekülünk
egy benzinkútra, aztán csak nézzük miféle
különleges járgányok fordulnak elo errefele..
Diabolo, Spider…

Nem hiába lett hajtva a társaság, egész
jó idoben érkezünk a szállásra
Oberwellach-ban. Kényelmes magánszállás, reggelivel.
Este elindulunk vacsorára vadászni..éhes a banda.
Az elso helyre nem férünk be, a második már
kecsegtetobb (van vagy 70 méterre a szállástól).

Kicsit rendezkedünk bent, „kultúremberek” lévén
még meg is kérdezzük, hogy összetolhatjuk-e az
asztalokat.  Valahogy így: „Ööö..izé..bitte..
asztal..summa..össze..bitte.”

Válasz:” Aha..toljátok csak nyugodtan össze!” 
Persze magyarul….

Még szerencse, hogy idoben kiderült, hogy értenek
itt világnyelven! Valaki megjegyzésére, miszerint:”
Végre azt eszek amit rendelni is akartam”…  kiderül, hogy
nem is igazán kellene tolmács… van magyar nyelvu étlap
is. (Ausztria közepén van….. Szlovákia déli részén
nincs…)

Elso nap… a reggeli kissé késlelteti az indulást,
de aztán felkerekedünk. Elozo nap elég
volt a sztrádából, ma abszolút mellékutat
választok… annyira, hogy a végén átment földútba,
tehát fordulhattunk vissza…(volt velünk két terepképtelenebb
moci is). A hegyoldalban kanyargó millió kis utat nem könnyu
lekövetni. Eleinte csodálkoztam, hogy a megkérdezett
helyi bácsikák mit töprengenek annyit a válaszon,
aztán rájöttem, hogy egy élet nem elég 
ennyi mellékút megismeréséhez. Két térképen
három különbözo variáció, plusz
a GPS.

Gmünd-ben lyukadtunk ki… tisztán felismerheto volt
a városka az ott legelészo tevékrol
és elefántokról…  Mit is látnánk
eloször Ausztriában!

Elso cél a Nockberg-i nemzeti parkon átvezeto
panorámaút. Nem rossz..hogy tömören fogalmazzak…

Utána irány Klagenfurt.. kis közjátékként
elterelnek minket a foútról..bár nincs könnyu
dolguk. Elgondolkodok, hogy mi kell ahhoz, hogy egy magyar ne menjen be
a behajtani tilosba! Eloször is volt egy elterelo tábla,
erre azt mondták a felderít?k, hogy csak teherautókra
vonatkozik! Utána egy határozott jobbra mutató tábla…
kézlegyintéssel elintézve.. Utána egy X-rácsos
útlezáró sorompó, de amellett meg elfértünk….tehát
ezt sem gondolhatták komolyan… utána  egy három
méteres földkupac az út közepén.. de hát
errefele is lehetnek trehány építomunkások…
Utána egy kocsiból kiinteget egy helybéli, hogy nem-nem!
Szerintem azt jelezte, hogy nincs út tovább, Toma szerint
azt, hogy nincs útlezárás tovább….  Tehát
irány tovább… ezt már megunta az út is, fogta
oszt elfogyott.  o nyert, fordulhattunk vissza! Klágenfurtban
elso cél a Minimundus. A világ híres épületeinek
igen élethu kicsinyített másolatai. A bágyasztó
meleg ellenére sok idot eltöltünk itt. Istit úgy
kell elrángatni, ha hagynám még két napig bóklászna
ott… így is csinált vagy 90 fotót… de komolyan!

A banda már rég a parkolóban tömi a buráját,
de Isti még mindig benn kolbászol. A büfében
nagy találmány a „Potato Dog” amiben a virsli valami krumplis
masszába van mártva és kisütve… igazán
finom.

Nagy nehezem összerázom a bandát, mostanra kezd
világossá válni, hogy 13 ember legalább 23
felé tud szétszéledni egy pillanat alatt! Szinte félek
megállni, egy szimpla piros lámpánál mire visszanézek
már kávézik a csapat fele!  A parkolóból
kikanyarodva elindulok a forgalommal szemben… senki sem jön utánam,
megállapítom, hogy csekély a kalandvágy a többiekben.

Kicsit kanyargunk a Wörthi-tó partján, majd felgurulunk
a Pyramiden kilátóhoz. A panoráma fantasztikus. 
Hazaindulunk, de még kinéztem egy kis mellékutat,
ami a térkép szerint átvág a 2000 méteres
hegyen. Sajnos csak térkép szerint, valójában 
már földútként jön le, amit nem kockáztatunk.
Igazándiból fizetos szakasz, de az automata kapukat
nem nekünk találták ki. Elvégre, ha csak lefelé
kell fizetni és a felengedo sorompó minden kártyakiadásnál
nyit…. ugyebár…. hát leleményes nép vagyunk
mi. Ennek ellenére volt egy kis affér azért a sorompóval,
minekután egyik társunk megkapta a „bakter” vezetéknevet!

Hazafelé menet közvetlen elolem kiemeltek egy autóst
a trapifaxosok, amitol (nemrégi emlékeim miatt) kis
idore üres fokozatba állt a szívverésem.

Vacsora a „szokott” helyen… a társaság határozottan
pilledtebb mint tegnap.

Második napon a Grosszglockner a cél… nem csak nekünk.
Rengeteg motoros indul arrafelé, elvégre hétvége
van és verofényes jó ido. Felérkezve
a vállalkozóbb szellemüek lekutyagolnak a gleccser jegére.
Én inkább kicsit felfele indulok, a Ferenc József
ház mellett álló fa és üveg kilátótoronyba. 
Továbbmenve átgurulunk a Hoctoron és a régi
alagúton, majd az Edelweisplaccon nézelodünk.
Ennek a magaslati nézelodésnek meg is van az ára,
többek arca jól leég. Visszafele a hegy másik
oldalán jövünk, de a vámot itt sem ússzuk
meg, errefele meg az alagútért kell fizetni.

Este Istivel még begurulunk szétnézni Spittalba,
a szokásos nyugi mindenhol. Egy utcai automatából
ingyen lehet fényképes e-mailt küldeni, kipróbáltuk,
tényleg muködik.

Harmadnap dél felé vettük az irányt, le a
Dolomitokba. Az elso olasz faluba érve megcsodáljuk
a falucska ferde tornyát. Nem a pisai de ez is elég ferde.
Mire lefotózom már az egész banda a kávézóban
h?söl. Hát nem az a kifejezett offroader-expediciós
összeállítás. Letelepedés után
mi leszünk a falucska új látványossága,
a helyi naplopó legalább hétszer elhúz el?ttünk,
jól megbámulva mindenkit. Utána beszélgetni
is próbál, kevés sikerrel. Végül besegít
a „felszolgálásban”….és összeszedi a kávéscsészéket,
egymásra tornyozza (a kanalat mindben otthagyta)..  a végén
a kezében lévo torony már ferdébb mint
a falutornya! Közben folyamatosan beszél. Feszülten figyeljük
mikor elindul befele…. beér….kis csönd… még egy kicsi…
aztán ahogy az kell, éktelen nagy csörömpölés!!
Az utána felharsanó olasznyelvu pergotüzet
nem értjük, de azért sejtjük mirol volt
szó! Szolidan fetrengünk a röhögéstol…

Udvariasan próbáljuk visszafogni magunkat…. de ett?l
csak rosszabb lesz!.

Cortina d’ Ampezzo – ba érkezünk, a városka látványosságaiból
minket az elso pizzéria érdekel.  Utána
teszünk egy tiszteletkört azért, de ez meg az elso
fagyizónál véget is ér.

Hazafele egy másik úton megyünk. Korainak (este
7) tunik az érkezés, ezért mikor a következo
benzinkútnál a banda szokás szerint eljátsza
a konzervdobozból szabadult hangyabolyt, kicsit böngészem
a térképet. A szállás elotti faluból
(Flattach) indul valami kis mellékút be a hegyekbe, és
ott meg gleccsert jelöl. Nem ismerem..meg kell nézni! Két
motor kivételével mindenki jön. Sajnos az eso csepegni
kezd. Kiderül, hogy az út csak a „Gleccser-alagút-expressz”
–hez visz. (ez megy fel 2000 méter fölé, onnan 
3120-ra visz a drótkötélpálya) Persze este nyolckor
minden zárva.  És hát mit látunk: egy
bahajtani tilos táblát! Tehát elindulunk rajta felfele!
Szépen óvatosan, elvégre esteledik, egyre jobban esik
és kezd baromian hideg lenni.  Egészen 2400 méterig
araszolgatunk fel, ez valami karbantartó út, a kötélpálya
fogadóállomásához visz, meg egy kicsit fentebb.
Utána átmegy földútba..  Isti még
ezen is elindul, aztán a dagonya miatt visszafordul. A látvány
leírhatatlan, hatalmas sziklák mindenfelé, borongós
és mégis fantasztikusan szép táj. Ha lehet
még óvatosabban ereszkedünk lefelé a nyálkás,
20-22%-os lejtésu makadámon. Ez a szakasz jó
kis zárása volt a három napnak. Este búcsúvacsora…
reggel búcsúreggeli. Utána indulás haza… nekem
nem sok kedvem volt… szívesen maradtam volna. Még az id?
is elromlott….Bp-ig esoben gurultunk. Utána elállt,
ennek örömére Istivel nem lehetett bírni, még
átmotoroztunk a Mátrán is…. Napi 850 km-nél
már tökmindegy..  A teljes táv nekünk valami
2800 km körül mozgott..késo este érkeztünk
Nyíregyre….  De már holnap indulnék vissza legszívesebben!

MGP

 

 

Ide tessék irni!!!!:

konstruplan@freemail.hu