Laverda, a csoda verda
Elsõ ránézésre iszonyúan! A narancssárgának ez az árnyalata, amilyenre a Laverda
pingálni szokta a gépeit, már hiányzott a szemünknek. Ez a szín maga is márkavédjegy,
akárcsak az SFC típusjelzés, mely egykor legyõzhetetlen motorok szimbóluma volt,
melyek hosszú és kemény versenyeken szereztek tekintélyt maguknak a versenypályán,
látványosan biztosítva a dobogó legfelsõ fokát pilótáiknak, és a büszkeséget
rajongóik szívében.
De azok a motorosok is, akik az aranykorszakot még nem élhették át, megemelték
sisakjukat a gép elõtt a nemzetközi Motorshow kiállításon, ahol tagadhatatlanul
a Laverda megújult modellje jelentette a legnagyobb szenzációt. Nehéz úrrá lenni
az érzelmeken, de mégsem nézhetjük könnyes szemmel a tényeket!
El kell, hogy fogadjuk mindjárt elsõként, hogy a nagyszerû Laverda ráérzés
az Aprilia tervezõmérnökeit dicséri. Ki gondolná, hogy a motorblokk az Aprilia
RSV 1000-bõl származik, pedig így igaz. Csakhogy ezt az erõforrást eredetileg
minden esztétikai dilemma nélkül tervezték, mivel egy Supersport gép burkolatának
védõszárnyai alá kellett rejteni. A Laverda estetében azonban az õsökre való
tekintettel olyan burkolat jöhetett csak szóba, amely látni engedi a motort
és a vázat. Az Aprilia mérnökeinek ezért a legmerészebb ötleteiket is fel kellett
használniuk, hogy az SFC burkolata alól ne egy szörnyszülött erõgép tûnjön elõ.
A szükséges átalakítások oda vezettek, hogy a kész mûvön a technikai megoldások
léptek elõ az esztétika vezérlõelvévé. És mégis, esztétikailag is egy igazi
Laverda született.
Ehhez elõször is el kellett tüntetni az RSV zavaróan burjánzó motorelemeit.
A problémát tetézte, hogy V2-es motorról van szó. Az olajtank a motor mögé került,
így valamivel javult a hûtõ teljesítménye, amit az elsõ kerék mögött vízszintesen
helyeztek el. A légszûrõ háza és a kipufogó eddig soha nem látott, forradalmian
új módon lett kialakítva. A légszûrõházat a tank testébe integrálták, ami, ezáltal
nagyobb életteret kapott, a blokk viszont nem lett magasabb, a tank pedig nem
lett kisebb a kelleténél. Az Öhlins lengéscsillapítót nagy dõlésszögben helyezték
el a baloldalon, azonos kipufogók alkalmazását lehetõvé téve ezáltal a V2-es
motoron.
A csúcstechnológiával sehol sem spóroltak a tervezõk. Öntött alumíniumból készült
a szabályozható Öhlins villa, a Brembo féknyereg radiális bekötésû, a Marchesini
abroncsok pedig kovácsolt alumíniumból készültek.
A motort nem csak letisztították, de egyben fel is "turbózták". Új
fojtószelepei vannak, hengerenként csak egy gyertya adja a szikrát, és az új
kialakítású légszûrõház is jótékony hatással van a motor teljesítményére. A
kipufogócsõ tisztán titánból készül, két görbe dobja körülzárja az ülést. A
lényeget tekintve: 133 lóerõ 9.500-as fordulaton, illetve 105 Nm 7.500-on.
A furfangos megoldások ellenére, illetve ezek eredményeképpen végül mégiscsak
áthatja az új Laverdát a neves olasz motorokra jellemzõ stíluselegancia. De
valahogy máshogy, mint ahogy megszoktuk. És valójában ez a megfejthetetlen talány
teszi különlegessé a gépet. Igazi Laverda, mely örök ábrándozást kelt, amit
a motor elérhetetlensége csak tovább fokoz. Nagyon drága és nagyon kis példányszámban
készül, de ha minden igaz készül majd belõle elérhetõ változat is. Addig pedig
örüljünk annak, hogy újra létezik.
Legutóbbi hozzászólások