Hirdetés
Kezdőoldal Magazin Tátra, Te Csodás!

Tátra, Te Csodás!

Hirdetés

Ötödik nap: Egész héten fenn voltak a dobozok,
ma inkább hagyjunk mindent itthon – Andrea tudja: ebb?l kanyarvadászat és bukó
cipelés lesz, de megért. Elvégre Dobsina felé megyünk! Kanyar-kanyar hátán,
frankó aszfalt, forgalom alig.
Dolgoznak az Avonok, észrevétlenül falja
az utolsó milliméter is az aszfaltot, gép és ember tudása legjavát adja. Megéhezünk,
a jégbarlangnál ismét a ‘drótos tarisznya’-t választjuk az étlapról,
ismét telitalálat.

Sajnos Tamás kalandjai itt véget érnek, elfoglaltsága haza szólítja. Sapkás
Tamás – mivel még nem járt fenn – a jégbarlangot belülr?l is megcsodálja,
mi pedig Lomnicon sétálunk, megvesszük az ajándékokat, megtervezzük a haza utat.

Este nehéz szívvel kezdünk pakolni, el sem hisszük, hogy már öt napja itt vagyunk.
A házi néni kiállítja a számlát, nem hiszünk a szemünknek – olcsóbb, mint egy
évvel ezel?tt. Úgy látszik az infláció csak magyar találmány…

Hatodik nap: Árva vára, árva rend?rrel, könny?
pénztárcával. Pénzünk fogytán, matrica elárusítót sem látunk, így az autópályát
elkerülve, a falvakon keresztül indulunk haza. Vesztünkre. A lámpa alatt járok,
negyven helyett ‘nemnegyvennel’, Tamás mögöttem, mikor sárgára
vált a szemafor. Nagy gáz, átérek. Háromszáz méter. Felicia. Policia.
Hogy
élvezhet?, és átélhet? legyen, fonetikusan idézem párbeszédünk:

Rend?r – Juszpik inglis?
Én – Lidlö.
R – Ju gó in red.
Én – No, vi gó in jelló.
R – Áj szí, ju gó in red.
Én – Ju szí? From hír? Itsz forhándrid míter. Áj gó in jelló, itsz sör. (nem,
nem kanizsai…)
R – Ok, in hángeri jelló iz gó, in slovekie jelló iz not go. Jelló iz sztop!
Én – Wát?! In ollov jurop jello iz oké takarodj innen!, bát in szlovekie
iz nát oké?
R – (elbizonytalanodik, Tamáshoz lép) Oké, bár jú gó in red!
T – (már majdnem röhög) oké, áj gó in red…
R – Áj széj Méjbí tútázend koroná.
T – Méjbí?
R – Bát áj szí fájvhándrid.
T – Oké, tenksz, bát áj hev dzsászt frí hándrid (he-he).
R – (már ? is nevet) oké – és azzal el is teszi a lóvét…

Mivel valóban utolsó koronái Tamás barátunknak, és nekünk is csak tankolásra
maradt, így innen hazafelé veszi útját, mi pedig nekivágunk az utolsó ötvennek
az Árva vár el?tt
. Eddig sem panaszkodhattunk az útra, de ez leírhatatlan.
Tíz plusz négy méter széles, hegyeken át kanyarogva, folyóhoz leereszkedve,
erd?kön keresztül, forgalom nélkül. Örök emlék: a sásdi hullámvasút és a
Mátra átvezet? a lelki dobogóm második illetve harmadik fokára csúszik vissza.
Az elmúlt nyolcvanezer kilométer talán legjobb útszakasza…
A vár gyönyör?,
hosszasan id?zünk, csak délután indulunk haza. Donovaly, gyors kaja Banska Bystrican,
Zólyom, határátlépés, kora este már itthon. Gép a garázsban, csók a tankon,
simítás az ülésen. Köszönjük a helytállást.

6 nap, 1700 km és némi becherovka… tényleg csak ennyi lenne? Ó nem.
Két új barátság, egy nagy emlék, és a tudat, hogy hónapok tervez? munkája, a
nehéz napok spórolása édes valósággá vált. Hiányzik-e? Hát persze. Hogy visszamegyünk-e?
Ez nem lehet kérdés…

Üdv.
kutya