Szöveg: -nn- – Fotó: archív, kevin-schwantz.com
Egy higgadt kaliforniai, és egy őrült texasi cowboy. Wayne Rainey és Kevin Schwantz meghatározó személyiségei voltak a 80-as 90-es évek gyorsasági motorsportjának. Kettejük ádáz csatározásaira még mai is szívesen emlékeznek a históriások. Most mi is megtesszük.
„Gyűlöltük egymást!” – Ez a mondat a két fenomén szájából hangzott el, úgy tíz évvel a visszavonulásuk után. Abban az időben valóban nem voltak puszipajtások, mára azonban mindketten lehiggadtak, és ha továbbra sem ők a legjobb barátok, egy-egy haknin azért kellemesen el tudnak egymással csevegni a régi szép időkről.
|
Mindkét motoros isten az abban az időben méltán elismert amerikai iskolát képviselte. Noha Schwantz-cot eleinte jobban érdekelte a terepmotorozás, a 83-as houstoni szuperkrossz kvalifikációján elszenvedett bukása után inkább a gyorsasági szakágat választotta.
Elég hamar összetalálkozott a két rivális. Az 1987-es AMA Superbike szériát máig az egyik legizgalmasabb kiírásként aposztrofálják a szakik. Rainey már bajnok volt ebben a géposztályban (1983), egy kis szünet (gazdasági válság), egy kevésbé sikeres 250-es GP kiruccanás után hívta vissza a Honda az USÁ-ba. Dörzsölt versenyzőként tudta, miként győzheti le tejfeles szájú riválisát. Élt is ezzel a tulajdonságával, mint annyiszor karrierjük során.
|
„Ő az a fajta srác volt, aki mindent úgy csinál, ahogy a nagy könyvben le van írva. Minden mozzanatában benne volt a tökéletesség. Ha megnézel egy Rainey-fotót, biztos vagyok benne, hogy nem találsz benne semmi kivetnivalót. Ő volt az, aki még az edzések utolsó perceiben is képes volt babrálni a motorján.” – Schwantz.
1988-ban már a világbajnokság királykategóriájában mentek egymás idegeire. Rainey, Kenny Roberts Yamaha csapatában kapott lehetőséget, Schwanzt pedig a Pepsi-Suzuki nyergében bizonyíthatott. (Egyébként máig hűen szolgálják ezt a két japán márkát.) Schwantz nem kis meglepetésre megnyerte az idénynyitót, Rainey első győzelmére egészen az szezon második feléig várni kellett. Az igazi küzdelem azonban 1990-ben kezdődött meg a két amerikai között.
|
„A kiegyensúlyozottság volt Kevin gyenge pontja. Elképesztően gyors volt, de mindig elkövetett egy-egy buta hibát, ami miatt elúszott a versenye. Később értettem meg igazán, miért versenyzett úgy, ahogy.” – Rainey.
Egész pontosan akkor, mikor barátaival elemezte a ’92-es katalán versenyt. Schwantz Suzukija sokkal agresszívabb volt, ezért a gyorsabb kanyarokban rendre a határon kellett motoroznia, hogy tartani tudja a lépést a kiegyensúlyozottabb Rainey-Yamaha párossal. Ezért láthattuk Schwantz-cot oly’ sokszor a kavicságyban hemperegni. Pedig a győzelmek tekintetében jobbnak számít Rainey-nél, hiszen a texasi 25, míg a kaliforniai 24 diadalt gyűjtött be az évek során. Csak Rainey-nek 30-cal több dobogós helyezése van!
|
„Hiába nyertem meg a versenyeket, Wayne mindig második vagy harmadik volt. Így esélyem sem volt a világbajnoki címre” – Schwantz.
A statisztikusok most készíthetik a noteszt: Rainey karrierje alatt csupán nyolc esetben nem tudott pontszerző helyen befejezni egy viadalt!!!
1993 Olasz Nagydíj, Misano
A MotoGP rajongókba örökre beleégett ez a dátum. Rainey és Schwantz ádáz csatározásának negyedik évébe léptünk. A bajnoki trófeákat rendre a szelídebb amerikai nyakába akasztották, és ha nincs ez a verseny, akkor Kevin Schwantz – mindenki kedvence és példaképe – nem lehetett volna világbajnok.
|
A pontvadászatban természetesen Rainey állt jobban. Ahogy megszokhattuk tőle, vezetette is az Olasz Nagydíjat, mikor elkövette élete legnagyobb hibáját.
„Mikor elesett, nem tudtam sajnálatot érezni. Végre ő is elkövette azt a hibát, amit én már annyiszor. Még soha nem láttam őt elesni versenyen. Az akkori harmadik helyem felért egy győzelemmel. Nagy harcban voltunk a világbajnoki címért, és ezzel a bronzéremmel nagyon sokat kaszáltam.” – Schwantz.
|
Vacsora közben érte a hír Kevint, hogy legnagyobb riválisa nem versenyezhet többé. Deréktól lefelé lebénult. Schwantz ezután elvesztette motivációját. Hiába lett 1993 világbajnoka, érezte ő, és éreztették is vele, hogy ez csak Rainey balesete miatt történhetett meg. Riválisa oldozta fel végül a közönség kedvencét.
„Majdnem sikerült megnyernem a negyediket. Végül Kevin lett a bajnok, aminek nagyon örültem.” – Rainey.
Schwantz 1995-ben vonult vissza az aktív versenyzéstől. Utolsó két évében kiégetten körözött a pályákon, hiányzott neki az örök nemezis.
|
Ma már mindketten meglett emberek. Rainey ugyan visszatért a motorsportba csapatvezetőként, de hamar belátta, hiányzik neki az a tűz, amit Yamahája nyergében érzett. Jelenleg családja a legfontosabb számára, néha azonban feltűnik a Yamaha boxában.
Kevin Schwantz nem tudott teljesen elszakadni a motorsporttól. Saját motoros iskolát nyitott, a jövő nagy bajnokainak kinevelését tekinti elsődleges feladatának. Ha hívja a Suzuki, akkor egy-két GP versenyen ő is szívesen átadja tapasztalatait Vermeulenéknek.
A szurkolók emlékezetében máig úgy élnek, mind két motoros Isten, akik abban az érában versenyeztek, amikor még szőrén ülték meg a királykategória mustangjait.
Legutóbbi hozzászólások