Az Ural motorkerékpárok története valamikor az emberiség legelszántabb torzulása,
a II. világháború el?tti években vette kezdetét. Az oroszok tudtak arról,
hogy ha tetszik, ha nem, harcolniuk kell Hitler Harmadik Birodalma ellen. A
hadsereg készül?dött, feladata egyértelm? volt: megvédeni ‘Oroszország
anya’ testét a Panzerek, a német szárazföldi csapatok és a különleges egységek
inváziójától.
A németek többezer oldalkocsis motorkerékpár fölött diszponáltak a támadás
megkezdésekor: a járm?vek valóban komoly üt?er?t képviseltek jó man?verezhet?ségük,
megbízhatóságuk és egyszer? fenntarthatóságuk miatt. A ‘sidecar’-októl
okkal tartottak az egyébként meglehet?sen rugalmatlan, immobilis orosz csapatok.
Egy motor simán beröpített az ellenséges állások mögé egy katonát meg egy
géppuskát, ami azért elég kellemetlen dolog.
Éppen ezért 1939-ben, Moszkvában orosz mérnökök nagy m?gonddal, az utolsó
csavarig szétszereltek öt darab BMW típusú oldalkocsist, amelyeket svéd
közvetítéssel szereztek meg. Elkészültek a lehet? legrészletesebb rajzok az
er?forrásról és a váltódobozról, és nem sokkal kés?bb a szovjetek el is kezdték
gyártani a maguk modelljét. Egyébként a Harley-Davidson is a BMW-t másolta
le, és juttatott aztán nagyjából ezer XA típusjel? flat-twin motorkerékpárt
az amerikai hadseregnek.
A gyártás központja Moszkva volt, és a vörösök már százszámra használták
is a járm?veket, amiknek még csak nevük sem volt. Felvet?dött azonban, hogy
a f?városban termel? gyár könnyen német bombatámadás martalékává válhat, ezért
a sereg vezérei sürget? kényszerét érezték, hogy semleges területre helyezzék
át azt. Kézenfekv? volt, hogy keletre vigyék az ipart: az Urál hegységbe.
Egy kis városkára, Irbitre esett a választás, az Urál hegység és
a Szibériai-síkság találkozásánál. A település virágzó kereskedelmi gócpont volt a ’17-es kommunista forradalom el?tt. Több mint ötezer Uralt gyártottak itt
a II. világháború alatt a vörös hadsereg számára, segítségükkel állítólag
több csatát sikerült megnyerni a nácikkal szemben. Az Uralt kizárólag katonai
célokra használták Sztálin militarista Szovjetúniójában, egészen az ötvenes évek végéig.
Ekkor egy másik üzem nyílt meg Ukrajnában, az Irbit Motorcycle Works (IMW) pedig
átállt a kerékpár-gyártásra. Az oldalkocsis motorok népszer?sége töretlenül
n?tt a lakosság körében, a hatvanas években pedig már csak polgári
használatra készültek – ahogy készülnek ma is – a robosztus Uralok.
A járm?vek f?leg a hatalmas ország bels? piacán leltek gazdára, de sokat exportáltak
is bel?lük Európa számos államába. A Közel-Keleten, f?leg Egyiptomban, Iránban,
Libanonban, de Dél-Amerikában és Dél-Afrikában is látni még Uralt az utakon, a legendát pedig retró-klubok ?rzik világszerte. A kezdetek óta 3 millió felett értékesítettek az
szovjet oldalkocsis csodából.
Legutóbbi hozzászólások