Hirdetés
Kezdőoldal Utazás Saimaa tó (FJR)

Saimaa tó (FJR)



FJR túrák

 

Saimaa tó

A Saimaa tó – Finnország legnagyobb tava – az ország délkeleti részén
található. A térképre rápillantva a tó és környéke egy hatalmas vízlabirintus,
egységnyi területre vetítve a világon itt van a legtöbb vízpart. Ezek
hossza nagyjából 15000 km, a területen mintegy 14000 sziget található.

Egy 3 napos túrát terveztem a finn Midsummer ünnep miatti hosszú hétvégén,
június 21-23-ig. Pénteken azonban az es?s id?
miatt nem volt kedvem elindulni, ezért szombaton kora hajnalban – azaz
délben – indultam Helsinkit?l kelet felé. A 170-es f?út túl széles és
egyenes, nem is bírtam sokáig, Porvoo el?tt a tengerpartra vezet? mellékutak
egyikére tértem. Találtam is
egy jó min?ség? kanyargós utat. Porvoo Finnország legrégibb városa, de
egy folyóparton kívül – ami tele van éttermekkel és túristákkal – nem
nagyon van látnivaló. Innen Hamináig egyhangú az út, nem nagyon tértem
le a f?útról, mivel a mellékutak mindegyike zsákutca, amelyen vissza kell
jönni, és ez nagyon lelassítja a továbbhaladást. Hamina után van egy mellékút,
amely feny?erd?n keresztül vezet és kés?bb visszatér a f?útra. Ez nagyon
szuper volt, millió kanyar egymás után, kb. fél órán keresztül. Forgalom
semmi, viszont láttam egy autót féloldalra d?lve az árokban. El?ször elsuhantam
mellette, aztán eszembe jutott, hogy meg kellene nézni nincs-e sebesült
az autóban, de üres volt és a környéken sem volt senki emberfia.

Elérve az orosz határt északnak vettem az irányt. Itt menekülni kellett
egy hatalmas es?felh? el?l, ami nagyjából sikerült is. A hétvégére egyébként
jellemz? volt, hogy a tiszta égbolton mindig több sötét felh?t lehetett
látni, és az is látszott, hogy melyikb?l esik az es?. Stratégiám az volt,
hogy sose vegyem egy ilyen felh? felé az irányt, és ez többnyire be is
jött.
Lappeenranta-ba érve pont tankolás közben ért egy felh?szakadás, de 10
perc múlva már gyönyör?en sütött a nap. Innen észak felé Taipalsaari-ból
már lehetett látni a Saimaa tavat. Sajnos itt találtam egy olyan mellékutat,
amely nem volt aszfaltozva, csak ledöngölt földút volt mintegy 20 km-en
keresztül. Ezt nem volt túl élvezetes megtenni egy ilyen motorral, ráadásul
szintén az es? el?l kellett menekülni.

Visszatérve a f?útra Mikkeli-ig semmi érdekes. Onnan a Puumala-ba vezet?
62-es út már a csatornák között megy, a váratlanul el?bukkanó
hidak, a tóparti útak nagyon szépek. Puumala-ba érve este 10-re egy tóparti
kempingben szálltam meg, ami egyébként tele volt, mivel a finnek Juhannus-kor
(Midsummer) általában piknikezni mennek vidékre. Másnap dél felé indultam,
s rögtön Puumala-ban egy csatornán átível? magas hidról csodálhattam meg
a tájat. A híd közepén egy tornyot is építettek, aminek a tetején egy
kis étterem található, sajnos korán reggel még zárva volt, így oda nem
tudtam felmenni. A tavak között vezet? útakon néha van olyan hely, ahol
nincs híd. Itt ingyenes komppal viszik át a járm?veket, amelyek 15 percenként
járnak. Az utak keskenyek, kanyargósak, sok helyen közvetlenül egy tó
mellett vezetnek, és van több olyan szakasz, ahol egy hosszú földsáv keresztezi
a tavat, és ez a földsáv annyira keskeny, hogy gyakorlatilag csak a 2
sávos út fér el rajta. Annak ellenére, hogy az ünnep miatt valószín?leg

rengeteg finn töltötte a hétvégét a tavaknál, közúti forgalom alig volt,
és kevés embert is lehetett látni. Annyi itt a sziget és tó, hogy mindenkinek
jut hely, nincsen zsúfoltság.

Sulkava után felmotoroztam Varkaus-ig, majd onnan egy kis mellékúton
le Savonlinna-ig. Savonlinna-ban található az Olavinlinna kastély. Ide
már délután érkeztem, és még visszavolt 350 km hazáig, így úgy döntöttem
kihagyom a kastély megtekintését, mert csak felületes nézel?désre lett
volna id?. Majd legközelebb megnézem. Így Punkaharju felé indultam, ahol
az út ha lehet még gyönyör?bb tavak mellett visz.

Helsinki felé aztán találkoztam a hazafelé tartó finnek áradatával. Hatalmas
forgalom, de mivel szembejöv? forgalom nem volt, könnyen lehetett
?ket el?zgetni. Csak a rend?rökt?l tartottam, ugyanis itt nagyon magasak
a büntetések, és szigorúak, így nem mertem gyorsan menni. Viszont ahogy
közeledtem Helsinki felé, egyre sötétebb fellegek gyülekeztek felettem,
és az ég egészen sötét volt abban az irányban, amerre mentem. Hát, amióta
Finnországban vagyok, én még jéges?t nem láttam itt. De most természetesen
nem maradhatott el, hatalmas felh?szakadás kíséretében, az autópálya kell?s
közepén, 80 km-re Helsinkit?l. Szerencsére nem tartott sokáig, a jég után
már csak sima es? esett hazáig, ahova viszonylag szárazon érkeztem vízálló
ruhámnak köszönhet?en. Csak a b?rkeszty?m ázott ronggyá, és tette lehet?vé,
hogy ujjaim mélyh?tött állapotba kerüljenek. De nyugodtan mondhatom, minden
jó akkor is, ha a vége rossz. 2 nap alatt 1300 km-t tettem meg, sok szép
tájat láttam, jó volt!