Hirdetés
Kezdőoldal Utazás Szeptember 14-én megejtettük a 3. SV túránkat

Szeptember 14-én megejtettük a 3. SV túránkat

Hirdetés

Így volt kaja mindenkinek és nem tévedtünk el! :-))))) Mondjuk itt nehezemre
esett volna eltévedni, mert a nyár nagy részében itt szoktam motorozni, szóval
tövir?l-hegyire…

A csapat nagyobbik része a budaörsi Aral kút mellett gyülekezett, ahogy
ez már lenni szokott. Én Tardoson vártam a csapatot, ahol nagyban sült a hekk
mire odaért a társaság. A végén egy egész jó reggeli kerekedett bel?le. Az id?
szerintem tökéletes volt, egy jót napoztam is ott korán reggel, amíg a többiekre
vártunk 🙂

Néhány szót az érkezésr?l. Képzeld el, hogy csicseregnek a madarak, szikrázik
a napfény, szell? alig fújdogál. (Ez nem szokatlan a Malom-völgyben). Az ember
szinte egy más világban érzi magát távol mindenféle civilizált környezett?l.
Aztán a következ? pillanatban arra leszel figyelmes, hogy a madarak valamiért
egyre halkabbak lesznek és tompa morajlás hallatszik az erd? szélér?l ami aztán
egyre er?sebb dübörgésbe vált át. Hirtelen nem tudod, mi lehet ez. Egy tank,
egy repül? vagy kitörni készül egy vulkán? Nem. Sokkal jobb! Az SV csapat épp
most fut be a reggeli találkára! Hát nem volt rossz ezt hallani!

Tovább röviden: megállás, lecucc, Gyuri motorja eld?l, nagy riadalom,
megnyugvás semmi gond, kaja, rövid móka kacagás, indulás. Azért nem csak SV-k
voltak a túrán és ennek nagyon örültünk, de komolyan! 😉

A túrát Tata irányába folytattuk. A Tata és Tardos közötti út igen jó
min?ség? és elég jól kanyarog. Innen át kellett verg?dnünk Kisbérre Császáron
keresztül. Nekem ez a rész is tetszett, de az út nem kényeztetett minket. Itt
rövid technikai szünetre meg kellett állnom (eggyel több teát ittam reggel)
és aztán kilométereken keresztül rohanhattam a csapat után, mert elég jó tempót
nyomtak. Most már azt is tudom, hogy a Bakonyszombathely környéki bukkanókon
elég nagyot lehet repülni ha egy kicsit gyorsabban megyek a kelleténél! Mivel
én nem ehhez a stílushoz vagyok szokva, elmondhatom, hogy zabszem sem…., amikor
mindkét kerék elhagyta az utat! Aztán meglettek a menekül?k és kicsit sikerült
visszafogni ?ket 🙂

A 82-es útra rátérve már annál inkább élveztük motorozást. A min?ség igen jó
és kanyarokban sincs hiány. Bár a nagyszer? anyagi helyzet miatt a kátyúzást
a szokásos módszerrel javítják az útfenntartók és ennek megint a motorosok isszák
meg a levét. (Lásd Mátra) A túra el?tt egy nappal jártam ezen az úton kocsival
és el voltam borzadva, hogy helyenként az úton cm vastagon állt a k?zúzalék!
:-((( Hála az aránylag nagy forgalomnak ez vasárnapra lényegében elt?nt, de
el?tte egyszer?en életveszélyes volt. Nem baj, legalább a kátyúk nem fognak
fázni a télen, mert a takaró tavaszig biztosan kitart, aztán majd kapnak nyári
ruhát megint.

A cseszneki parkolóban megálltunk egy rövid pihen?re, csoportképre. Itt a versenyz?
vénájú tagok kiélhették magukat a szikrázó napsütésben! Jó volt hallani a parkolóban
az úton dübörg? mocikat.

Zirc. Tankolás, ebéd (egy kis extra szervezés kellet a kajához, de az étteremben
nagyon segít?készek voltak :-), majd továbbindulás Pápára. Az út Bakonybélen
át vezet. Merem állítani, ha ez az út jó min?ség? lenne végig, akkor tömve lenne
motorosokkal. Próbáljátok ki és megtudjátok miért! Mellesleg igen szép helyeken
visz keresztül. Pápáról kiérve a 8-asra aztán volt ereszd el a hajam! Hiába
már mindenkinek túlmelegedett a h?t?vize és csak így lehetett orvosolni! 🙂
Igaz?! Veszprémben aztán kettéváltunk. Mi visszaindultunk a 82-esen, a többiek
meg Gyuri vezetésével irány Pestország.

Remélem tetszett a túra és legközelebb még többen leszünk!

Üdv,

András