Hirdetés
Kezdőoldal Magazin Wanted játék

Wanted játék

Hirdetés

Sziasztok!

A Wanted-játékra írnék. Nekem két sztorim, van, amit érdemesnek tartok
megosztani veletek: egy rend?rös, meg egy másik…
Nagymotoros pályafutásom egy 250-es ETZ-vel kezd?dött, amire gyakorlatilag
az els? saját magam által megkeresett pénzt költöttem el. (Addig szimóm
volt.) Akkor a jogsim még nem volt meg: úgy számolgattam, hogy
mire a tanfolyamot befejezem, addigra a gépezet is elkészül, mert volt rajta

némi barkácsolni való. A lényeg, hogy egyik hétvégén szereltem rajta valamit

(hogy mi volt az, már nem emlékszem), és úgy éreztem, hogy feltétlenül ki
kell próbálnom. A szomszéd motoros srác is éppen tett-vett az udvarukon;
mondom neki, hogy
menjünk egy kört! Neki sem volt még jogsija (de egy 125-ös Gilerája már
igen), úgyhogy elindultunk. Gondoltam, bukósisak nem kell, úgyis csak itt a

szomszéd utcában fordulunk egyet. Nosza: gép berúg; úgy, ahogy voltam –
olajos melóscuccban, ohne bukósisak – elindultunk. Hát alig fordulunk ki az

utcánkból, jön szembe a kék-fehér autó. A fakabát ahogy meglát minket,
rögtön integet ezerrel, hogy álljak meg. A haver, aki elöl ment (rajta volt

bukó) rögtön visszarakott kett?t; nyélgáz, és semmi perc alatt elt?nt. Mákja

van – gondoltam – ? legalább megúszta… Én befordultam a következ? utcába,

megálltam és készültem a legrosszabbra (5 év eltiltás, stb. – már
érdekl?dtem, hogy mit lehet kapni jogsi nélküli vezetésért…) Na felvettem

a "megbántam minden múlt- és jöv?beli b?nömet" arckifejezést és vártam,
hogy
mi sül ki bel?le. Yard megáll mögöttem; kiszáll:
– Jó napot kívánok! Ugye tudja, hogy miért állítottam meg?
– Igen – mondom – nincs rajtam bukósisak.
– És miért nincs?
– Biztos úr az az igazság, hogy most készült el a motor és csak egy
próbakörre jöttem ki; itt lakom két utcával odébb…
– És hol van az el?írva a KRESZ-ben, hogy a próbakörre nem kell bukósisakot

felvenni?
– Hát… sehol. – szem lesüt.
– Na jól van. Személyi igazolványt, vezet?i ingedélyt, forgalmi engedélyt
kérem.
– Hát… sajnos, mivel csak egy próbakörre jöttem, nem hoztam magammal semmi

papírt. De itt lakom a szomszéd
utcában; ha a biztos úr elkísér, otthon meg tudok mindent mutatni – mondom
igen magabiztosan és segít?készen (Mi lesz, ha kiderül, hogy nincs
jogsim…?!?)
– Hm. – Majd visszamegy a kocsihoz, el?veszi a CB-t és gondolom bediktálja a

rendszámot. Végez, visszajön és végül felteszi a mindent leleplez? beugratós

kérdést:
– Akkor ugye maga a Tálos József? (!!!)
– Igen – mondom.
– Ugye tudja, hogy levehetném a rendszámot?
– Miért?
– Jöjjön ide! … Nézze meg a hátsó gumit! – Bütykös gumi volt a mocin, de a

bütykök már csak a gumi oldalfala felé látszottak; a futófelület sima volt.

Én úgy terveztem, hogy még párszáz kilcsit ki fog bírni…
– Ki fogom cserélni.
– Hm. Hm. Grr.. Mrr. Na viszontlátásra! – és elenged.

Következ? hétvégén kicseréltem a hátsó gumit is…

A másik történet:
Ugyanaz az MZ. Elkészült. Végre a jogsit is megkaptam. A motor a
tulajdonomban még 2 km-nél többet nem gurult, ennek ellenére igen nagy
(ön)bizalomról téve tanúbizonyságot, (majdnem:) els? utamat Lentibe
terveztem a barátn?m családjához. (Dunakeszin laktam: 300 km oda, 300 km
vissza…) A Balaton déli partján végiggurultam és a 75-ös úton akartam
tovább menni. Aki jár arra, az tudja, hogy onnantól Lentiig kb. 70
kilométeren keresztül már csak két benzinkút van: a második Pacsán. Szóval
gurulok és Pacsa el?tt néhány-száz méterrel megáll a motor. Semmi baj –
mondom – benzincsap tartalékra átállít, és mehetünk tovább. Át is
állítom, de a motor csak nem indul. Megdöntöttem a gépet, hogy a benya
átfollyon a tank csap fel?li oldalára. Így be tudtam indítani, és elgurultam

a benzinkútig, ahol megtankoltam és mentem tovább. Nem értettem… Következ?

évben(!), szezon végén értettem meg…
Gyomaendr?dön voltunk haverokkal a kempingben egy hosszú hétvégén. Én MZ-vel

voltam, mert már bizonyított 😉 Hazafelé induláskor a felh?kb?l már
látszott, hogy valami jönni fog. Gore-tex (csóri MZ-snek? :)))))) cuccom nem

volt, ráadásul idefelé induláskor "ááá, ide megyek a szomszédba…!"

felkiáltással a b?rdzsekim helyett alul felül farmerba öltöztem. Na, jövök
vissza Gyomáról, hát Mez?túron rám szakadt az ég egy röpke pillanat alatt.
Mire bekanyarodtam a vasútállomásra a fedél alá, már ronggyá áztam. A zuhi
még két órán keresztül tartott… Húú mondom, kés? van már így csontig ázva

az augusztus végi estében két-három órát hazáig motorozni; hívjuk fel hát az

egyik újdonsült haveromat, hátha elalhatok nála Törökszentmiklóson.
Felhívtam, és gondolván, hogy lezsíroztam a dolgot (holnap úgyis beérek még

Pestre a melóhelyre 9-10 tájban, ha id?ben elindulok – rugalmas munkaid?
rulez), mentem tovább Törökszentmiklósra. Nem tettem meg 3 km-t, a motor
elkezdett dadogni. Már csak röhögtem magamon (azért volt még humorérzékem,
mert tudtam, hogy egy dugulást azért meg tudok csinálni, és már úgysem kell

sietni haza). Törökszentmiklósra beérve megállt a gépsárkány. Kb. 300
méterre a haverék házától… Betoltam, elkezdtem bontani. Még a karbit sem
kellett szétszedni, mert kiderült, hogy a benzincsap van tele szmötyivel.
Ezért nem folyik a tartalékállás már két éve! Kipucoltam, összeraktam,
elmentünk még piálni is egyet. Másnap korán felkeltem, elköszöntem Gézától
és indultam … volna. Csöpögött ugyanis a benya a kipufogókönyökr?l. "Hogy

a jó k..!?!@@@*!?@@.?!" – gondoltam (Erre már nem jutott a humorérzékb?l).

Aznap mégsem mentem be dolgozni, mert 1/2 óráig szenvedtünk mire sikertült
betolni a teleszívott motort, és még otthon ki kellett cserélni az elfáradt

benzincsap-tömítést.

Remélem ti jobban élveztétek, mint én…

joco