Nehéz zavarba hozni a futóm?veket, még a hirtelen irányváltoztatásoknál sem tapasztalhatunk kellemetlen rázkódást, túlzott könnyedséget, minden finoman történik. A bed?lés mértéke ijeszt?en nagy, a pedálok annyira magasan vannak, hogy a elméletben elképzelhetetlen, hogy a talajhoz érjenek.
Hogy a legtöbbet kihozzuk a motorból, úgy kell vezetni, mint egy kisebb motort. Gyorsan kell vele a kanyarba menni, folyamatos sebességet tartani stabil fordulatszámmal. A felfüggesztések már standard beállítások mellett is nagyon jól megállják a helyüket. Egy pár pályán töltött kör után viszont növekszik a sebesség, elkezdjük érezni a késztetést, hogy beavatkozzunk a hidraulikánál, f?leg az els? villánál, mely nem bírja már az ?rült fékezéseket. A valóságban nagyon kevés is elég, mert a hidraulika nagyon jól állítható, két-három kattanás, és a cikk írójának vezetési stílusához mérten minden ok.
A motor igazi kis méregzsák, meglátszik rajta a gondos felülvizsgálás. A már említett SDTV-nek köszönhet?en nagyon telt teljesítménygörbével rendelkezik, már a közepes fordulatszámoktól kezdve. Békésen zúg 6000-ig, de innen karaktert vált, és nagyon jól húz 10000-ig, ahol aztán minden megváltozik, még a hangja is. A GSX-R kéthengerese 10000 fordulat felett igazi üvölt? dervissé válik, a fordulatszámmér? emelkedését hatalmas zajjal kísérve, egészen 14500-ig, amikor is összes mérgét arcodba üvölti – szerencsére közbelép a fordulatszám-limitátor.
A 600-as Suzuki árnyoldala a fékeknél kereshet?. Nem mintha a teljesítményükkel lenne baj, s?t, de a többi fékberendezéssel ellentétben az els? nyereg dugattyúi mintha nem túl nagy meggy?z?déssel harapnának a féktárcsába, legalábbis a fékkar els? harmadán. A pályán tehát egy kicsit túlságosan sokat kell hagyni neki, viszont az utakra ez a beállítás tökéletesen megfelel. A standard Suzukiban ami igazán jó, az váltó. Nem túl rövid az útja, de sohasem hiányzik a robbanékonyság sem bel?le, és ez a pályán a biztonság védjegye.
Legutóbbi hozzászólások