Hirdetés
Kezdőoldal Sporthírek sporthirek-muhely M?hely rovat: A lánc szervizelése

M?hely rovat: A lánc szervizelése

Hirdetés

Sokan azt hiszik, hogy a motorjukon lev? lánc örökélet?, pedig közel sem. Bár nem tartozik a s?r?n cserélend? alkatrészek közé, rossz karbantartási szokásokkal, melyekbe a notórius sprézés, és a kitérdekel viselkedési mintázat egyaránt beletartozik, könnyen megrövidíthetjük élettartamát. Márpedig láncszakadást elszenvedni nem jó érzés. Nem csak a legenyhébb formája okoz fejtörést, melyben a motorkerékpárunkat elhagyó alkatrész különösebb rongálást mell?zve repül ki hátra felé – ilyenkor az egyetlen kellemetlenség, hogy nem tudunk továbbmenni. Rosszabb esetben, amikor szerencsecsillagunk csak NB2-es formáján ragyog, az elszakadó lánc szétverheti a blokköntvényt, széttépheti az idomzatot, leszakíthatja combt?b?l a lábunkat. Utóbbi ritka, de reális eséllyel fordul el?.

Milyen láncot vegyek?

Mint minden, úgy a láncok is folyamatos technikai fejl?désen esnek át az évtizedek során. Messze már az az id?, amikor a nagyfater tíz évet egyhelyben rohadó Rigájáról elég volt egy kis savval lecsapatni a rozsdát, aztán jól bezsírozni, és minden ment, mint a karikacsapás. Napjaink láncainak bels? kenési rendszere van; a ken?anyag a lánc típusától függ?en rövidebb-hosszabb ideig képes a helyén maradni, mely er?s hatással van az alkatrész élettartamára.

A sok évvel ezel?tt még standardnak számító „O” gy?r?s láncokat egyre inkább szorítják ki az „X” gy?r?s, vagy pl. az RK-nál használt „RX” gy?r?s és „XW” gy?r?s darabok. Az egyes típusok a csapoknál és a küls? lapok között lev? tömít?gy?r? keresztmetszeti képére asszociálnak. A felsoroltak közül az „O” gy?r?s képes a legkevesebb kilométeren keresztül az adekvát helyen tartani a ken?anyagot, míg a többi fajtánál, a kis barázdákban megbújó olaj tartósabb- és biztosabb kenést, így hosszabb élettartamot is biztosít, mely az alábbi grafikonon is jól látszik. Természetesen a legfejlettebb technikáért kell a legtöbbet fizetni, mint mindig, de hosszú távon kifizet?d?bb.

A lánc vastagsága alapján is megkülönböztetünk különböz? típusokat. A legtöbb mai 600 köbcenti körüli motort 525-ös lánccal szerelik, a nagyobb forgatónyomatékkal rendelkez? 1000 köbös darabokat 530-assal, míg az igazán nagy lökettérfogatú, nyomatékgyárakat még ennél is vastagabbal. A hatszázasnál kisebb volumennel bíró motorok beérik 520-as, vagy ennél is vékonyabb (pl. 420) lánccal, amennyiben maximális forgatónyomatékuk nem igényel nagyobb teherbírást.

A fenti adatok a széria, nem „performance” termékekre vonatkoznak. A versenyz?k, illetve a motorjuk teljesítményének jobb kiaknázására nagyobb anyagi er?forrással bírók el?szeretettel használnak versenyláncokat, melyek szakítószilárdsága jócskán meghaladja az azonos vastagságú széria termékekét. Így egy prémium kategóriás darabbal, adott forgatónyomatékkal bíró motorkerékpárt vékonyabb lánccal szerelhetünk, aminek a tömege is kisebb: kevesebb teljesítmény veszik el a hajtásláncon. A leáttételezés mellett ezt tekintik a legolcsóbb tuning fajtának. Egy további nem elhanyagolható szempont, hogy a nagyobb szakítószilárdságú lánc kevésbé nyúlik: a prémium kategóriás termékekkel ritkábban van szükség a láncfeszesség után állítására.

A lánc kopik, és nyúlik: visszafordíthatatlanul

Kopik, és nyúlik: mert a gyárilag behelyezett ken?anyag id?vel elfogy, és mert a gázadásokból a hátsó keréken ébred? nyomaték hosszirányban szétfeszíti a láncszemeket. A lánc elhasználódását el?segíti a sárban, es?ben való használat, a túl feszes, vagy túl laza láncfeszesség, illetve a hirtelen és/vagy nagy gázreakciókkal való operálás: egykerekezés, a motorkerékpár maximális nyomatékának folyamatosan használata. A csapok közti távolság megváltozik, így a lánckerekek fogai nem a csapok közé fordulnak be, hanem tolják, húzzák, torzítják a láncszemeket, mely nem csak a lánc elhasználódásának ütemét akcelerálja, de a lánckerekeket is károsítja. Ebb?l is következik: a lánc a lánckerekekkel együtt kopik, így cserélni az egészet, szettben érdemes (az els?- és hátsó lánckereket és a láncot együtt) Lánckerékb?l is több fajtát vehetünk: préselt vagy mart technikával készültet, acélból vagy alumíniumból. A könnyebb (alumínium) lánckerekek kevesebb teljesítményt vesznek el a hajtásláncon. Árban a mart és alumínium hívó szavak jelentik a drágább árfekvést.

Átmenetileg pénztárcakímél?nek t?nhet, ha csak a láncot cseréljük ki. Az elkopott, eredeti fogformáját elvesztett lánckerék azonban hamar tönkreteszi az új alkatrészt: a „félrekopott” fogak ebben az esetben sem a csapok közé, hanem kis mértékben a csapokra fordul rá, amit?l a láncszemek torzulnak. Ez effajta „spórolással” akár kétszer-háromszor annyi pénzt is kiadhatunk hosszú távon, mintha a teljes szett cseréjére áldoztunk volna egy összegben.

Átlagos használat mellett egy széria, „O” gy?r?s lánc nagyjából 15.000 km-t megy el egy mai nagymotoron. A pályaversenyz?k a láncszett szezononkénti cseréjével számoljanak; ez 3.000-4.000 pálya kilométert jelent. Azon szerencséseknek, akiknek egy évadban ennél több adatik meg, azoknak érdemes két szettben gondolkodni. Az elkopott lánckerekekre felhelyezett új lánc, vagyis a fenti spórolós életmód akár 5.000 kilométerre is lerövidítheti az alkatrész élettartamát.

Karbantartási szokások, és a három fajta motoros

A helyes karbantartással csökkenthetjük a hátsó kerék gördülési ellenállását, illetve meghosszabbíthatjuk a lánc élettartamát. Alapvet?en három fajta motoros létezik lánckarbantartás szempontból. Az els?, akit igazándiból nem érdekel a téma. Persze hozzá kell tenni, hogy ?k mostanában, amikor egyre kevesebb helyr?l lehet nulla százalékkal motort elhozni, kihalóban vannak. A második, aki egyfajta passzió gyanánt lucskosra sprézi a láncot. Némileg közelebb áll a megoldáshoz, azonban a felesleges ken?anyag magára szedi a koszt, és némely esetben több kárt okozhat, mint amennyi hasznot hoz. Nem utolsó sorban a blokkból kiáramló h? hatására lecsökken a kisprézett matéria viszkozitása, és összeken mindent, ami a lánc körül van: blokkot, leng?villát, idomzatot, a lábunkat, szóval mindent. A harmadik típus az okos, aki el?ször szépen lemossa a láncot, majd utána csak annyira fújja be azt, amennyire szükséges.

A láncmosással alapvet?en a láncra ragadt nyúlós, ragacsos ken?anyag-homok keveréket tudjuk eltávolítani. A szakik els? körben g?zborotvával való lecsapatást, majd valamilyen oldószeres utómunkát ajánlanak. Nem véletlen, hogy azt írjuk, „valamilyen”. Ahány féle garázs, annyi féle vélemény, hogy mivel érdemes láncot tisztítani. Fontos szempont, hogy a tisztítóanyag ne legyen annyira alacsony viszkozitású, annyira „vékony”, hogy a tömít?gy?r?k közül kimossa a gyári ken?anyagot. Mi a folttisztító benzinnel átitatott rongyos törölgetést ajánljuk. Fontos továbbá, hogy a mosás után csak akkor fújjuk be a láncot, ha a közeljöv?ben nyeregbe készülünk. Fölöslegesen dolgoztunk, ha a friss, tiszta láncot lesprézzük, és a motorunk ezután hónapokat garázsban áll: a szálló por anélkül mocskozza újra össze az egészet, hogy akár egy métert is használtuk volna a gépet. Különösen igaz ez akkor, ha háziállatunk a motor közelébe jut: a kutya, macska imád dörgöl?zni, melynek mellékterméke a sz?rös lánc. Nem egy felemel? élmény tisztítani. Évente egy, maximum két láncmosás elégséges.

Igen elterjedt, de helytelen szokás a láncot a lánckerék síkjában, közvetlenül a lánckerék felett fújni, mivel így a flakon tartalma nem jut el a megfelel? helyre. A láncsprézés helyes technikáját a fotó mutatja. A lánc síkjára mer?leges, srégen felülr?l permetezve megfelel? hatást érhetünk el; a karton lap az idomzatot tartja tisztán. Valakinek persze közben forgatni kell a hátsó kereket, hogy a lánc teljes hosszát befújhassuk.

Feszül, vagy lazul?

Fontos, hogy a láncot a megfelel? feszességre állítsuk be. Ezt a hátsó tengelynek, azaz a hátsó keréknek a leng?villában erre kialakított sínében való el?re-hátramozgatásával érhetjük el. Értelemszer?en, ha a lánc laza, a tengelyt hátrébb toljuk, ha feszes, akkor el?rébb. A tengely megfelel? pozíciójában való rögzítésre különböz? megoldásokat találtak ki a gyárak, azonban az alapelv mindenhol azonos: a tengelyre mer?legesen álló, a tengely két végpontján elhelyezett állítócsavar akadályozza meg, hogy a hátsó kerék el?rébb csúszhasson (lásd a képet). A lehet? legjobb egyenesfutás érdekében érdemes precíziós eszközzel, mely jelen esetben egy tolómér?, lemérni a tengely két végpontjának a leng?villa végét?l való távolságát. Az értékeknek legyenek szimmetrikusak!

Az átlagmotoros az esetek dönt? többségében túl feszesen tartja a láncot. Ez nem csak a lánc élettartamát rövidíti meg, de a leng?villa mozgását is besz?kíti: a feszül? lánc „lefelé”, azaz a kirugózott állapot felé húzza a leng?villát.

A lánc feszességét annak holtjátékával mérhetjük le. Az els?- és hátsó lánckerék közti féltávnál, a neutrális állapottól felfelé és lefelé mért 15-20 mm-es mozgás intervallum nevezhet? ideálisnak. Ergo a teljesen lenyomott, és teljesen felhúzott állapotok között nagyjából 4 centiméternek kell lennie (lásd a képet). Néhány tipp itt is van: a hátsó kerék tengelyének meghúzásával a lánc megfeszül: a végs? ellen?rzést mindig az összes csavar meghúzása után végezzük. A leng?villás történetb?l következik: ha a motoron ül valaki, és összeül a leng?villa, a lánc feszesebb lesz, mint terheletlen gép esetében. A láncfeszességet lehet?leg úgy állítsuk be, hogy a motorra ráültetjük annak pilótáját.

Essünk neki a cserének!

Fontos, hogy a megfelel? hosszúságú láncot vegyük meg. Ha áttétel módosítás nem történik, ugyanolyan láncszemszámút vásároljunk, ami korábban fent volt. Ha ett?l eltérés van, az utolsó pár láncszem leoperálása nem fog m?ködésbeli, vagy élettartambeli anomáliát okozni, azonban egyet véssünk jól az eszünkbe: vágni bármeddig lehet, de amit levágtunk egyszer, az le van vágva – és visszatenni nem lehet.

A hátsó tengelycsavar meglazításával kezdjük a m?sort, a tengelyek végér?l pattintsuk le az ütköz?ket, hogy a lánc meglazulhasson. Az els? lánckereket általában eltakarják valami m?anyaggal, ez minden gyártónál másképp néz ki: pár csavart kell csupán kicsavarni, és az els? lánckerék felfedi kend?zetlen valóját. Els? körben az els? lánckereket szedjük le, ennek egyszer? oka van: csak akkor tudjuk meglazítani, ha a kihajtótengely nem mozog. Ezt pedig legegyszer?bben úgy érhetjük el, hogyha az els?- és hátsó kereket összekötjük a lánccal (mint ahogy az normálisan szokott volt lenni), és a hátsó kerék küll?i közé bedugunk egy pajszert, sepr?nyelet, gyereklábat, satöbbi… így az egész rendszer mozgásképtelen lesz, és le tudjuk lazítani, majd leszerelni az els? lánckereket.

Ezután ki is húzhatjuk a hátsó kerék tengelyét, és a hátsó kerekeket láncostul kivehetjük a leng?villából. Lazítsuk meg, és szereljük le az elkopott hátsó lánckereket, majd helyezzük fel az újat, és húzzuk meg az iménti csavarokat, 45 newtonméteres végs? nyomatékkal minden darabot.

A hátsó kereket vissza is tehetjük a helyére, de a tengely rögzít?anyáját természetesen ne húzzuk meg. Az új els? lánckereket helyezzük fel a rendeltetésszer? helyére – ugye megfeszíteni még nem tudjuk, mivel lánc híján nem tudjuk leblokkolni a mozgását. A friss, ropogós, új láncot f?zzük fel a helyére: ölelje körbe az els?- és hátsó lánckerekeket. Ha jól választottunk lánchosszt, a hátsó lánckerékre felf?zve a két láncvéget, épp egy láncszemnyi hézag mutatkozik majd. Ezt a hézagot az úgynevezett patentszemmel hidaljuk át.

Ebb?l kétfajta létezik: a mostanság már egyre inkább csupán kismotorokon használt klippes patentszem, mely nem igényel célszerszámot. A láncszemet értelemszer?en (azaz, hogy a lapkák és tömítések a megfelel? pozícióban és sorrendben helyezkedjenek el) összerakva, az egészet egy biztosító lappal fixáljuk. Ennél sokkal stabilabb megoldás a nittel? szem használata, mely célszerszámot igényel. Ennek lényege, hogy a csapok végét ugyanúgy „szétpréseljük”, mint ahogy azt a gyárban megtették az összes többi láncszemen.

Szükséges eszközök
 

-villáskulcs
-crowa fejes kulcs
-nyomatékkulcs
-tolómér?
-RK nittel? célszerszám

A patentszem felhelyezése után össze is állt az egész rendszer. A hátsó felni küll?i közé megint mehet be a rögzít? eszköz (pajszer, sepr?nyél), és az els? lánckereket 50 newtonméter nyomatékra húzzuk. A láncfeszesség megfelel? beállítása után megfeszítjük a hátsó tengelynek az anyáját: pályahasználatnál 75 newtonméterrel, közúti használatnál 100 newtonméterrel (ajánlott megnézni, hogy az adott márkához milyen értékeket ajánlanak). Készen vagyunk. A vadonatúj lánc nem igényel láncspray használatot az els? 300-500 kilométeren.