Hirdetés
Kezdőoldal Teszt Suzuki SV 650X – Teszt

Suzuki SV 650X – Teszt

Hirdetés

A japán gyártó piacra dobta az X verziót, ami talán a sikeres francia importőr egyedi kezdeményezésének is köszönhető. Franciaország a motorépítés Mekkája és ellentétben más országokkal itt a motorosok saját erőből, akár otthon is neki állnak, és farigcsálnak valamit a motoron. Nincs planétán még egy hely ahol ennyi kiegészítővel ellátott motor rohangászik. A stílus eleve az életük, így érthető ha franci importőr piacra dobott saját kezdeményezésként egy Scrambler verziót.

Már akkor írtunk róla, hogy milyen jó lenne ha nem csak Nizza utcáin rohangálna a módosított kiegészítőkkel ellátott verzió. Alig telt el 2 év és a Suzuki megjelent az X verzióval, amin csavartak még egyet és nem Scrambler kategóriában hanem Cafe Racer stílusban dobták piacra. Ez azért érdekes, mert a stílus nagy klasszikus angol gyártóknak is nehéz kihívás volt és lesz is. A Cafe Racer nem más mint a sportmotorok őse utcai kivitelben. Csutka kormány és nagy forduló kör, ami egy városi motornak nem túl ideális kombináció.

Azonban a Suzuki mérnökei jól gondolkodtak, az SV jelenlegi modelljében adott minden ami ahhoz kell, hogy élvezhessük a motorozást az X verzióval. Ahogy ráülünk érezzük, hogy elegendő hely van a kényelmes de mégis sportos motorozáshoz. A keskeny váz és a megnövelt kapacitású tank ellensúlyozza a kormány pozíciót. Könnyen tudunk fordulni és kanyarokban külön élmény, hogy teljesen lent van a súlypontunkon. A V2-es blokk jelenleg a piac egyik legkedveltebb erőforrása, testvére többször is nyert Alpin Mastert ami akár az év motorja címet is jelenthetné. Nem csak a tömege az ami segít a könnyed navigálásban, nyomatéka és kezessége, a legkisebb gázadástól érezhető. A futóműben is próbált a gyártó némi pluszt adni, és megfelelni a sportos kihívásnak. Az első villák előfeszítése állítható, amivel jobban személyre szabható a felfüggesztés keménysége.

A Cafe Racer stílus alap problémája, hogy ha egy nehéz motort akarunk irányítani ezzel az üléspozícióval, akkor azt csak komoly tempónál és városi forgalmon kívül tehetjük meg.Pont ebben más a Suzuki, játszi könnyedséggel lehet egy kézzel is lavírozni a sorok között, akár a legnagyobb városi dugóban. A keskeny és alacsony építésű motor, és a 198 kg össztömeg párosítása nagyon jó ötlet volt.

Ültem pár Cafe Racernek mondott motoron, de ez volt az első, amin nem izzadtam ha váratlan forgalmi szituáció került elém. A pontos váltó és a minden tartományban barátságos erőforrás a maga 76 lóerejével bőséges tartalékokat rejt.

Ráadásul a 654 cm3-es motor 8500 fordulatnál adja le a legnagyobb teljesítményét, így sportos hegyi vagy országúti motorozásra is alkalmas. Az SV blokkja olyan mint a Renault 1.5 dci motor, ha lenne motoros taxi hazánkban,biztosan az egyik legnépszerűbb választás lenne. Városi és normál használat mellett 4 liter alatt lehet tartani a fogyasztást, ami egészen elképesztő adat. Ehhez hozzájárul a Dual Spark technológia is ami hengerenként két gyújtógyertyát használ.

A motor megjelenése jól sikerült, a nyereg és pár részlet átkerült a francia tervből. De a szín és a fejidom, illetve hogy nem csak egy logó van a tankon, valóban retro hatást kelt. Bár az X Cafe Racer, a gyártó elég magasan hagyta a csutka kormányokat, ezért általánosságban kényelmesnek mondható az üléspozíció. Persze azt mindenki kalkulálja bele vásárláskor, hogy ez egy sportosabb kivitel, akinek fáj a háta csuklója és más testrésze a motorozás miatt az ne a motort szidja hanem sétáljon el egy edzőterembe. Azok akik túra kerékpáron tekernek valószínűleg nem éreznék jól magukat egy karbon Basso nyergében. Ezt azért írom le mert volt pár ismerős aki szerint ez az ülés pozíció eleve halott ügy.

Egyáltalán nem, én minden percét imádtam, ahogy belehet bújni egy kanyarba és ahogy együtt lehet kigyorsítani a motorral vagy átterhelni, az különleges élvezet. Féktávon és kanyarbemenetnél lehet érezni, hogy ha valaki valóban használja és arra amire kitalálták ezt a stílust, akkor különleges élménnyel lesz gazdagabb minden motorozásnál.

A fékerő megfelelő és stabilan tudják hozni az elvárt szintet a kétdugattyús úszó nyergek, de egy kicsit markánsabb nyomáspont jól jönne. Az X a Dunlop Roadmaster III-al lett szerelve, ami jól viselkedik nagy terhelés alatt is de a városi használatnál sem vall szégyent, köszönhetően a gyors melegedési időnek. A stílus a városban érezhető leginkább, szép a motor színe és a kis oldalidommal megerősített fejidom is jól simul bele az összképbe. Talán, egy régebbi hatást keltő egységes hátsó lámpa még elfért volna.

A kipufogó lemezborítása és hangja is illik a motorhoz, ahogy a bordázott ülés is jó választás. Anno mikor a Cagiva megcsinálta a Raptor modellt, már az ötlettől is boldog voltam. Térhálós váz egy megbízható japán blokkal, tökéletes kombináció. Jól viselkedik nagy terhelés alatt is de a városi használatnál sem vall szégyent, köszönhetően a gyors melegedési időnek.

Most pedig itt van a térhálós acélvázba helyezett japán erőforrás olyan stílus jegyekkel amit akár egy francia motorépítő is felválhatna. Sokan azt gondolják a motorépítésnél mindent módosítani kell, pedig ez nem igaz. Sokszor pont az a lényeg, hogy az eredeti motorozási élményt nem változtatva vagy kicsit hozzáadva, jöjjön létre egy olyan módosítás, ami stílusában eltér az eredetitől.

Az 50.000 forintos felár amit a Cafe Racer stílusért és kiegészítőkért kell fizetnünk gondolkodás nélkül megéri a beruházást. Ha valaki sportos motort szeretne, ami alacsony bekerülési érték és fenntartási költség mellett még stílust is tud nyújtani, vegye számításba az X verziót.