Szöveg: doki Fotó: archív
Szerda délel?tt, Gábor egy kávézó asztalára d?lve olvassa a sporthíreket egy német újságból. Telefonja ötpercenként csipog. Lázas készül?dés, tízpercr?l-tízpercre jönnek az újabb fejlemények. Pörögnek mindketten, Rizi és a vonal másik végén csüng? hang is, pedig még csak március közepe van, a motoros szezon szinte el sem kezd?dött. Hova ez a nyüzsgés? Pár szófoszlány engem is elér, útlevelek meg járatszámok, érkezési és indulási id?pontok, ebb?l nyilván valami repülés lesz. De hova már megint, a daytonai tripb?l is nem is oly rég jöttek haza… pár perc múlva mindenre választ kapok, a virtuális szóalagút végre megszakad, én meg elkezdem a kérdés bombázást.
Mi célból ez a sok telefonálgatás? Csak nem valami repül?utat szervezel?
Eltaláltad. Április 10-11-ére kit?zött az amerikai csapat egy gumitesztet, valahova Dallas mellé. A probléma, hogy nekem április 14-16-án Lausitzringen már a német csapattal kell tesztelnem, április 20-án pedig a Barber Motorsportparkban lesz amerikai futamom. Ezt azért repül?jegy tekintetben sem olyan egyszer? összehozni. Egyrészt közel van az indulás, másrészt s?r?n vannak egymás után a programok, és a vasárnapi utazás eleve kettes szorzó a repjegy árban. De az igazán nagy baj az, hogy tegyük fel, elköltesz egy ilyen utazásra X százezer forintot. És mi van, ha ott 3 napig esik az es?? Szóval nem egyszer? a dolog.
Kicsit pörgessük vissza az eseményeket. Hogy jött a lehet?ség, hogy Daytonában indulj, és egyáltalán milyen bajnokságban láthatunk Téged idén?
Hát ez nem egy rövid történet. Tavaly év végén lecsengett a GSX-R Európa Kupa, utána teszt címén teljesítettük az utolsó versenyt a német bajnokságban, 600-as kategóriában. Mondta a csapat, hogy nagyon elégedettek velem, de jöv?re nem indítanak gyári csapatot hatszázban. Azt mondták nagyon kés?n lett kész a K8-as GSX-R, és már nem lenne id? versenymotort építeni bel?le ilyen rövid id? alatt. Viszont gyári csapatként nem indulhatnak a K7-essel, mert így elveszne a motiváció a vásárlóktól az új motor iránt, ezért csak pár privát csapat fog K8-as motort használni. Kicsit dilemmában voltunk, hogy mi legyen. És ekkor jött a képbe Amerika. Nekem már régóta nagy álmom volt, hogy az amerikai bajnokságban versenyezzek, és mivel Szabó Attilának volt kapcsolata kintre, ? kezdte el szervezni az egészet. ? ugye ment annak idején a kanadai bajnokságban, és indult egy pár amerikai versenyen is. Közben viszont megkerestek ismét a németek, hogy mégiscsak indítanak csapatot, és hogy november végén lesz egy teszt Pannónia-ringen, ahova feltétlenül menjek el, ott majd megbeszéljük mi lesz. Le is mentünk, a GSX-R Európa Kupára válogattak versenyz?ket, 3 napos teszt volt. 6 fok, szakadó es?, négy motor állandóan a pályán, kett? meg állandóan a szerel?knél, mivel a ’jó körülményeknek’ köszönhet?en hullottak, mint a legyek.
Kis híján ideális körülmények…
Na igen. Egyébként kint volt az egész Superbike csapat, mert Andy Meklau is tesztelt, ? egyébként nem nagyon ült motorra. Elkezdtünk beszélni az idei évr?l, ?k meg elkezdték taglalni, hogy mennyit változik a Supersport kiírás. Az ottani Supersport600 az gyakorlatilag majdnem ugyanaz, mint itthon a Stock600. Emellett a Superbike-ban sem lehet már a blokkhoz nyúlni, amivel rendesen féken tartják a költségeket. Szóval elkezdtek számolni, hogy Supersport-ban is már majdnem minden hétvégén dupla versenyek vannak, meg drágák a gumik, így olcsóbb lenne nekik egy Superbike-os idényt csinálni. Azt mondták, menjek náluk Superbike-ban. Én meg azt mondtam: jó. Így gyakorlatilag meg is egyeztünk. Mondták, hogy másnap próbáljam ki Meklau motorját, ha már itt vagyunk. Persze mindhárom nap szakadt az es?, de körülbelül kétóránként felajánlották, hogy menjek ki Andy gépével. Na most én nagyon szeretek motorozni, de 6 fokban és szakadó es?ben nem éreztem ellenállhatatlan vágyat, hogy életemben el?ször üljek egy Superbike motorra; egy ilyen felkérés a leend? csapattól viszont kvázi kötelez?. Ki is mentem, de egy kör után begurultam a boxba, mivel a kormánylengéscsillapítón egy kicsit állítani kellett. Egyszer?en annyira elfagytak az ujjaim, hogy nem tudtam benyúlni az els? idomhoz tekerni rajta. Átállították, amikor indultam volna újra ki, pirosra váltott a lámpa a boxutca végén: ebédszünet.
Ezzel meg is köszöntem mindenkinek a lehet?séget, mondtam minden nagyon jó volt, jöv?re folytatjuk. Ilyen könnyen azért nem akartak elengedni. Azt mondták, ha már itt vagyok, mehetek egész délután. Nagy mosollyal mondtam ’hóóógyne lenne kedvem, megyünk egész délután’. Az ebédszünet után elkezdték melegíteni a motorokat, kimentünk Meklauval, én a tartalék gépén. Mire elkezdhettem volna az els? gyors kört, már intették be a piros zászlót. Andy akkorát esett, hogy az eszméletét is elvesztette. A boxban levettem a bukót, és mivel addigra tizenpár darab esés összejött a GSX-R kupásoktól, meg Meklau is elesett, gálánsan felajánlottam, hogy menjen mindenki haza, nem tartom fel ?ket a délutáni motorozással. Erre mindenki elkezdett hálálkodni, hogy köszönik szépen, így megspórolnak egy fél napot, és így haza is mentünk. Közben viszont megint hívtak Amerikából, hogy mehetnék egy Suzukival egész szezonban. Gondolkodtunk, ismeretlen csapat, Amerika, azért az európai ajánlat kézzelfoghatóbbnak t?nt. Megegyeztünk a németekkel. Viszont közöltük az amerikaiakkal, hogy pár versenyre szívesen elmennénk. El?ször nemet mondtak, de kés?bb ismét felkerestek, hogy oké, mehet a dolog. Így végül is 7 versenyen indulhatok el, amib?l már egy ugye (a daytonai) lement.
No, és milyen volt a verseny? Nem t?nsz túl elégedettnek.
Nem is vagyok az, egyáltalán nem. Az alapvet? probléma az volt, hogy Michelin gumival mentünk. Supersport-ban a szabályoknak megfelel?en vágott slick-kel, az FX (Formula Xtreme) kategóriában pedig hagyományos slick-kel, mivel ott minden megengedett. Hátulra egyébként nem is volt slick, így az els? és hátsó abroncsnak a profilja is teljesen más volt: tehát rosszul indult minden. Kevesen mennek egyébként Michelinnel (2 csapat összesen), ott is a Pirelli meg a Dunlop a men?, de a gyár dönti el, hogy ki kap gyári gumit és ki nem. Nagyon jó gumit csak a gyári csapatok kapnak persze, mint mindenhol. Az egész versenyhétvége szenvedés volt a Michelin papucsokon, f?leg a Supersport. Annak persze örülök, hogy a michelinesek közül a szerdai supersportos id?met senki nem tudta megdönteni. Szerdán még vitt a kezdeti lendület, jól kijöttek a szélárnyékban utazások a pályán, a csapat is nagyon elégedett volt. A Michelin emberei elkezdtek gy?zködni, hogy segítsek nekik az év folyamán egy jó gumit kifejleszteni.
Másnap már minden michelines pilóta annyira szenvedett a gumikkal, hogy felajánlották, hogy nem kell elindulnom a versenyen. Persze 13,000 kilométer repülés, és 2 hét Amerikában eltöltött id? után nem akartam azt mondani, hogy ’kösz srácok nincs kedvem Michelinnel motorozni’, úgyhogy elindultam a versenyen. Mivel látták, hogy ez a gumi igen gyöngén muzsikál, most szervezik ezt a Dallas melletti tesztet, amir?l beszéltünk az elején. Ha a 2008-as motorok készen lesznek, akkor azokkal kipróbáljuk az új fejlesztés? Michelint meg az új Pirellit, és akkor objektíven eldöntheti a csapat, hogy mivel akar menni a továbbiakban.
Mi történt a versenyeken a Michelin-faktoron kívül?
Supersport600-ban és az FX kategóriában mentem, gyakorlatilag mindkett?ben 600 köbcentis motorokkal, csak az Xtremben bármit lehet tuningolni. Több mint 140 lóer? hátsó keréken mérve egy ilyen 600-as. Mi még a 2007-es motorokkal mentünk, a gyáriak meg az újakkal. Kint voltunk már egy héttel el?tte edzeni, de nem volt ott az egész csapat. Kihoztak valami tavalyi felújított motort, aminek a blokkja 3 kör után felrobbant… szóval sok volt a technikai mal?r, de azt ígérték, hogy az AMA hétvégére jön a profizmus, és ez szerencsére így is lett. Supersport-ban ezekkel a vágott slickekkel nem voltam valami üt?képes. Nagy szenvedéssel azért végigmentem. Nem azt mondom, hogy kifejezetten rosszul mentem, csak rossz volt nézni, ahogy küzdök az els? gumival. Hihetetlen bizonytalan volt az eleje, a csapat is látta, hogy ez így nem igazán jó. Sokan indultunk, végül 22-ik lettem, de ez szinte mindegy is… én úgy érzem, hogy nem voltunk üt?képesek, és ez a lényeg. Szenvedés volt. Biztos jobban éreztem volna magam, ha 10-ik vagyok, de maga az élmény akkor sem lett volna nagyobb.
És az FX hogy ment?
Az FX-re bizakodó voltam, azt sokkal jobban éreztem, f?leg a szerdai kilencedik edzésid?m adott önbizalmat. Sajnos az id?mér? ott sem jött össze a legjobban. Daytonában nagyon sokat, másodpercet is számíthat, ha be tudsz állni valaki szélárnyékába. Na most, a csapattal megbeszéltük, hogy segítjük egymást a csapattársammal. Én meghúztam ?t kétszer is, ? meg kétszer kiállt el?lem, amikor mehettem volna utána, és ezzel vége is lett az edzésnek. Fogalmazzunk úgy, hogy ? egy ’másik’ csapatmegbeszélésen volt… Na, eljött a verseny, a rajtot elég jól elkaptam. Az els? kanyarban nem volt semmi, viszont a másodikhoz érve az egyik BMW-s azt gondolta, hogy most vagy soha megnyeri a versenyt, és nagyon rövid féktávot vett. Elesett persze és engem is meglökött. Én nem estem el, kigurultam a f?re, de a csúszó motorja eltalált, és én is felbuktam. Nagyon mérges voltam, de felállítottam a gépet és a mez?ny után eredtem. Ha a Safety-Car bejött volna a kés?bbiekben, és hagynak felzárkózni, akkor megint lett volna esélyem valami jót összehozni. Sajnos 3 kör után elfolyt az összes h?t?vizem, mivel a h?t? is megsérült az esés közben, így kiállni kényszerültem. Végül is a 69-ik helyen végeztem, 3 teljesített körrel. Az egészben az a bosszantó, hogy a csapattársamnál körönként majdnem 1 másodperccel gyorsabb voltam az edzéseken, és ? a 8-ik lett. Ráadásul kétszer is hibázott a boxban. Megvolt a koreográfia a kiállásokra, jobbról leszállni a motorról, és ha már a pilóta nincs útban, akkor a baloldalról elkezdenek tankolni. Ehhez képest bejött, balra leugrott a motorról, fellökte a tankoló embert, aki elesett. Itt mondjuk csak 4-5 másodperc úszott el, de a következ? kiállásnál annyira figyelt a fordulatszámmér?re – hogy ne lépje túl a megengedett sebességhatárt-, hogy egyszer?en elgurult a csapat mellett. A boxutca végén megállt, visszanézett, értetlenkedett, aztán ment még egy kört, és úgy jött a második kiállásra. Ez olyan 30-40 másodperc veszteség volt, és az utolsó körökben 10 másodperccel verte meg két BMW-s is. Szóval, ha a saját tempómat futom, lehet akár 5-ik vagy 6-ik hely sem lett volna esélytelen, de akár a csapattársam mögött beérni is szuper lett volna. De ebben a sportban nincs ’ha’, kilöktek, kiálltam, ennyi.
Akkor eléggé pechesen sült el…
Hát igen, de tapasztalatszerzésnek azért jó volt. Mostantól a német Superbike-ra kell koncentrálnom, hiszen ott teljes szezont megyek.
Sok sikert hozzá, majd üldözlek beszámolókért!
Úgy legyen!
Legutóbbi hozzászólások