Motorinfo.hu - Motoros hírportál

Hírlevél

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Csatlakozz közösségünkhöz és légy naprakész!

C°/16°

Teszt, Yamaha VMax: Hű ß@ζЩЗΩ!

Szerző: moczart
2009-11-06 10:16:32
Egy tank benzint kevesebb mint száz-, egy 200-as hátsó gumit néhány száz kilométer alatt is képes megzabálni a hedonizmus 200 lóerős bárszéke. Utáltuk és imádtuk, de nem egyszerre.
Hirdetés

Szöveg: berán. Fotók:Polis.

Meg vagyunk sértődve a VMaxra. A) későn került hozzánk, és B) olyan drága, hogy nekünk legkorábban majd csak évek múlva jöhet talán szóba, használtan, karcosan, esve, korábbi tulajdonosa, Gazdag Bácsi által elhanyagolva. Ezt nagyon sajnáljuk, hiszen egy kattant motoros, mint mi, kevés olyan vasat tarthat számon a kínálatból mostanság, amit nagyobb átépítés és tuning-beavatkozás nélkül szívesen birtokolna, de a VMax – a túlzó, pazarló, veszélyes, sátáni, gyönyörű és egyedi VMax –, az ilyen.

Yamaha VMax

A képekre kattintva galéria nyílik

Hogy pontosan mennyivel kerül többe hat millió forintnál, innentől fogva mindegy is, hiszen akinek „megéri” kiadni egy a VMaxhoz hasonló motorra hatot, annak hetet is. Nincs is ezzel baj, csak talán annyi, hogy mivel ilyen drága, ritka lesz, sajnos sokkal kevesebbszer fogják használni és nekünk, egyszerű halandóknak mutogatni, mint privát mélygarázsok mélyére rejteni. Viszont éppen ezért nincs is egyszerűbb feladat a magamfajta félnótásnak, mint Yamaha VMaxot tesztelni. A gazdag bácsik ugyanis nem olvasnak utána, egyszerűen megtetszik nekik „az a nagy fekete”, amikor a hajómotorok felé igyekezvén elsétálnak mellette a Yamaha szalonban, és kifizetik azt is. De ha mégis olvas egy potenciális vevő, akkor először is önvizsgálatot javasolok a következő számok terhe alatt: 310 kilogramm, 1700 köbcenti, 200 lóerő, 167 newtonméter. Összeadva eme gigantikus értékeket, elég tolóerőt és lendületet kapunk ahhoz, hogy a Föld, Nap körül pályáját 0,0002%-kal módosítsuk, tehát egy VMax, egy fecskével ellentétben, igenis képes nyarat csinálni…

Teszt Yamaha VMax

A vénégy itt még éppen hogy csak surrog, de egy nagygáz szempillantásával később, 3000-es fordulatnál már pontosan annyi nyomaték áll a rendelkezésünkre, mint egy R1-nek 8000 körül, szám szerűen száz (100!!!) newtonméter.

Felfoghatatlanul megy ez a motorkerékpár! Fel vagyunk készülve erre, kérdem én, kedves barátaim? Hááát, kipörgés-gátló nélkül? Fogas kérdés. A VMax-szal ugyanis nem egyszerű bánni. Illetve a maga módján mégis, hiszen „ahhoz”-, azaz a fenti számokhoz képest valóban jól motorozható, sőt, még kényelmes is, de méretei, és főleg baromi ereje még a leg-öregrókább rókáktól is alaposságot követel, de ez az egyik leginkább imádnivaló tulajdonsága is egyben. A VMaxot minden jóindulat ellenére is meg kell szokni, be kell törni, össze kell vele nőni. Én még a kezemet is odatartottam neki megszaglászásra, mielőtt helyet foglaltam volna rajta – rendkívül tekintélyt parancsoló már egy álltó helyében is ez a monstrum.

Teszt Yamaha VMax

Még szerencse, hogy az ülés alatt jól olvasható a VMax. Azok kedvéért, akik nem járatosak a tengerentúli Yamaha cruiser kínálatban, elmondom gyorsan, hogy a VMaxon azért nincs egyetlen Yamaha felirat sem, mert az USÁ-ban, ugye, Star Vmaxnak hívják, ahogy az összes többi hangvillás cruiser is Star ez, vagy Star az.

Aztán csak merjünk neki gázokat húzni! Életünk első néhány kilométere egy új VMaxon maga a horror. Álló helyzetben nehéz mint a sár, sztenderről felállítva, a kormányt, konkrétan, alig tudjuk egyenesbe fordítani. A hatalmas, 1.7-es blokk annyira az elejére terhel, – és gondolom a valaha szériamotoron alkalmazott legvastagabb, 52 mm szárátmérőjű hagyományos villák sem éppen könnyű súlyukról híresek – orrnehézsége minden eddig általam próbált motorét felülmúlja, igaz, Honda Rune-nal és Triumph Rocket III-mal még nem motoroztam.

Teszt Yamaha VMax

Meglepett és elkényeztetett kényelmével. Pedig nem is kellene neki.

Ez a rettenetes frontosság jól el is rontja az alacsony sebességű irányíthatóságot: úgy ötven km/h-s sebességig igen küzdelmes vele a lavírozás. Ahogy egy-egy alacsony súlypontú nagy cruiserrel, úgy soha nem fogunk tudni a VMax-szal egy motoros találkozó közepén, a tömeg között pöfögni alapjáraton, feltett lábbal, biztonságban. De a VMax nem is a motoros találkákra való, még a végén imádatukban lehányni találnák szegényt a lelkes mulatozók, a gyorsulási versenyek karácsonyfájához pedig nem szégyen lógatott lábbal begurulni. Ugyanakkor ki a fenét érdekel az 50 km/h alatti élet, amikor ezt a sebességet, ha akarjuk, akár egy másodpercnél rövidebb idő alatt is elhagyhatjuk, csak egy bátor kéz, kellően erős záróizmok, és méretes férfiasság kellenek hozzá. A VMax ugyanis úgy gyorsul el álló helyzetből, mint semmi, de tényleg semmi más.

Yamaha VMax

Egy Yamaha VMax lezseren letámasztva: szürreális, nem evilági egy látvány, annyi szent.

Felkészültél. De legalábbis próbálod ezt képzelni magadról. Ropog alattad a sokat sejtető, egész testedet átjáró alapjárat, mormog a V4, és minden apró gázfröccsödre úgy vakkan fel, mint az egyetlen, soha véget nem érő harapással ölésre kiképzett bull terrier a gazdi felesleges noszogatására. A félig behúzott kuplungon remegnek ujjaid, tested többi része az izgatottságtól reszket kellemesen. Forróság önt el, mégis dideregsz. A váltó már egyesben, várod a jelzést. Készen állsz. Készen állsz?

Yamaha VMax

Erre a képre kattintva gyári Yamaha VMax sajtógaléria nyílik!

És zöld! Gázt rá, kuplungot ki, és rajt! … Innentől kezdve pedig reménytelen is próbálkoznom, hogy akár csak megközelítőleg is képes legyek szavakkal leírni (káromkodás nélkül) azt, ami ekkor az emberre zúdul. A semmit definiálni ugyanis nagyon nehéz, viszont pont ez történik a rajt, és az „odaérés” pillanatai között: semmi. Egyik pillanatban itt, aztán ott. Közben persze valami egyszerre nagyon kellemes és rettentő érzés-, plusz némi emlékfoszlányok azért elraktározódnak memóriánkban arról, hogy az előbb szemgolyóink négy centit hátramozdultak, gerincoszlopunk ugyanennyit rövidült, törzsünk felső egynegyede pedig pár pillanatra kiürült, de hogy tudatosan nem fogunk fel semmit a történtekből, az fix.

Teszt Yamaha VMax

Az a hatalmas váltóvillantó már parasztvakítás. Inkább tették volna oda a fokozat visszajelzőt. Ha „tankon” ülő kis kiegészítő műszeren jobb felül a Fuel Trip kétszáz kilométerenként jelentkezik be, akkor nagyon visszafogottan VMaxozunk. De ez a amúgy sem lesz gyakori látvány, hiszen teljesen kiesik a látóterünkből, a sisak állrésze ki is takarja. A tér-idő pedig négyezer felett kezd görbülni körülöttünk.

A nagyon okosok ebben a pillanatban már a cáfolatot fogalmazzák, hiszen azt egy Casio zsebszámológép gyorsan kidobja, hogy súly-lóerő arányban a VMax 25%-os lemaradásban van egy mai ezres sportmotorhoz képest, akkor meg mire verem magam, nem igaz? Hát bocs, de nem. A számolgatás egyébként helyes, 310 kilója mellé 270 lóerősnek kellene lennie ahhoz a VMaxnak, hogy pariban álljon például a Yamaha R1 0,8-as LE/kg osztójával. Amit viszont ilyenkor kifelejtünk az egyenletből, az az 1679 köbcentis V4-es blokk karakterisztikája. Az a mennyiségű nyomaték ugyanis, ami az R1-esnek maximálisan a rendelkezésére áll 9500-as fordulaton, az nekünk, a VMaxon már 3000-nél (!) a kezünk alatt van, maximális nyomatékunk pedig pont másfélszerese az R1-ének. Kapizsgálni már a lényeget?

Teszt Yamaha VMax

Megvizsgáltuk jó alaposan, jobbra és balra egyaránt, de csak a lábtartók hajlandóak aszfaltot érni, a szép quad-kipufogók, hál' istennek nem.

Még kettesben is sikítva keni maga mögé a 200/50-18-as hátulját, pillanatok alatt csípős szagú füstté és még a világűrből is kivehető fekete csíkokká változtatva a nem éppen olcsómulatság hátsó gumiabroncsot. Egyesben nem is lehetséges egyszerre nagygázzal és gumicsikorgás nélkül elindulni, és még hármasban is oda lehet kenni egy kis kaucsukszármazékot a flaszterre némi kuplungos aláfestéssel. Döbbenet. Mindig is irigykedve néztem azon (Ádám nevű) kollégákat, akik csúszósabb aszfalton még egy százvalahány lovas motorral is képesek keresztben közlekedni egy fotó erejéig. Én ilyenre nem vagyok képes, én a tapadás oltára mellett szoktam imádkozni esténként, de a VMax-szal végre belekóstolhattam, hogy mi is az a brótszájd.

Yamaha VMax

A VMax kulcs, az egy VMax kulcs. Punktum. Felejtsük el, hogy valaha csomónkra biggyesztjük, ugyanis nincs rajta lyuk a karikának...

Könnyedén gyárthattunk volna látványos, driftelős fotókat a Yamahával, hiszen egyáltalán nem kell ahhoz emberfeletti tudás, hogy elforgassuk neki, de inkább nem tettük, ugyanis a tesztmotor korábban pont amiatt volt „nem elérhető” státuszban hetekig, mert a lelkes tesztelők nem bírtak jobb csuklójukkal, tarcsi gumija pedig nem volt raktáron a Yamahának. Egyébként nem kell azt gondolni, hogy a VMax egy emberfeletti valami: ha ő úgy gondolja, hogy mi éppen nem kívánunk hatalmasat gyorsulni, akkor elektronikája lebutítja a gázreakciókat és még a teljesítményt is leveszi egy könnyen megülhető mértékig. De Max eme kedvessége néha becsapós is lehet, hiszen érezhetően visszahőköl, ha lendületes, nagygázas elindulásunk után kicsit visszaengedjük a jobb markolatot, amolyan normális utazólendületig. Mindez egyébként nem zavaró, csak észrevehető, és hát ezzel fog sokáig életben tartani bennünket.

Teszt Yamaha VMax

Nem egy habzószájú kanyarvadász a VMax, de lassan és határozottan adagolva neki a parancsokat, könnyedén dönthető, egészen ameddig a fémek engedik.

Még egy példát engedjetek meg a VMax emberfeletti gyorsulási képességeiről, és aztán esküszöm, áttérek másra is: Éjfél bőven elmúlhatott már, a kétszer három sávos Váci úton gurultam észak felé, és mivel egy CBF1000-et hajtó motoros felebaráton kívül sehol egy lélek nem volt, gondoltam, kinyújtóztatom egy kicsit a VMax lábait, gyorsultam néhányat lámpától lámpáig. Eddig a pillanatig soha nem történt még meg velem motoron, hogy a velem párhuzamosan közlekedő vadidegen motoros átkurjantott volna, hogy „Asztaku… nagyon megy a szekér, haver!” de itt, a VMax-on igen. Sajnos érdemben reagálni nem tudtam az úriember kapcsolatfelvételi szándékára, ha jól emlékszem, valami olyasmit válaszoltam, hogy „Jah, hűű, ááh, báááz, beszarsz!” (már elnézést) és már váltott is a lámpa, nekem pedig muszáj volt ismét elrobajlanom nagyon hamar, nagyon messzire tőle.

Teszt Yamaha VMax

Ilyen lehet "sápadt holdfénynél az ördöggel táncolni."
Egy VMaxon még Batman is szívesen mutatkozna.

Ha már ennyit fröcsögtünk a gyorsulásról, szóljunk pár szót a fékezésről is, nincs ugyanis egyik a másik nélkül. A VMax az R1-től örökölte elülső fékrendszerét: hatdugattyús, egyenként négy fékbetétes, radiálisan rögzített nyergek, és szintén radiális főfékhenger lassítja a 320-as, cakkos tárcsákat, hátul pedig egy „aprócska”, 298 mm-es tárcsa figyel, természetesen mind ABS-szel támogatva. Mindezt kell is használni egyszerre, ha meg kívánunk állni a lehető legrövidebb megtett út alatt, mert ha csak az elsőt húzzuk, vagy a hátsót nyomjuk, az nem lesz elég, túl hamar be fog avatkozni a blokkolásgátló. Amúgy a fékek, elvárhatóan, tökéletesen muzsikáltak, jól adagolhatóak, ha az eleje kissé idegesen is reagál.

Yamaha VMax

Az R1-fékek kiválóak, de a széria blokkolásgátló azért örömteli.

Egy teszt megírása előtt gyors közvélemény kutatást szoktam végezni szűk baráti körben, hogy az adott motorról mi lenne az érdekes infó, hátha olyat mondanak, ami nekem eszembe se jutna. És hát mondtak, a VMax esetében a kanyarodás élvezete érdekelt meglepően sokakat, erre, bizisten, nem gondoltam volna. Számomra a VMax az egyeneshuszárok motorja, nem is nagyon élvezetes vele kanyarokra vadászni. Na nem azért, mert nem képes befordulni, vagy mert túl hamar leér lábtartóbütyke. Sokkal inkább azért, mert kissé kelletlen, kissé nehéz, és csak határozott kezek parancsaira hajlandó igazán nagy dolgokra. Valahogy sosincs nagy kedve nem egyenesen menni. Olyannyira igaz ez, hogy a szerpentinen, a VMax-szal való birkózás során gondolatban hálát adtam Ronald McDonaldnak és Oetker doktor mirelitjeinek, amiért ilyen szép nagyra neveltek. A férfi mázsa fölött kezdődik, tartja a mondás, és ha ez igaz, a VMax férfit kíván a kanyarokban.

Yamaha VMax

Az ilyen utakat imádja felzabálni.

A kanyarokat csokorba fűzni olyan vele, mint egy álmos, enyhén spicces, molett hölggyel táncra perdülni: igazából gond nélkül tudod irányítani, de ha nem kívánsz lábai alá keveredni, vagy a parketten tébláboló többi táncost legyalulni igyekezetetekben, akkor érdemes jó előre tervezni, és, ami még ennél is fontosabb, mindent csak szépen, lassan adagolni be neki. Egyik irányból gyorsan a másikba hajítani nem lehet, meghívót kell neki küldeni az irányváltásra – egy 200-as hátsó úthengeren átfordítani valamit, az nem éppen félvállról vehető feladat. És mivel a hatmillióval általában nem jár együtt egy 310 kilós és 200 lóerős rettenetnek a biztonságos üzemeltetéséhez szükséges motorozási tudás, a gyakorlatlanoknak nem is javasolom tiszta szívből, hogy VMax-ukkal elhagyják a várost, vagy a gyorsulási pálya biztonságos síkságát, egyenességét. Ugyanakkor, ha gyermekkorban mindig szépen megettük a zöldséget (főleg a spenótot), és értünk is valamelyest a művészethez, igazán szép mélyeket lehet kanyarodni vele, csak ne várjuk, hogy különleges élményekkel is gazdagodjunk eközben, hacsak nem jelent különleges élményt számunkra egy szumóssal a seggünk alatt komótosakat karcolni.

Teszt Yamaha VMax

A duda mintha nem a helyén lenne, az indexek pont a szép légbeömlőt takarják, és valahogy a tükrök sem illenek a képbe – még egy VMaxon is találni faragni valót.

A VMax főleg az egyenesekben, vagy maximum a hosszú, gyors, nyújtott kanyarokban érzi magát otthon igazán, és ami nagyon meglepett, rettentően kényelmes, még hosszabb utakon is. Ide szánt szándékkal nem túrát írtam, hiszen az ülés alatti, cseppnyi (15 literes) tank tartalmát még hatalmas jóindulattal is 200-egynéhány kilométer alatt képes felhörpinteni, de ha sokat gyorsulgatunk lámpától lámpáig, már 100 kilométer aszfaltszaggatás után képes kigyulladni a tankolásra buzdító lámpa. Ez óriási kár, hiszen komfortban nem szenvedünk hiányt: a VMaxon trónolni pont olyan érzés, mint egy támlás székre fordítva ülni fel. Lábaink pont kellemes terpeszben, seggünk alacsonyan, térdeink kényelmes derékszögben, felsőtestünk függőlegesen, karjainkkal pedig támaszkodunk „a támlára”. Még az ülés is kiválóan párnázott, valamint hátulról is jól tart. Egyszóval, az a maximum 250 kilométer, amennyit bármelyik VMax tulaj valaha meg fog tudni tenni megállás nélkül, mindig teljes kényelemben fog telni, ezt garantálom.

Yamaha VMax

A karbon idom és az ülés nem a szériafelszereltség részét képezik, és ez a gyárikiegészítős hátsó ülés elvileg nem is használható utasszállításra. Bocs csajok.

Ahogy azt is, hogy mindig ámulat és bámulat tárgyai leszünk, bármerre is járjunk a Max-szal, vagy akárhová is támasszuk le őt. A formatervhez képest túl egyszerű tükrökön, és a rendszámtartó műanyag kamukrómján kívül egyetlen alkatrésze sem okoz fennakadást a szépet szerető motorosban, sőt, minden egyes négyzetcentimétere gyönyörűséges, főleg a fém részek. A blokk és a kardántengely kidolgozása és formái ellenállhatatlanok, és a Yamahákon megszokott minőségérzet ömlik belőlük, de felesleges is felsorolni a szép részeket, egyszerűen azt mondom, az egész gyönyörű úgy, ahogy van.

Yamaha VMax

motorinfo.hu

És motorozásaink is csodálatosak lesznek rajta, egyszerűen mert ha egy VMaxon ülünk, akkor egy másik dimenzióban mozgunk. Az előzések pillanatok alatt véget érnek, nyílt terepen pedig mintha hozzánk képest hátrafelé haladna a többi motoros. Borús a közérzeted? Éppen most hagyott ott az asszony? Buktál a tőzsdén? Pattanj fel a VMaxra, öt perc után azt sem fogod bánni, ha holnap itt világvége.

Yamaha VMax

A gyújtást ráadva azonnal indulásra buzdít, este pedig még el is köszön.

VMaxot vásárolni nem éppen ésszerű dolog, abszolút mentes a logikától és abszolút rizikós is, de ugyanakkor csodálatos, motoros életünk szintet fog lépni általa. Még egy ezres sportmotornál is veszélyesebb lehet, ráadásul olyan drága, hogy csak igen kevesek fogják tudni elmondani magukról, hogy Új VMax áll otthon a garázsban… a gyerek sport Cliója és a feleség C-classéja mellett… hátul, a falnál… letakarva. De elég ránézni, vagy egyszer átfutni a lenti, róla szóló tech-táblázatot, hogy tudjuk, ehhez hasonló motorkerékpárt nem találhatunk másik gyártónál. Ezt kellene dekriminalizálni, nem a könnyűdrogokat! Ja, hogy a VMax abszolút legális? Ez esetben elnézést, de pont fordítva: zabolát a rettenetre! De most komolyan, egy kipörgésgátló nem ártana bele…

Egy igazi motorbolondnak, ha van rá hatmilliója és még nem olyan idős, hogy félni kezdjen tőle, nem lesz teljes az élete egy VMax tulajdonlása nélkül. Sajnos.

Teszt Yamaha VMax

„Kész fagy vár Folisz? Avvahagyhaszov á figyorgást fégre? Vefág á léc!”

Ajánlott kenőanyag
 

Yamaha VMax 2009 - TECH
 

Yamaha VMax

Katt a képre! Yamaha VMax sajtófotó galéria nyílik.

Ára: Érdeklődésre (kb. 6,6 millió Ft.)

Motorblokk
Típus: Folyadékhűtéses, négyütemű, 65°-os DOHC V4 hengerenként 4 szelep
Hengerűrtartalom: 1,679 cm3
Furat x Löket: 90 x 66 mm
Sűrítési arány: 11,3:1
Max. teljesítmény: 200 LE (147,2 kW) 9,000 ford./percnél
Max. nyomaték: 166,8 Nm 6,500 ford./percnél
Olajozás: Nedves karteres
Keverékképzés: Benzinbefecskendező (Y-CCT – „ride by wire” elektronikus gázkezelés, Y-CCI – változó szívótölcsér hossz)
Tengelykapcsoló: többtárcsás, olajfürdős, motorfék-határoló „csúszó” kuplung
Váltó: 5-sebességes
Szekunderhajtás: kardántengely
Üzemanyagtank: 15 liter

Váz, felfüggesztés, méretek
Váz: „Diamond” alumínium hídváz
Első futómű: Teljesen állítható, 52 mm-es, titán-oxid bevonatú teleszkópvilla, 120 mm rugóút
Hátsó futómű: Mindenhogy állítható központi rugóstag, 110 mm rugóút
Villaszög: 31°
Utánfutás: 148 mm
Első fék: 2 x 320 mm féktárcsa, hatdugattyús féknyergek, ABS
Hátsó fék: 298 mm-es féktárcsa, kétdugattyús féknyereg, ABS
Gumik: E: 120/70-18, H: 200/50-18
Hossz / szélesség / magasság: 2395 / 820 / 1190 mm
Ülésmagasság: 775 mm
Tengelytáv: 1,700 mm
Hasmagasság: 140 mm
Nedves tömeg (olajjal és tele tankkal): 310 kg


Hirdetés

Szólj hozzá!

Mielőtt hozzászólnál, kérjük ezt olvasd el.

#14321 powersoup

2010-09-07 11:53:44
Technikás egyenese királya? :)

#9798 turocska

2009-11-07 11:40:30
mivel volt szerencsém eme motort elhozn a Yamahától, íg ycsak megerősíteni tudom a fent leírtakat. nem vagyok rutintalan gyerek motor téren. ebben a cruiser világban mondjuk igen. 50 alatt valóban izommunka a kormányt tekergetni csorogni. na jó. 44-46 környékétől mér motorzni lehet vele, alatta kondigép a javában a kormány. autósorban csorogni vele, minusz 10-ben is izzasztó. ami feltűnt, hog yhamarabb észrevettek az autósok is ezzel, pedig nem hangos, nem furakodtam vele. méretei miatt nem is nagyon lehet. de egy igazi élménymotor. ha kanyarodni kell nyugodtan vele azért, mert érzed a tömeget, az erőt. ha 50-60-nal csorogsz vele, Te vagy az Isten érzés. ha meg oda mered húzni a gázt, akkor a tökös félisten és a jaj mi lesz velem gyáva vagyok én ehhez gondolatok keveréke borzolja ahátadona szőrt. s amikor jé, hog ykerültem ide ilyen hamar, nevetsz hangosan a siakod alatt, hogy ilyen nincs is emberek. ezt nem hiszem el... ha lehetne bérelni ilyen motort, s legyen napi 100 ezer a bérleti díja, isten bizon ycél lenne egy napra kibérelni. mert a vidámpark (már nem létező) átfordulós vasszerkezete 18 másodperces menete meg sem közelíti azt az élményt amit ez a motor 18 sec alatt produkálni tud. ha lassan mész azért. ha meg gyorsan akarsz menni azért...

A Teszt Rovat Hírei

Yamaha X-MAX 300 Teszt

All in One kis hiányosságokkal

Suzuki GSX-S750 - Teszt

Szerethető csupasz sportos szívvel társat keres

Yamaha TMAX DX 530 Teszt

A világ legjobbnak tartott sportrobogóját vallattuk városban és kanyarokban egyaránt.

Teszt - Kumpan 1954L elektromos robogó

Luxustroli elérhető áron
Hirdetés

Hirdetés

Kapcsolódó termékek: