Hirdetés
Kezdőoldal Utazás A BMW R 80 GS meghódítja Dél-Amerikát

A BMW R 80 GS meghódítja Dél-Amerikát

Hirdetés

A sorozatgyártás megkezdése el?tt a BMW szóviv?je és újságíró kollégája maratoni túrára indult egy-egy G/S nyergében 1980 januárjában a gyártás megkezdése el?tt az R 80 G/S-t a lehet? legextrémebb körülmények között tették ki kemény megpróbáltatásoknak. A BMW szóviv?je, Kalli Hufstadt és újságíró kollégája, Hans Peter Leicht 2200 kilométeres ecuadori túrára indult két, sorozatgyártás el?tti motorral.

Jelmondatuk az „?serd?t?l a jégkorszakig” volt. Útjuk során a motorok extrém forrósággal és viszontagságos útviszonyokkal is megbirkóztak, beleértve az Amazonas-medence magas páratartalmát és az Andok több mint 5000 méteres magasságát. A kalandnak öten vágtak neki: Kalli és Hans Peter mellett helyi idegenvezet?jük a quitói Marco Cruz volt Jeepjével, a német Erich Reisemüller és fia, Florian pedig dokumentálták és felvették a túrát. Amikor Kalli és Hans Peter útnak indultak az új BMW R 80 G/S prototípusaival, a küldetésük egyértelm? volt: a BMW meg akart bizonyosodni arról, hogy új fejlesztés? endurójuk képes-e megbirkózni a -5 és +40 fok közötti h?mérséklettel, a futóm? fel tud-e n?ni a sima aszfalt után a sziklás utak, a mély és laza talaj vagy éppen a murvás, nyomvályús felszín támasztotta kihíváshoz.

Ehhez még hozzájárul az 5000 méter körüli magasságokban tapasztalható oxigénhiány, az ?serd?kre jellemz? magas páratartalom és a soha el nem múló por. A meghibásodás esélye nagy volt, már a túra teljesítése is gy?zelemnek számított mind a motorosok, mind a GS-ek el?futárai számára. A két motoros intenzíven készült és a túrát megel?z? két hónap folyamán napi rendszerességgel edzett. A résztvev?k már nem sokkal az indulás után érezni kezdték a tengerszint feletti magasság hatását, er?s fizikumuk és a terepsportban szerzett tapasztalataik nélkül szinte biztos, hogy nem élték volna túl az Andokon átível?, olykor napi 12 órás hegyi megpróbáltatásokat. A Föld legmagasabb aktív vulkánját keresve, a két motoros a Cotopaxi lábaihoz vezet? síkságon indult útnak.

Amerre a szem ellátott, mindent hamu borított, miközben San Miguelb?l indulva 4000 méter magasra jutottak. Indulásuk idején, reggel 6 órakor még sötét volt, délel?tt 10-kor pedig még mindig várt rájuk két órányi motorozás, miel?tt elérték aznapi céljukat, a 4950 méter magasan fekv? kunyhót, ami menedékül szolgált a 6005 méteres jeges csúcs el?tt, ami Ecuador trópusi égboltjába magasodik. Ahogy egyre meredekebb hegyek jöttek, a hamu is mélyebbé, szemcsésebbé vált, ilyen magasságokban már a növényzet is elt?nik. Mindkét motoros arcát égette a nap, gépeiket porfelh? követte, és még er?s hegyi szél is nehezítette az 1-es fokozatban egyébként is lassú haladást, s?t a hátsó kerekek is gyakran elásták magukat a homokban. Az olykor 35-40%-os emelked?vel harcolva mindkét motoros kitartóan menetelt a már csupán 50 méterrel felettük lév? kunyhó irányába. Ilyen magasságban fontos volt, hogy ne vegyenek vissza a gázból. Egy utolsó akadály várt rájuk; egy lávából és hamuból álló orom, ami végül leküzdhetetlennek bizonyult.

A motorok üvöltése és a kerekek kipörgése közepette meg kellett hajolniuk a természet nagysága el?tt, mindössze 20 méterrel a kunyhó el?tt. A körülmények láttán lélegzetvisszafojtva, de megbizonyosodva, hogy korábban senki sem járt magasabban bajor boxermotorral, a páros kimenekítette járm?veit a mély hamuból és visszafordult. A lejtmenet csaknem akkora kihívást jelentett, mint korábban hegynek felfelé haladni, Hans Peter Leicht látványosan át is bukfencezett a kormányon, amikor motorjának els? kereke elakadt, de példáját nem sokkal kés?bb Kalli Hufstadt is követte. Nem volt kérdés, hogy a Cotopaxi emlékeit sokáig ?rizni fogják. Mindent összevetve, a két motoros öt hegyvidéket hódított meg: az Egyenlít?t?l északra fekv? Cayambét, valamint a délre fekv? Pichinchát, Illinizát, Cotopaxit és Chimborazót. Sem a motorosok, sem gépeik nem szenvedtek komoly sérüléseket, annak ellenére, hogy a vulkánok földjén a természet szinte minden létez? akadályt az útjukba gördített. Kalandjaik az ecuadori dzsungelbe is elvezették ?ket, ahol az er?s es?zés lemosta róluk a hegyek láváját és a két GS, valamint motorosaik visszanyerték erejüket és szabadabban lélegeztek a gazdag leveg?ben.?

A cukornáddal és banánültetvényekkel megrakott szamarakkal dolgozó bennszülöttek között a németek a dél-amerikai, egyenlít?i csodaország számukra újszer? életstílusát is megismerhették, csakúgy, mint a növény- és állatvilág érintetlen sokszín?ségét. Puyóban, ami a világ egyik legcsapadékosabb térsége (10 000 mm es? esik évente) érdekes tapasztalattal lettek gazdagabbak Ecuador új kincsét, az ?serd?ben éppen akkoriban fellelt olajmez?ket illet?en: a motorosok számára úgy t?nt, hogy az ecuadoriak akkor még nem ismerték fel az olajuk hasznosítási lehet?ségeit és több százezer litert arra használtak, hogy benedvesítsék a dzsungelen átvezet? száraz, homokos és murvás utakat és távol tartsák a port. Miután utazásaik során mindenféle állattal találkoztak, beleértve a csintalan majmokat, a tenyér méret? lepkéket, az agresszív hangyákat, szúnyogokat, piranhákat és a mindenhol jelen lév? lámákat, a motorosok számára a legijeszt?bb élményt mégis a forgalom és a vezetési szokások hozták a Carrera Panamericán.

Az Ecuadort átszel? óriási autópályán nem kellett sok id?, hogy a páros felismerje: a jogosítványok megléte, a biztosítás, s?t a járm?vek menetképes állapotának fenntartása sem volt lényeges az autósok számára. Szerencsére, a GS prototípusok magabiztosan megbirkóztak a túlterhelt járm?vek és az agresszív vezet?k sokaságával, amíg végül eljött a vadonba való visszatérés ideje. Olyan terepre, amelyre a motorokat valójában tervezték és ahol a rossz útmin?ség mellett az útjukba álló öszvérek és az ?ket üldöz? kutyák jelentettek fenyegetést. A túra a zavargások miatt nyugtalan Quitóban ért véget. A két férfi és motorjaik csupán néhány kisebb sérüléssel teljesítették a kihívást.

„Az akkor ?sszel enduróként piacra kerül? GS prototípusok varázslatosan boldogultak. Egyetlen egy m?szaki hiba sem állított meg minket. Csupán három izzó égett ki és a kilométeróra két tartója esett le úgy körülbelül a százezredik kátyú után” – mondta Kalli Hufstadt, a BMW szóviv?je. Útitársa, Hans Peter Leicht szintén elégedett volt az R 80 G/S el?djének teljesítményével, miután a motor er?snek és megbízhatónak bizonyult a lehet? legkeményebb körülmények közepette is. „A BMW motorjai mindenféle er?nléti probléma nélkül átvészelték a 2000 kilométeres túrát” – írta a Motorrad magazin szerkeszt?je. „Ideális partnerek voltak a porszer? hamuban és a poros utakon egyaránt, csakúgy, mint extrém tengerszint feletti magasságban és a magas páratartalmú, dzsungeli éghajlat során. A Panamerica rövid aszfaltos szakaszain pedig teljes érték? utcai motorként kényeztettek bennünket. A karbantartás csupán a légsz?r?k és a hátsó gumik cseréjére korlátozódott, ráadásul 2000 porban megtett kilométer alatt összesen egy liter olajat fogyasztott. Nehéz lesz megbízhatóbb és egyszer?bben kezelhet? endurót találni.”

Ezt követ?en megkezd?dhettek a széria G/S sajtóbemutatójának el?készületei, amelyre Avignon mellett került sor Franciaországban, 1980. szeptember 1-én.