Hirdetés
Kezdőoldal Magazin Kis Viki interjú

Kis Viki interjú

Hirdetés

A Motoroshang rádió kedd esti Célra rá cím? m?sorában Vaslaki Timi vendége az ötfordulós Losail Ázsia Bajnokság múlt hétvégi negyedik futamának nemzetközi mez?nyében kétszer is a dobogóra állt magyar versenyz?, Kis Viki volt.

–      Most értél haza Katarból. Az elmúlt pár napban a motoros hírekben a te neveddel találkozhattunk úton-útfélen. Mi volt a hétvégén?

–      Húha! (nevet) Most voltam kint másodszor. Ezúttal a MotoGP betétfutama voltunk, ami elég nagy feelinget adott ott a paddockban, ahogy jöttünk-mentünk a nagyok között.

–      Hogy indultál neki a hétvégének? Mert motoron nem ültél az el?z? verseny óta, úgy tudom.

–      Igen, azóta nem indultam. Megint majdnem bajban voltam, mert az el?tte való héten ismét sikerült lebetegednem, a szokásos tavaszi betegség, de még id?ben túl lettem rajta szerencsére. A kezem miatt izgultam egy kicsit, ínhüvelygyulladásom volt, de szerencsére nem volt vele semmi baj. Orosz Csillával sokat dolgoztunk rajta.

Hétf? éjfélkor értem ki. A kedd és szerda szabad volt, akkor javarészt az amerikai versenyz?lánnyal, az egyik Moto2-es pilótával, Anthony Westtel, meg a szlovén motoroslánnyal, Mancával töltöttem az id?t. A motor ugyanaz volt, mint az el?z? futamon, viszont most hármunkra (a három lányra, akik a katari szövetség, a QMMF csapatának tagjai) volt két szerel?.

Vas… vagyis nem vasárnap. Meg vagyok zavarodva, mert máskor versenyhétvége van, most meg csütörtök-péntek (nevet). Szóval csütörtökön volt egy szabadedzés meg egy id?mér?. Annyi volt a változás, hogy csütörtökön csak egy 45 perce szabadedzés volt a múltkori kett? helyett. Ott nem állítottunk semmit a múltkorihoz képest, és így is sikerült javítani 2:17.1-re a legutóbbi 2:20-ról.

Kis

–      Viszonylag gyorsan tudsz alkalmazkodni az új pályákhoz. Amikor el?ször mentél a Pannóniaringen vagy a Szlovákia-ringen, hamar sikerült jó eredményeket elérned.

–      Igen, hamar belerázódtam, aztán onnan sikerült felfejl?dni.

–      Milyen a katari pálya?

–      Ó, nagyon nagyon jó. Nagyon gyors.

–      Tudnád másik pályához hasonlítani?

–      Az egész pálya vonalvezetése, f?leg az els? három kanyar nekem a Hungaroringre hasonlít. Aztán van egy lassabb rész, ami egy kicsit az almériai pálya, aztán a gyors rész, ami teljesen más, tényleg gyors. Furcsa volt megszokni, hogy ennyire. El?ször majdnem mindenhol egy fokozattal lejjebb próbáltam menni, de úgy éreztem, kevés. A többiek mondták is: „ott még b?ven lehet menni, ereszd csak be nyugodtan”. A pálya furcsasága, hogy szinte minden kanyar egyforma. Az els? alkalommal megtörtént, hogy az hittem, hogy valamelyik kanyarban vagyok, közben egy másikban voltam. A távolban nincsenek viszonyítási pontok, mivel a pálya a sivatag közepén van, és a bírói posztok is olyan messze vannak, hogy néha a zászlókat sem lehet látni. Nagyon fejben kell tartani, hogy honnan hova tartok éppen. De nagyon jó.

–      Tehát visszatérve már az els? menetben sikerült javítanod.

–      Bíztam benne, hogy legalább ennyit sikerül, és nagyon sokat segített, hogy ezúttal nem lázasan ültem motoron, és be tudtam húzni a kuplungot.

A futóm?vön állítani szerettünk volna, mert a kanyarbemenetelnél és kijövetelnél pumpált a hátulja, de mivel a QMMF csapatában lév? spanyol szerel?k „spangolt” beszélnek, vagyis félig spanyolt, félig angolt, nem igazán értettük meg egymást. Ráadásul ?k nem dolgoztak korábban n?i pilótával, így más irányban gondolkoztak, mint én, és más irányba is indultunk el a beállításokkal. Az id?mér? aznap éjjel 11-kor volt, akkor már lámpafényben mentünk. Eszméletlen élmény volt, de mivel a beállítások nem voltak jók, a motor mindenhol rettenetesen instabil volt. Végül sikerült 17.3-at mennem, amivel harminchárom indulóból a 18. helyre kvalifikáltam magam – a 600 és az 1000 együtt ment -, ami a múltkorihoz képest mindenképpen jobb volt.

Másnap volt egy warm-upunk és két versenyünk. Közben telefonon és online segítséget kaptam Bájótól a futóm? beállításával kapcsolatban. Emailben elküldtem neki az aktuális beállításokat, leszámoltam a klikkeket, elmondtam, mit érzek a motoron, ? pedig visszaküldte, mit kell tennem.

–      A szerel?k megengedték, hogy hozzányúlj a motorhoz?

–      Fordítva volt, én mondtam nekik, hogy ne nyúljanak hozzá, mert leszámoltam mindent, tuti jó. (nevet) Jó lett, a warm-upon sikerült lejönnöm 15.9-re. Akkor még tovább állítottunk a versenyre, ami végül annyira jól sikerült, hogy a legjobb id?m 2:12.4 lett, ami elég nagy ugrás volt. Plusz sikerült megnyerni az els? futamot. Nagyon sokat meccseltünk Mancával, a szlovén lánnyal, a gy?zelmet nem adták ingyen, de ezért versenyzünk, ezt szeretjük, nagyon-nagyon jó volt. Az Ázsia Bajnokságot most ? vezeti.

–      Fiúk nincsenek?

–      De vannak. Azt hiszem, összesen tizennégyen vagyunk, és ebb?l négyen vagyunk lányok.

–      Tudtad, hogy meg fogod nyerni?

–      Az id?mér?n a 17-es id? nem volt a legjobb, de éreztem, hogy ebben még lehet, csak találjuk meg a jó beállítást, amivel stabil a motor és stabilan lehet motorozni. ?szintén megmondom, álmomban sem gondoltam, hogy ennyire jól sikerül. Bájó nagyon tudta, mire van szükségünk. Verseny közben csak az volt bennem, hogy minél el?rébb, el?rébb. Nem tudtam, hanyadik vagyok, csak mentem el?re.

–      És megnyerted. Meddig tartott az euforikus állapot?

–      Még most is tart, hogy a viharba ne tartana. (nevet) A díjátadón, amikor megszólalt a magyar himnusz, azonnal elpityeredtem. Próbáltam mosolyogni, de most is kiráz a hideg.

–      A ti versenyetek alatt már tele van a lelátó?

–      Majdnem tele. Sokan kint voltak, és a nagy csapatok szerel?i közül is sokan nézték.

–      Kikkel találkoztál?

–      Csak azokkal, akik a QMMF csapatban voltak. Viszont láttam Rossit, Lorenzót, Bradlt. Marquezt nem.

–      A versenyt láttad?

–      Nem, akkor már itthon voltam. De motorozni persze láttam ?ket, teljesen más világ.

–      Milyen volt a második, esti verseny?

–      Annyira ki van világítva a pálya, hogy az id?mér?n – az volt el?ször lámpafénynél – sötét plexivel mentem fel. A versenyre azért átcseréltük, de sokan akkor is sötét plexivel mentek. Olyan er?s a fény, mint amikor este a szobában felkapcsolod a villanyt.

Elég kés?n kezd?dött, de tudtunk pihenni, és akkor már sokkal kellemesebb volt az id?járás is. Viszont volt egy kis problémám, ugyanis az els? három körben a váltó amikor négyesb?l hármasba váltottam vissza, rendszeresen üresbe kidobta a motort. Manca mondta a verseny után, hogy neki is volt ilyen gondja. Az els? három kör során a gyors részen egyszer ki is mentem, mert üresben volt a motor és nem tudtam elfordulni. Akkor megel?zött négy vagy öt ezres, meg két hatszázas is, indulhattam utánuk. Az ezreseket nagy nehezen sikerült legy?rni. Megint a szokásos történt: kanyarban lassabbak voltak nálam, de egyenesben húzták neki, úgyhogy az nem volt egyszer?. Visszael?ztem az amerikai lányt, el?tte volt egy Hamza nev? algériai versenyz?. Az ? versenyzési stílusa elég érdekes, mert az egyenesben is jobbra-balra megy, abszolút kiszámíthatatlan. Többször volt, hogy bementem volna neki, de úgy kacsázott, hogy ha nem változtatok az ívemen, nekimegyek. Mérges lettem, amiért nem tudtam megel?zni majdnem egy körön keresztül. Amikor végre sikerült, egy váltásnál megint üresbe kidobta a motort, és mikor végre elkapta a fokozatot, kettesbe váltott vissza. Akkor már egy kanyarba bemenetelnél voltam, úgyhogy majdnem akkora high slide-om volt, szerintem csak a szentlélek tartotta meg. A látványtól az algériai srác úgy megijedt mögöttem, hogy elesett, ami miatt kés?bb elég dühös is volt. (nevet) De az tényleg a highslide el?tti utolsó pillanat volt, szerintem már a tankon ültem, a lábam valahol az égben. De sikerült megfogni. Onnantól tudtam felzárkózni. Kés?bb próbáltam kevésbé agresszíven visszaváltani, ami m?ködött, és el tudtam kezdeni lefaragni a hátrányt, ami az els? motoroshoz képest egy célegyenesnyi volt.

–      Krisztián, te tudtad eközben, hogy mi történhetett?

–      Láttuk, hogy az els? három körben Wicca ideje 20, utána 17, 17. Mancáék akkor már 15-öket tudtak menni, vagyis Wicca kb. tíz másodperc hátrányt szedett össze a négy kör alatt. Csöpögött az es?, lengették a zászlót, és kés?bb volt két olyan kör, ahol három-három helyet javított, majd utána konstansan 13-at ment, tehát a legjobb köröket tudta futni folyamatosan a versenyben.

–      Igen, ez a vége el?tt hat-hét körrel volt. Jöttem rá az indiai versenyz?re, aki akkor a második volt. De csöpögött az es?, feler?södött a szél, és hordta a pályára a homokot, így kigyorsításon mindenkinek csúszkált a hátulja, ezért finomabban kellett kigyorsítani is azzal a borzasztó sok lóer?vel. (nevet) Az indiai srácot végül sikerült utolérni, majd próbáltam Manca után menni. Egyre kisebb volt köztünk a távolság, Manca is beragadt egy ezres motor mögé, de a végére egy fél célegyenesnyi hossz maradt. Még két-három kör, és akár utolérhettem volna ?ket, de sajnos vége lett a versenynek. De ett?l függetlenül nagyon élveztem, pláne azt, hogy éjszakai verseny, és lámpafénynél megyünk, mint a nagyok.

–      Ez nagyon szép eredmény! Mancának ez a negyedik fordulója és a nyolcadik versenye volt, tehát pontosan kétszer annyit motorozott ott, mint te. Akkor a következ? fordulóban – mert még egy forduló van május 9-10. – ezek alapján simán nyerhetsz.

–      Remélem. Ott is megteszek minden t?lem telhet?t. Tegnap néztem az összesített eredményt, Mancát már nem lehet behozni, 147 pontja van, azt hiszem, nekem pedig 65, így vagyok a második helyen összetettben. De most nem volt ott például a kínai srác, akinek a múltkori versenyen a legjobb körideje 12.6 vagy 7 volt, úgyhogy ha ? ott lesz a következ?n, az egész izgalmas lehet.

–      Örültünk neki nagyon.

–      Köszönöm szépen. És köszönöm a sok gratulációt. Még nem voltam gép el?tt, de nagyon szépen köszönöm a szurkolást meg a sok jó szót. Annyira jó volt olvasni!

Annak örülök nagyon, hogy magamhoz képest is nagyon sokat sikerült javítani, plusz hogy sikerült oda érnem, amit a kategória elejében mennek.

–      A motorod egy 2005-ös Yamaha R6.

–      Igen. Mindössze egy Akrapovic rendszer és egy kormánygátló van rajta – mondja Krisztián. (nevetnek)

–      Milyen volt az ezres tapasztalataiddal egy hatszázason? Bátrabban húztad neki?

–      Még mindig van olyan pillanat, amikor azt gondolom: „jaj, menj már, kigyorsítás van!” A második versenyen nem voltak ilyen bajok, mivel poros volt a pálya és tényleg csúszkált, így figyelni kellett a kigyorsításra. Verseny közben sem éreztem, hogy annyira szétfeszítem magam, nem volt er?lköd?s érzésem a motoron. Annyira jó érzés volt, annyira szabad, pont az, amit már régóta vártam. (nevet)

–      Mikor lesz a következ? verseny?

–      Katarban május 9-10-én. Addig áprilisban tudok motorozni egyet (a Magyarország Gyorsasági Motoros Nyílt Nemzetközi Bajnokságban a Szlovákia Ringen április 11-13-án), ami itt van három hét múlva, addig készül a motor (Yamaha R6), a fizikai edzés, és a kezemet lefixáljuk, hogy tuti jó legyen.

A teljes adás hétf?ig még meghallgatható itt:

http://www.digitalia.hu/Motoroshang/Kedd.digi

Hirdetés