Hirdetés
Kezdőoldal Sporthírek sporthirek-motogp Üdvözlet az Amerikai bajnokságról

Üdvözlet az Amerikai bajnokságról

Hirdetés

Most már a verseny második napján vagyunk, és lehet hogy kicsit hirtelen jön ez az e-mail, de gondoltam elküldök minden információt, hátha tudtok bel?le használni valamit és megjelentetni néhány sorban.

El?ször is: minden nekem is elég hirtelen jött. Daytona után volt több ajánlat, de a kép csak az utolsó pillanatban állt össze a csapattal kapcsolatban. Szerdán ideutaztam és pénteken kora reggel már motoron ültem, és azóta körülbelül annyit motoroztam, mint általában egy fél év alatt otthon. Így az elmúlt két nap tényleg elég s?r? volt, különösen hogy a tíz óra id?eltolodás elég rendesen megviselt.

Kezdjük azzal, hogy a pálya nem egyszer?: amikor csütörtök délután megláttam, azt hittem leesik az állam. Nem vagyok fél?s, és ami belefér azt beválallom, de ilyet még nem láttam. Azt mondják, hogy az amerikai versenyz?k sokkal tökösebbek, amit most már el is hiszek: hihetetlen szintkülönbségek, döntött kanyarok, bukózóna semmi, helyette betonfalak és kerítések. És az igazság az hogy, menet közben ez még fokozódott, úgyhogy komolyan modnom, életemben így nem féltem, mert ilyen veszélyes pályán még soha nem versenyeztem. Daytona ehhez képest sétamotorozásnak t?nik.

Ahogyan a legtöbb amerikai, én is két kategóriában neveztem: Superbike-ban és Formula Extreme-ben. Valószín?leg az el?bbihez nem kell sokat hozzáf?zni, az utóbbihoz viszont nem árt tudni, hogy ez lesz a jöv? kategóriája Amerikaban: m?szakilag nyitott verseny, vagyis olyan motorral mehetsz, amilyennel akarsz. Ennek megfelel?en a gépek jóval 200LE fölött vannak (az én Suzukim 225LE), rádasul van kilenc gyári men?. Jellemz?, hogy az edzésels? Ben Spies (Yoshimura Suzuki) egy másodperccel gyorsabb kört futott, mint Superbike versenyen gy?ztes Mathew Mladin versenyen elért leggyorsabb köre.

Ezek után Superbike-ban nem úgy alakultak a dologok, ahogy szamítottuk. A pénteki kétszer egyórás edzésen a motorom gyengélkedett, és ugyan így is kvalifikáltam magam, de a végére a gép teljesen megadta magát (felrobbant a blokk), úgyhogy nem tudtam rajthoz állni. Majd legközelebb!

Jobban néz ki a Formula Exterme. A motort Carry Andrew és csapata tényleg jól megépítette: rettenetesen er?s, állandóan az elejét emelgeti, ha pedig nem, akkor elcsavarja a hatsókerket, mindegy milyen fokozatban vagy. Az egész valami rodeozáshoz hasonlít, tényleg nagyon nehéz megülni a nagyvasat, viszont rendkívül nagy élmeny ilyen motorral menni. Úgy érzem – bár Dayotna után is ezt mondtam – hogy ezzel a motorral ezen a pályán két nap alatt többet tanultam, mint eddig egész pályafutásom során.

Végül Formula Extreme-ben a negyven versenyz? közül a 22. rajthelyet csíptem meg, de úgy érzem, hogy most az edzések végére van meg bennem a pályának minden eleme, amit a versenyen biztos vagyok benne, hogy össze tudok rakni és az els? tizenötbe tudok kerülni.

Ma nagyjából ennyi, a verseny holnap lesz, kora délután, ami után természetesen megírom a továbbiakat.

Bitti