Hirdetés

Végh Jana elesett

Hirdetés

Mondanom sem kell, hogy nem így történt. Ezután törött szárnyú kismadarunk
az egyik közeli kórházban próbálkozott meggyógyítatni magát. Azért csak próbálkozott,
mert az ügyeletes orvos nem vállalkozott erre a feladatra, mondván inkább
megvárná vele a hétf?i m?szakot, ?k többet fognak tudni mondani, hogy mikor
tudják m?teni. Aztán visszasétált a n?vérszobába és nézte tovább a Kórház
a város szélént
. Igen, ugyanis ezt a vállat m?teni kell.

A röntgenekb?l és egyéb vizsgálatokból megtudhatták, hogy a kulcscsontot
és a felkart összetartó összes szalag elszakadt
és a felkarcsont kb. 3 cm-re
eltávolodott a kulcscsonttól. Szép, mi!? Na, nem is tökölt sokat Jánosunk, fogta
a cuccait és hazament. Jó néhány telefon után ismét úton volt, most már Pest
felé, a Honvédba, ahol reményei szerint meg is m?tik. Kívánsága teljesült, mert
tegnap nap közben megm?tötték. Néhány szalagot, amit sikerült a dokinak,
Dr. Zsíros Lajosnak el?varázsolnia azt összevarrta, a két egymástól eltávolodott
csontot pedig egy speciális anyaggal összekötözte, ami addig tartja így a csontokat,
amíg a szalagok meg nem er?södnek annyira, hogy tartani tudják majd a kart.

A délutáni ‘hímz?szakkör’ után Zsíros doktor meglátogatta Janit és
elmondta neki, hogy annyira ne legyen besózva, mert jó pár hét, mire elkezdheti
terhelni a karját
. Tegnap este voltunk bent nála és azt mondta, hogy leginkább
egy nagy leveg?t szeretne venni, mivel úgy összecsomagolták a m?tét után, hogy
a kötést?l alig kap leveg?t. Miel?tt eljöttünk még annyit mondott: ‘tele
a tököm! Itt fekszem, mint egy büdös bogár, nem sokkal a szezon el?tt egy használhatatlan
jobb kézzel. Pedig hidd el, még életemben nem estem ilyen kicsit!’

Budur Gabriella