Hirdetés
Kezdőoldal Utazás Citadella Túra -Tokaj

Citadella Túra -Tokaj

Hirdetés

Megmondom ?szintén, kissé féltem, mikor valaki úgy 2 hónappal ezel?tt felvetette,
hogy igény lenne egy 2 napos túrára is, mert a több napos kirándulások mindig
olyan ‘komplikáltnak’ t?ntek nekem. Kellemesen csalódtam! Húszan indultunk
július 12-én reggel a szokott parkolóból. Bádogos – jó családapához ill?en –
kocsival jött, elhozta kedvesét és kislányát is, így már nem is nehéz kitalálni,
hogy ki hozta a hálózsákokat és a speed-gépekre nehezen feler?síthet? plusz
csomagokat.

A 11 motor és 1 merci röpke 5 óra alatt ‘repesztett’ le a 3-ason
Miskolcon át Tokajba, ahol egy pincénél mindenki beszerezte estére illetve pesti
családtagjai számára a borostyán ned?t, majd átvettük a Bodrog parton lév? camping
két konténerét, egyenként 15 ággyal, ahol az éjszakát terveztük tölteni. Lévén,
hogy Hegyalja Fesztivál volt, nem találtunk más, pénztárcánknak is megfelel?
alvóhelyet és – mint az este kiderült – étkez?helyet sem.

Délután 3 óra körül, mikor már mindenki kipakolt és átöltözött, lehordtuk a
folyóhoz az 5 darab 4 személyes túrakenut.

Ekkor még nem tudtuk, hogy van köztük egy lukas. Motorokat hátrahagyva az 5
kenuval elindultunk felfelé a Bodrogon. Az els? 400 méter megtétele után kétségeim
támadtak, hogy bemenjünk-e az ártérre, mert hát hogy is mondjam, hogy ne bántsak
meg senkit… szóval nem mindenki kezében állt úgy az evez?, mint a gázkar.
Azt hiszem, mindenki érti, mire gondolok!

Végül beeveztünk egy zsilipen keresztül az ártérre, ahol 4-8 méter széles csatornákon
és tavakon keresztül északnak vettük az irányt. Bádogos és Ceruza borulását
sajnos nem tudtam megörökíteni; és Jani, Kristóf és Balázs sincs lefotózva,
ahogy a vízben a felfordult csónak mellett evickélnek; de higgyétek el, eszméletlenül
sokat nevettünk! Az ártér utolsó szakaszán a víz alacsony állása miatt vinnünk
kellett a csónakokat egy rövid szakaszon, hogy kiérjünk ismét a folyóhoz. Innen
még 2-300 métert feleveztünk, ahol a ‘beavatófáról’ ugráltunk a vízbe,
ami kb. 4-5 méterre volt a vízfelszínt?l. Mennyei volt!!!

Kezdett lemenni a nap és elindultunk lefelé a folyón vissza a kempinghez. André
Balázs és Bádogos félreértelmezték a 7-es folyamkilométer táblát és elkezdtek
lefelé úszni, mondván csak a 2-esig kell úszniuk, és az nem lehet több mint
500 méter. Miután felvilágosítottuk ?ket, beszálltak az utolsó két csónakba,
ahol már sz?kös volt a hely, de végül sikerült szárazon partot érnünk. Gyors
tisztálkodás után felkerekedtünk, hogy végre együnk egy nagyot valami kellemes
kis helyi étteremben, de ez sem Tokajban, sem Tarcalon nem sikerült. Annak ellenére,
hogy szombat volt, minden étterem konyháját zárva találtuk. Talán megijedtek
t?lünk?

Néhány szerencsésnek közülünk sikerült találnia nyugodt, emberi kaját felszolgáló
éttermet, de legtöbbünknek hamburger és gyros lett a vacsorája. Vacsora után
klubhelységgé alakítottuk az egyik konténert, itt én már nem emlékszem a részletekre
és arra sem, hogy mikor mentem aludni, pedig nem ittam semmit, csak egyszer?en
fáradt voltam. Hajnalban a tyúkokkal keltünk és miután összeszedtük magunkat
elindultunk Tokaj hegyére, a Nagy-Kopaszra. Egyszer?en csak szép volt, amit
onnan fentr?l lehetett látni. Tarcalról megy a hegyre egy másik, köves út, ami
egy régi k?bányához vezet. A hegy oldalában lév? meredek k?falakkal körülvett
kékes-zöld viz? bányató látványáért még a speed-esek is bevállalták a kissé
rázós hegyi utat. Tarcalt elhagyva elkapott minket egy kisebb es? és egészen
Sárospatakig borongós volt az id?. Még be sem ültünk Patakon az étterembe –
hogy végre együnk együtt egy igazit -, és leszakadt az ég.

Teli hassal a tisztuló égbolt alatt visszagurultunk Tolcsváig, ahonnan a Zemplénen
át Újhutát, Regécet és Vizsolyt érintve rácsatlakoztunk a 3-as útra. Hazafelé
a hegyek felett tornyosuló szürke felh?k végig fenyegettek egészen Gyöngyösig,
ahol végül néhány kilométeren át ízelít?t is kaptunk az es?b?l, de Hatvanba
érve – ahol dupla szivárvány n?tt az ég alján -, már szárazak is voltunk.

Pestre érve – sokadszor – tudatosult bennem, hogy mi a különbség a nagyváros
és a vidék között, mert biztos Pesten találtunk volna éttermet akár éjjel 1-kor
is, de gyanítom a Hajógyári-sziget öblében nem élhettük volna meg azt, amit
ott a Bodrogzúgban szombaton.

Augusztus elején még egy kétnapos?

OK! Akkor augusztusban!

Vigyázzatok magatokra!