EST. 2002

MV Agusta F4: Régi függöny…

Az MV Agusta, ki tudja, hogy gazdátlanul-e még, bemutatta az új F4-est, ezért már nem csak el?röl és hátulról, de szinte mindenhonnan megnézegethetjük a világ egyértelm?en legesleggyönyör?bb sportmotorkerékpárjának remekül sikerült klónját! Egyik szemünk sír, a másik nevet.

Az MV Agusta F4, mint fogalom, megmaradt, továbbra is él a világ leggyönyör?bb sportmotorjának a legendája, Massimo Tamburini krétájának nyoma, ha kissé átfirkálva is, de nem kopik a motorkerékpárok tábláján. És még mindig gyönyör?.

Az új F4-r?l, akárcsak a régir?l, le sem tudja venni szemeit az ember, és ha Olaszország nemzeti kincsei között nézzük, még egy Ducatinál is különlegesebbnek t?nik, a maga módján pedig az is. Ugyanis az F4 az egyetlen olyan olasz motor, ami a japánokat az ? területükön, a soros négyhengeresek harcterén hívja ki csatázni, és már ezért elismeréssel tartozunk a varesei gyárnak. A japánokat ugyanis szinte lehetetlen ebben a sportágban megverni, az MV Agustának, ennek a japán óriásokhoz képest piciny, hányatott sorsú gyárnak ez valamilyen módon mégis sikerült, már az els? F4-gyel is.

A teljesen újratervezett 2010-es superbike visszatért a homológ 998 köbcentis henger?rtartalomra, a minden elemében új, de alapvet? konstrukciós megoldásait tekintve az eddigihez hasonló blokk 186 lóer?t és 114 Nm-es nyomatékot ad le, DOHC vezérlése továbbra is radiálisan elrendezett szelepeket mozgat az égésterek felett.

Katt a képekre, galéria nyílik.

A fenti értékek viszont b? négy lóer?vel és 10 Nm-rel alacsonyabbak, mint a 1078 köbös 2009-es RR 312 adatai, száz köbcenti mínusz ekkora veszteséget kellene, hogy jelentsen? A száraz súly ellenben maradt 192 kilós, ez még mindig pöti húsz kilóval több egy kortárs GSX-R1000 tömegénél.

Még szerencse, hogy a CrMo acél térhálós váz, az ismer?s, 50 mm-es Marzocchik, és a mindenhogy (még hosszban is) állítható Sachs rugóstagnak eddig sem jelentett problémát hegyes és kompromisszummentesen sportos viselkedést szavatolni a kissé túlsúlyos csodaszép olasznak.

Az új F4 m?szerfala a Ducati 1098 után szabadon hatalmas egérmozivá változott, elt?nt az analóg fordulatszámmér?, az egész estét betölt? kijelz?n pedig figyelemmel követhetjük azt is például, hogy a teljesen új motorvezérl? elektronika kipörgésgátló-érzékenységét éppen hova állítottuk a nyolcból. A teljes Magnetti Marelli elektromos rendszer új egyébként, ahogy a Mikuni által gyártott injektorsor is.

A hengerenként két befecskendez?szelep közül a másodlagos csak magas fordulatnál kezd üzemelni, ott lép be a muzsikába körülbelül, ahol a szívótölcsérek hossza is lerövidül, az optimális nyomatékeloszlást kipufogórendszer-szelep is el?segíti. A visszaváltásokat motorfék-határolós „csúszó” kuplung vigyázza – mindenre rá lett nézve, minden kis konstrukciós megoldás felül lett vizsgálva, és ha a küls? nem is pont ezt sugallja, odabent maradéktalan átfésülésen esett át a komplett motor.

Minden kétséget kizáróan egy minden eddiginél jobb MV Agusta F4-et teremtettek, de mégis, valamiért csalódottságot érzünk. Vajon másodjára nagyobbat robbantan ugyanaz a fajta dinamit, ha el?tte szép trendi csomagolópapírba tekerjük? És mivel már a legels? robbanás is hatalmas volt, és mindenkit levett a lábáról, nem kellett volna valami más robbanóanyaggal próbálkoznia az MV-nek?

A 2010-es F4-ben ugyanis, legyen akármennyire csodálatos és szép, semmi új nincs, úgy hasonlít a tizenegy évvel ezel?ttire, mint egyik tojás a másik, enyhén elrontott, valamiért er?ltetettebben tojás formájú tárgyra…

Varesében elbújhat mindenki szégyenében, amiért gyávák voltak azt mondani egyik tehetséges, fiatal formatervez?jüknek, hogy fiam, itt van életed feladata, tervezz egy vadonatúj F4-et, ha jó munkát végzel, egy második Tamburini válhat bel?led. De nem, inkább fogták a ’98-as file-okat, fotosoppban eljátszadoztak az ívekkel, a nyílások arányaival-széleivel, átszínezték, egy-két kör alakú alkatrészt négyzet alakúra cseréltek, mindezt egy este alatt, majd kikiáltották késznek.

Tényleg nem tudjuk, hogy sírjunk vagy nevessünk, az újnak valamit nagyon jól kell tudnia ahhoz, hogy a legenda nyomába érhessen, és ebb?l a szempontból megértjük az Agustát, hiszen ha valami tökéletes, és egyszer?en már nem lehet tökéletesebbet létre hozni, akkor csináld meg ugyanazt, még egyszer, csak picit máshogy. Ez lenne a 2010-es MV Agusta F4.

ugrás fel