Mondanom sem kell, hogy nem így történt. Ezután törött szárnyú kismadarunk
az egyik közeli kórházban próbálkozott meggyógyítatni magát. Azért csak próbálkozott,
mert az ügyeletes orvos nem vállalkozott erre a feladatra, mondván inkább
megvárná vele a hétf?i m?szakot, ?k többet fognak tudni mondani, hogy mikor
tudják m?teni. Aztán visszasétált a n?vérszobába és nézte tovább a Kórház
a város szélént. Igen, ugyanis ezt a vállat m?teni kell.
A röntgenekb?l és egyéb vizsgálatokból megtudhatták, hogy a kulcscsontot
és a felkart összetartó összes szalag elszakadt és a felkarcsont kb. 3 cm-re
eltávolodott a kulcscsonttól. Szép, mi!? Na, nem is tökölt sokat Jánosunk, fogta
a cuccait és hazament. Jó néhány telefon után ismét úton volt, most már Pest
felé, a Honvédba, ahol reményei szerint meg is m?tik. Kívánsága teljesült, mert
tegnap nap közben megm?tötték. Néhány szalagot, amit sikerült a dokinak,
Dr. Zsíros Lajosnak el?varázsolnia azt összevarrta, a két egymástól eltávolodott
csontot pedig egy speciális anyaggal összekötözte, ami addig tartja így a csontokat,
amíg a szalagok meg nem er?södnek annyira, hogy tartani tudják majd a kart.
A délutáni ‘hímz?szakkör’ után Zsíros doktor meglátogatta Janit és
elmondta neki, hogy annyira ne legyen besózva, mert jó pár hét, mire elkezdheti
terhelni a karját. Tegnap este voltunk bent nála és azt mondta, hogy leginkább
egy nagy leveg?t szeretne venni, mivel úgy összecsomagolták a m?tét után, hogy
a kötést?l alig kap leveg?t. Miel?tt eljöttünk még annyit mondott: ‘tele
a tököm! Itt fekszem, mint egy büdös bogár, nem sokkal a szezon el?tt egy használhatatlan
jobb kézzel. Pedig hidd el, még életemben nem estem ilyen kicsit!’
Budur Gabriella
Legutóbbi hozzászólások