Hirdetés
Kezdőoldal Bemutató Laverda, a csoda verda

Laverda, a csoda verda

Hirdetés

Laverda, a csoda verda

Elsõ ránézésre iszonyúan! A narancssárgának ez az árnyalata, amilyenre a Laverda
pingálni szokta a gépeit, már hiányzott a szemünknek. Ez a szín maga is márkavédjegy,
akárcsak az SFC típusjelzés, mely egykor legyõzhetetlen motorok szimbóluma volt,
melyek hosszú és kemény versenyeken szereztek tekintélyt maguknak a versenypályán,
látványosan biztosítva a dobogó legfelsõ fokát pilótáiknak, és a büszkeséget
rajongóik szívében.




De azok a motorosok is, akik az aranykorszakot még nem élhették át, megemelték
sisakjukat a gép elõtt a nemzetközi Motorshow kiállításon, ahol tagadhatatlanul
a Laverda megújult modellje jelentette a legnagyobb szenzációt. Nehéz úrrá lenni
az érzelmeken, de mégsem nézhetjük könnyes szemmel a tényeket!




El kell, hogy fogadjuk mindjárt elsõként, hogy a nagyszerû Laverda ráérzés
az Aprilia tervezõmérnökeit dicséri. Ki gondolná, hogy a motorblokk az Aprilia
RSV 1000-bõl származik, pedig így igaz. Csakhogy ezt az erõforrást eredetileg
minden esztétikai dilemma nélkül tervezték, mivel egy Supersport gép burkolatának
védõszárnyai alá kellett rejteni. A Laverda estetében azonban az õsökre való
tekintettel olyan burkolat jöhetett csak szóba, amely látni engedi a motort
és a vázat. Az Aprilia mérnökeinek ezért a legmerészebb ötleteiket is fel kellett
használniuk, hogy az SFC burkolata alól ne egy szörnyszülött erõgép tûnjön elõ.
A szükséges átalakítások oda vezettek, hogy a kész mûvön a technikai megoldások
léptek elõ az esztétika vezérlõelvévé. És mégis, esztétikailag is egy igazi
Laverda született.




Ehhez elõször is el kellett tüntetni az RSV zavaróan burjánzó motorelemeit.
A problémát tetézte, hogy V2-es motorról van szó. Az olajtank a motor mögé került,
így valamivel javult a hûtõ teljesítménye, amit az elsõ kerék mögött vízszintesen
helyeztek el. A légszûrõ háza és a kipufogó eddig soha nem látott, forradalmian
új módon lett kialakítva. A légszûrõházat a tank testébe integrálták, ami, ezáltal
nagyobb életteret kapott, a blokk viszont nem lett magasabb, a tank pedig nem
lett kisebb a kelleténél. Az Öhlins lengéscsillapítót nagy dõlésszögben helyezték
el a baloldalon, azonos kipufogók alkalmazását lehetõvé téve ezáltal a V2-es
motoron.

A csúcstechnológiával sehol sem spóroltak a tervezõk. Öntött alumíniumból készült
a szabályozható Öhlins villa, a Brembo féknyereg radiális bekötésû, a Marchesini
abroncsok pedig kovácsolt alumíniumból készültek.




A motort nem csak letisztították, de egyben fel is "turbózták". Új
fojtószelepei vannak, hengerenként csak egy gyertya adja a szikrát, és az új
kialakítású légszûrõház is jótékony hatással van a motor teljesítményére. A
kipufogócsõ tisztán titánból készül, két görbe dobja körülzárja az ülést. A
lényeget tekintve: 133 lóerõ 9.500-as fordulaton, illetve 105 Nm 7.500-on.




A furfangos megoldások ellenére, illetve ezek eredményeképpen végül mégiscsak
áthatja az új Laverdát a neves olasz motorokra jellemzõ stíluselegancia. De
valahogy máshogy, mint ahogy megszoktuk. És valójában ez a megfejthetetlen talány
teszi különlegessé a gépet. Igazi Laverda, mely örök ábrándozást kelt, amit
a motor elérhetetlensége csak tovább fokoz. Nagyon drága és nagyon kis példányszámban
készül, de ha minden igaz készül majd belõle elérhetõ változat is. Addig pedig
örüljünk annak, hogy újra létezik.