Triumph aranylövés

Minden magára valamit is adó motoros ember életében egyszer biztos, hogy eljön az a pillanat, amikor megmozdul valami érzés ott belül, ami arra késztet, hogy valamilyen módon egyedivé, különlegessé, de legalábbis személyre szabottá-, szabottabbá tegyük imádott kétkerek?nket.

Egyesek a gyári kiegészít? katalógusokból, mások az utángyártott cicomakütyük választékából szemezgetnek, így is lehet szépet és maradandót alkotni, f?leg ha szorult belénk némi szépérzék is. De van olyan, akinek a bazári bevásárlás sosem lenne elég, elég egyedi, elég személyes. ?k ragadnak rendre flexet, esztergapadot, reszel?t és festékszórót, mert csak ezen eszközökkel képesek megvalósítani elképzeléseiket, csak így tudják létrehozni a csukott szemük el?tt dereng? álomképet. És vannak, akik mindezt Triumph alapokra képzelik el, mert más szóba sem jöhet. Nekik a H-D túl … „hádé”, túl elcsépelt, szokványos és túl amerikai, a régi, nagyhír? és nagy múltú európaiak (a Guzzik, Ducatik és MV-k, például) pont hogy európaiságuk miatt, a japán klasszikusok pedig éppen a japánság miatt esnek ki a képb?l. Igazából egyszer? ez, mint az egyszer egy: ha egyszer megfert?zött a Triumph láz, abból ki már sosem gyógyulsz.

Ezen elvetemült fanatikusok valóra vált álmaiból szedtünk össze nektek párat, a pénteki ebéd mellé ideális elfoglaltság a Triumph-modding-szkroll-szörf. Jó szórakozást!

Van, aki csak a színekkel, és egy kicsit a kipufogóval játszadozik el