Tombol a kánikula. A városban igyekszel csak reggel és este motorozni, lehet?leg a h?sebb rakparton, mert még ilyenkor is ömlik rólad a víz. A levetett b?rcuccoddal nem lehet megmaradni egy lakásban, mert olyan szagot áraszt, hogy még a szomszédok is elhullott influenzás csirkékre gyanakszanak. A b?rruha így este kikerül a szabadba, a csizmáddal együtt, amit remélhet?leg nem felejtesz kint, mint múltkor, amikor annyi víz esett bele a viharban, hogy a macskák itatónak használták.
A tegnapi pályanapon összeragadt fékeket tisztítod a garázsban, miközben a párod néha beszól az ajtón, hogy majd este is a motorodat simogasd, ha már napközben állandóan vele vagy. A rádióban Jáksó baromkodik, a hírekben meghallod, hogy jöv?re egy csomó adót fizetsz az er?s motorodra, de nem idegeskedsz különösebben, mert már a következ? túrára gondolsz. Csengetnek, a postás hozta a megrendelt könyvedet, megörülsz és lapozgatni kezded:
„A motorozás szórakoztató, nagyon drága és rettentõen veszélyes. Az elsõ kijelentéshez nincs sokat hozzáfûzni, élvezni kell: mikor a szomszédok irigykedve nézik, ahogy a barátnõd popsija pucsítani kezd mögötted a garázs elõtt, amíg te beröffented a mocit, vagy amikor eggyé válsz a szerpentinnel, s csak a kanyart figyeled, vagy amikor röhögsz az autós társaidon, akik 60 perc alatt tesznek meg 10 kilométert a városban, ahol neked ez csak 15 percig tart.
A következõ igazsággal, miszerint a motorozás drága, rögtön szembesülsz az elsõ vásárlásod alkalmával, bár manapság már nagyon jó motorokat és felszereléseket lehet kapni, elérhetõ áron.
Az 1990-es évek elején még alig lehetett kapni bármit is az országban, akár motorról, akár felszerelésrõl volt szó. Az ETZ-k és Simsonok uralták az utakat. Aki mással járt, az külföldrõl jutott hozzá használt nyugati (ill. japán, ami persze keleten van) motorokhoz. Lassacskán indult be a Yamahák, BMW-k forgalmazása: kicsi volt rájuk a kereslet, hitelkonstrukciók még nem léteztek, és konkurencia hiányában az árakat is az egekben lehetett tartani (ja és autóval még egész tûrhetõen lehetett haladni a városban, hiszen kb. negyed ennyi kocsi rohangált az utakon). A 90-es évek elején, ha a motoros rendõr megállított a Kawasaki ZX10-esed nyergében (ami a ZZR1100-as elõdje), akkor hosszú percekig tartottak fel, míg be nem avattad õket a motorod minden szaftos részletébe. Ja és a lányok összepisilték magukat, mikor húztál egy kövér gázt a lánykolesz elõtt…
Manapság versengenek a kereskedõk a motorosok kegyeiért. Mégiscsak jobban élünk (a sok „addig jó, míg Kádár él” ellenére), így kedvünkre válogathatunk az óriási motorválasztékból. Mármint, akarom mondani, a hitelválasztékból, hogy félrerakhassunk a svájci frank alapú törpe THM-es, 4 hengeres, 16 szelepes, dupla kipufogós, 160 LE-s vasunkra, vagy a távolkeleti ipar 1 hengeres, 0 szelepes, szimpla kipufogós, 3 LE-s üdvöskéjére, ami háromszor, négyszer hamarabb juttat el minket a melóhelyre, mint a tömött dugóban ácsorgó 6-os busz. Ja és a motorozás életérzés, életstílus, hobbi, s a hobbijától nem sajnálja az ember a pénzt (ezt persze ki is használják, mikor meg akarod venni elsõ márkás sisakodat).”
Legutóbbi hozzászólások