EST. 2002

Id?utazás

Visszafelé, már ‘kanyarvadász’ tempóban faljuk az utat, mindenki
ráérez a ritmusra, nagyon élvezzük az itthoniakhoz képest tükör simaságú aszfaltot
és a gyér forgalmat.

Este ismét dáridó, de a csíp?s éjszaka (július eleje, még f?töttek ránk), és
a fáradtság nem sokkal éjfél után ágyba parancsol minket.

Reggel gyors és fájdalmas búcsú a csodás falutól, és Szlovákia talán legszebb
részére, a Csorba tó felé tereljük gépeinket, szeretnénk még az utolsó nap minél
többet látni a vidékb?l. Ruzomberok – Zvolen (Zólyom) útvonalon indulunk haza.
Zólyomnál megebédelünk, a vár tövénél elbúcsúzunk és a csapat külön-külön utakon
elindul otthona felé. Laci és Kinga vissza Edelénybe, Misi és Judy egyenesen
haza Dunaújvárosba, Andrea és én, Erikkel és Gyulával karöltve, meglátogatjuk
a Bojnice-i várat és vadasparkot. Mint utóbb kiderült megérte az alig száz kilométeres
kitér?nk: a vár és környezete, még a hasonló értékekben gazdag országban is
kiemelkedik állagával és formájával. Méltó befejezése három napos túrának.

Délután hat óra mire elindulunk – Misiék már biztos otthon – gondoljuk, még
magunk sem tudjuk mekkorát tévedünk ezzel. Este kilencre érünk pestre, ahol
Erik barátunk Veszprém fele, mi pedig Dunaújvárosnak vesszük az irányt. Itthon
ér az igazi meglepetés : összefutunk, az abban a pillanatban, hulla fáradtan
hazaér? párossal ! Kiderült, hogy ‘hála’ a szlovák közlekedési táblák
rapszódikus elhelyezésének, a pestre vezet? alig 150 kilométeres utat Misiék
– térkép nélkül – b? 400 kilométer alatt gy?rték le, tovább kímélve amúgy sem
fáradt tagjaikat.

Általában, túráink végén egy-egy kávé mellett szeretek mérleget vonni az elmúlt
napokról. Mikor megjöttünk, csak néhány dolog jutott az eszembe. Az el?re beígért
es? szinte teljes hiánya, a vártnál sokkal segít?készebb környezet, az elképzeltnél
is szebb tájak, és olcsóbb árak. Na meg eszembe jut, hogy most el?ször elcserélném
a motoromat egy autóra. Igen autóra. De csak ha az autót Delorien-nek hívják,
és visszarepülhetünk vele az id?ben legalább három napot.

Mert ezt az élményt újra át kell hogy éljük.

üdv – kutya

ugrás fel