Nagy napja volt tegnap a Magyar motorsportnak. Sikeresen hazánkba hozták a látványos SuperEnduro GP sorozatot. A nemzetközi motorsport szövetséggel karöltve a Francia ABC Communciation már 2004 óta szervez supercross és enduro versenyeket. A SuperEnduronak keresztelt öt állomásból álló, őrületesen izgalmas verseny utolsó előtti futama került idén a Pap László sportarénába. Ez a sport ötvözi az említett terepmotorozási szakágakat, de sokszor a legjobbak között tapasztal triálosok is vannak, nem véletlenül. Ha valaki nem ismerné, ez egy rendkívül látványos arénákban megrendezett verseny.
Három kategóriában állnak rajthoz a srácok (meghívásos Europa kupa, 23 év alattiaknak junior és a király Prestige kategória) és pontrendszerben küzdik végig az öt verseny hétvégét. Három futamot rendeznek Junioraban és Prestigeben, egy futam ötperces, plusz egy kör, ami alatt rendesen elfáradnak a pilóták, csak képzelem milyen állapotban lehet egy ilyen akció végére a kar, alkar, csukló.
Rögtön levettem, hogy ez egy keményen extrém sportesemény lesz, mivel ahogy beléptünk az arénába a délelőtti időmérőkre, az első, amin megakadt a szemem, egy nagy csapat mentős volt. A második, egy kedélyesen mosolygó srác, keresztbe horzsolt, véres arccal, teljes motocross felszerelésben. A küzdőtéren pedig 1500 tonna földből, 100 tonna sziklából és 100 m3 fatrözsből épült, félelmetes pálya terpeszkedett. Hamar kiderült, hogy Ifj. Németh Kornél, tizenhatszoros magyar motocross bajnok, a sportág ikonja tervezte, aki végig aktívan részt vett a verseny lebonyolításában, ha kellet díjat adott át, pályabíróként zászlózott vagy lapátolta a földet az ugrató tetején és koreografálta a bobcatest aki egyébként a délelőtt embere lett miután nose-manuálban (csak az első kerekeken gurulva) hozta a teli kanál földet. Sőt, amikor berobbant az esti show, Kornél még motorra is pattant, hogy bemutassa a pályát és felvezesse az először porondra lépő, maximum 6 éves gladiátorokat, akik 50-65 cm3 kis motorokkal mentek pár kört egy könnyített útvonalon a nézők legnagyobb örömére.
Aztán pontban hat órakor az esti show szó szerint berobbant, hiába néztem órákig, ahogy köröztek az edzéseken, este, amikor elsötétedik az aréna és tizennégy cross motor üvölt a rajtrácson, hogy aztán kilőjenek és pár másodperc múlva egyszerre némuljanak el az első visszafordító kanyarba érve, azt nem lehet megunni. A pálya nagyon technikás lett, két sziklás rázó szakasszal, az egyik előtt még egy tűzifával telerakott medneci is várt a versenyzőkre csak hogy véletlenül se lehessen kétszer ugyanúgy végig menni rajta. A célegyenesben volt a legnehezebb akadály, egy hosszú, egymással összekötött fatörzsekből álló mátrixnak nevezett rész, kvázi fektetett létra, ahol borzasztóan fontos az ütem érzék, ezután már „csak” egy méretes dupla ugrató volt.
A mátrix kíméletlenül szedte az áldozatait, ahogy az este során többször is utaltak rá a versenyzők, egyedül, nyugiban még csak-csak megoldod, de verseny szituációban nem tudod a saját tempódba venni és nagyon könnyű beragadni vagy elesni. Ez a műfaj amúgy is egy felfokozott sprint számnak számit, nagy a hajtás. Már az edzéseken is feltűnt de a döntő futamok alatt egyértelművé vált, hogy nagyon sok múlik a test a test elleni párharcokban. A visszafordítókban is simán összementek a pilóták, fokozva az amúgy is izzó versenyhangulatot.
A paddock csajok és néha szó szerint lángoló cheerleaderek mellet Szujó Zoltán és speaker kollégája tüzelte a közönséget, nem spórolva az erejükkel. De igazán akkor robbant be az aréna, amikor az amúgy Romániában, Korondon született Józsa Norbert Levente elkezdett előre menetelni az első junior futamban, mátrixnál beérte az előtte lévőt majd nagygázzal felment az ugratóra és átrepült a vetélytársa felett. Szerencsére több magyar versenyzőért is izgulhattunk, Zsigovits Norbert küzdött nagyot és ért be 5. helyen az első Junior futamban, Firtosvári Gábor a célvonal ugratójában eset egy félelmeteset az első futamon, a földre érkezéskor beakadt a bukója a kormányba, szerencsére tudta folytatni a versenyt miután kiszabadította magát.
Junior kategóriában maradt a papírforma, tulajdonképpen világbajnokot avattak a magyar közönség előtt mivel William Hoare 43 pontos előnnyel érkezett, megnyerte mindhárom futamát, így behozhatatlan előnnyel fordul az utolsó versenyhétvégére. Európa kupa kategóriában a tabella 4. helyén érkező, mindössze 16 éves Tom Knight nyert. A Prestige kategóriában volt a leglátványosabb a mezőnyön belüli különbség, a második futamokra érvényes fordított rajt sorrend adta előnyt a három éllovas egy körön belül behozta. Ez a kategória leginkább két amerikai versenyző, Cody Webb és Colton Haaker valamit a régi motoros, hatszoros Superenduro bajnok lengyel Tadeusz Blazusiak harcáról szólt. Utóbbi térd sérülése miatt a budapestit megelőző január 26-i Spanyol GP-óta nem ült motoron, mégis sikerült megnyernie a harmadik Prestige futamot, így elhozta a Magyar GP győzelmet, összetettben azonban még mindig Haaker vezet 12 ponttal.
Összességében egy jól szervezett és tartalmas programot kaptunk, profi motorosok játékos könnyedséggel suhantak át tonnás sziklákon és méteres fahusángokon, hogy aztán ijesztő magasságban repüljenek át a célvonalon. Bucsuzásképpen pedig elárulták a szervezők, a következő két évre van szerződése Budapestnek a Superenduro GP-re, úgyhogy jövőre ismét hazai pályán is szurkolhatunk a mieinken és egy estére újra a repülő cross motoroké lesz Magyarország legnagyobb sportarénája.
Legutóbbi hozzászólások