Beszámoló az els? motoros nyaralásunkról.
Allia és motorja
Id?pont: 2001.09.17. azaz 18. Terveztük az indulást 17-re, de vasárnap eszünkbe
jutott, hogy nem vettünk fel pénzt, nem kötöttünk biztosítást, és habár ezek
apróságok, azért a megfelel?, részletes túratérkép hiánya is csak kedden t?nt
fel. Tehát, kedden, 18-án motorra pattantunk, és elindultunk. Eljutottunk egészen
a Tengerszem boltjáig, a Dohány utcába. Térkép beszerzése. Nincs. Akkor irányt?.
Az van. Autós térképet már hétf?n vettünk a Cartographiánál, de mivel hegyet
akartunk mászni, nem ártott volna más is. Na délben sikerült elindulnunk a belvárosból,
els? állomásunk az Esso kút volt az Osztyapenkonál. Beismerem, nem jutottunk
túl messze. Zoli tankolt, én meg magamra vettem még egy pulcsit, meg a vastag
keszty?met, mert fáztam egy csöppet. Végre irány az M7, aztán a 8-as út. Az
autópályán nem történt semmi, kicsit fura volt, hogy annyi csomag van a motoron.
Az elején meg kell mondjam, kifejezetten be voltam tojva, hogy menten kid?l
alólam a motor, de aztán hozzá szoktam a terhekhez. Az els? tankolásunk Körmenden
volt, ahova én már tartalék benzinnel gurultam be. Hiába, én egy nappal hamarabb
tankoltam, nem induláskor, és bizony, mint azt kés?bb kiszámolgattuk, a GSXF
oldal dobozokkal többet fogyaszt, mint a Hornet. Kb. 6 litert. Láttunk két angol
motort három emberkével. Az egyik csókának olyan öve volt, hogy két kapaszkodó
volt rászerelve, hogy nehogy anyut elveszítse menet közben. Tankolás után, induláskor
boldog integetés. Irány Rábafüzes. El?tte elkapott minket egy kis zápor, addig
napsütésben mentünk. A határon van egy McDonald’s, oda menekültünk, mert látszott
a felh?kön, hogy nem tart soká, nem érdemes es?ruhát felvenni, és különben is
éhesek vagyunk. A rövid intermezzo után megcéloztuk a határ állomást. Átmentünk.
Elöl Zoli, mögötte én. Na jó, kett?nk között volt egy autó is. Az osztrákoknál,
mire odagurultam, kiszaladt még egy határ?r, és már hárman sasolták a motort,
ami akkor még viszonylag tiszta volt, és csillogó.
Megérkeztünk Ausztriába. Elhatározásunk szerint nem az autópályán mentünk Graz
felé, hanem inkább a hegyekben. Az els? térkép nézési stop Ilz-ben volt, mert
nem voltunk biztosak, hogy jó felé megyünk, ugyanis Graz nem volt kiírva. De
meggy?z?dtünk az igazunkról. Irány tovább Graz felé, Gleisdorf érintésével.
Tiszteletkört tettünk, annyira tetszett a város. 🙂 És mindezt olyan tempóban,
hogy a buszmegállóban az emberek nem cserél?dtek ki. Nagyon figyeltek, lehet,
hogy vártak minket harmadszor is felbukkanni, de hát azért annyira nem tetszett
a városka. Na sikerült kitalálnunk, és irány … de ez borzalmas. Graz-on keresztül
megy 5 számozott országút. Mi érkezünk az egyiken (65), távozunk egy másikon
(70), de ezek nincsenek kitáblázva, csak másik kett?. Rövid, kb. egy órányi
kevergés után sikerült valahogy rátalálnunk a megfelelo útra. Ja még induláskor
a fényképez?gépeket Zoli dobozába tettük, mondván, hogy abból könny? kivenni.
Na itt lett is volna mit fotózni, nagyon jópofa tök földeken keresztül vezetett
az út, de sajnos akkor már délután 4 felé járt, és inkább haladtunk, mert Klagenfurtban
akartunk megszállni éjszakára. Szóval, a tökök ugrottak, sebaj, majd visszafelé.
Mentünk tovább Voitsberg majd Köflach irányába. Az út kifejezetten klassz,
a néhány Mátrás gyakorlás nem ártott. Néha borzalmas hajtukanyarok, de egyébként
egész kellemes hegyi út volt. Köflachnál meg osztottpályás, kétszer két sávos.
Persze kicsit zavaró volt, hogy néha eleredt az es?, de nem volt kitartó. Egészen
Pack-ig. Na ott a lemen? nap társaságában magunkra öltöttük frissen vásárolt
es?ruhánkat, megfigyeltük, ahogy a Klagenfurtba járó helyi busz leparkol, és
elteszi magát estére. Ez kicsit lehangolt, hogy már ennyire kés? lenne, de sebaj,
nekünk még mennünk kell. Bár kicsit alább adtuk a célt, ha van kemping Völkermarkt-ban,
akkor az is jó lesz. Nem volt. Oda meg 50 km Klagenfurt meg a Wörthi tó. Életem
leghosszabb 50 kilométere volt. Mikor érünk már oda??? Közben hálistennek elállt
az es?, és kellemesen, 100-120-szal lehetett menni a jó ív?, széles, kanyargós
úton. Nem volt túl nagy forgalom, negyedóránként egy szembejöv?. És egyszercsak
megláttam a táblát: Klagenfurt. Hurrá. Tempóból visszavéve haladunk befelé,
egyszer csak egy keresztez?désben, a küls? sávban gurulva a piros lámpa felé
Zoli lazán keresztbe megy 3 sávot, és bekanyarodik balra. Én pánikszer?en követem,
hálistennek nem jött senki. Kés?bb kiderült, hogy látott egy kemping balra táblát,
de az a bal oldalon volt, amit legutoljára nézett meg, ezért volt a hirtelen
sávváltás. Békésen mentünk a tó partján, már nagyon fáradt voltam, 9 órája motoroztunk,
hogy hol is az a kemping. Persze nem találtuk meg. Begurultunk Maria Wörth-be,
megállapítottuk, hogy valószínuleg ez a legdrágább hely a tónál. Vissza egy
falut, és nem érdekel, ha nem kemping, csak lehessen lefeküdni már végre, meg
enni elobb. Visszamentünk egy falut, megálltunk egy szállodánál. 570 ATS/éj/fo.
Nincs olcsóbb a környéken? A recepciós szerint, ha felmegyünk a szemközti utcán,
akkor a Sigfried-nél olcsóbban kapunk szállást. Nosza. Bekanyarodunk Siggie
udvarára, ott áll egy Honda X11, nem lehet rossz hely. Bemegyünk, megkérdezzük:
500 ATS. Na puff neki, mindegy. Van két motorunk is, hova tegyük. Azt mondja
a fickó, hogy bárhova, az övé is kint áll a kertben. Szóval az övé. Kivettük
a szobát, felcuccoltunk, és kicsit otthonosabbá téve magunkat, nekiálltunk f?z?cskézni.
Asztalról abrosz le, kempingf?z? el?, oszt Zoli f?zött egy levest, én meg letakarítottam
a ruhákat. Aztán szunya. Reggel 8-kor kelés, reggeli a svédasztalnál. Kártyával
nem lehet fizetni, ezért elcsattogunk a legközelebbi ATM-ig. Ja, menet közben
kiderült, hogy Zolikám otthonfelejtette a pénzét. Sebaj. Felvettem némi pénzt,
majd észrevettünk egy utcai konzolt, touch screen-nel, képekkel. Odamentünk,
és rövid úton kiderült, hogy lehet emilt küldeni. Na ezt nem lehet kihagyni.
Ja, és be volt építve egy kamera is, és lehetett hozzá képet csatolni. Na ott
viírítottunk rajta. Visszamentünk, összepakoltunk, fizettünk, és érdekes módon,
már nem 500 volt fejenként, hanem csak 400. Kellemes meglepetés.
Hát akkor irány Olaszország. Délben sikerült elindulnunk. Cél a Dolomitok.
Kb. Egy óra alatt elértük Tarvisio-t. Program a következ?: láncápolás, a benzinkútnál
várakozó veterán oldalkocsis BMW megtekintése, csevegés a tulajjal, elmagyarázás,
hogy de igen, Magyarországon lehet ilyen új motorokat venni, és lehet érte forinttal
fizetni. Kicsit csodálkozott. Mi is, hogy ilyeneket kérdez. A csóka egyébként
jól nézett ki, szövet nadrág, b?r cip?, rózsaszín ing, zöld nyakkend?, mellény,
nyakmelegít?, térdig ér? b?rkabát, vén m?anyag kobak, szemüveg. Indiai felesége
betuszkolva az oldakocsiba, a gyerek meg az öreg mögött kuksolt. Kiderült, hogy
az öregnek van egy 40 akárhány éves BMW motorja is, amivel megjárta egész Kis-Ázsiát,
Indiát, Pakisztánt. Utána már nem csodálkoztunk, hogy indiai a családja.
A térkép megtekintése során memorizáltuk az útvonalat, és elindultunk Tolmezzo
irányába. Szép, napos id? volt, kellemesen motorozgatunk, közeledünk a Dolomitokhoz.
A belluno-i leágazás után eleredt az es?. Benzinkúthoz be, tanakodás: mi legyen?
Óvatosan megjegyeztem, hogy Udine felé süt a nap. Zoli hozzátette, hogy ez nem
t?nik olyan es?nek, ami egy héten belül abbahagyná. Hát akkor menjünk Velencébe.
Vissza az útra, és irány Udine, miután az új útvonalat is memorizáltuk.
Az es?b?l sikerült kijönni. Persze valahol elnéztünk valamit, mert Pordenone
felé mentünk, pedig azt el lehetett volna kerülni. Borzalmas teherforgalom volt,
és ez az út városba be, ki, rengeteg lámpával… Nagyon fárasztó volt. Ja, és
a változatosság kedvéért megint eleredt az eso. Benzinkút, esoruha föl. Irány
Treviso, majd Mestre. Bekavartunk Mestre-be, tettünk néhány kört, majd mivel
sehol nem láttunk kemping táblát, beálltunk egy benzinkúthoz, ahol elsoként
levettük az es?ruhát, és a 20 fokra való tekintettel visszavettem a vékony kesztyumet.
Csodálatos érzés volt. Beszaladtam a szemközti szállodába, hogy megkérdezzem,
hol egy kemping. Motoros b?rruhában pompázok, és a recepciós kislány megkérdezi,
hogy kocsival vagyunk-e, vagy gyalog. Puff neki. Mondom motorral. Jó, akkor
erre és erre, ott balra, aztán jobbra, és a Triest felé vezet? úton van sok
kemping. Közben Zoli is nagyjából ugyanezt tudta meg a benzinkutas embert?l,
azzal a különbséggel, hogy az öreg csak olaszul tudott, de azért megértették
egymást. Elindultunk kifelé, és egyszercsak ott volt egy kemping tábla. Persze
túl mentünk rajta, és a járdán kellett visszaevickélnünk, de sikerült bejutnunk.
Még világosban sátrat vertünk, lepakoltunk, f?z?cskéztünk, és nyugovóra tértünk.
Másnap reggel, csütörtökön, kellemes, napsütéses id?nk volt, reggeli párával
dúsítva. Összepakoltuk a napi cuccot, magunkra aggattuk a fényképez?ket, vettünk
friss zsömlét, majd buszra szálltunk, és bementünk Velencébe.
Feltett szándékunk volt, hogy valamelyik csatorna partján reggelizzünk, de
én már eléggé éhes voltam, igy megérkezésünk után azonnal az ideális hely keresésébe
kezdtem. A buszpályaudvar t?szomszédságában egy halom motor állt, úgyhogy az
elsö utunk oda vezetett, és azt fotóztuk. Döbbenetes látvány volt, hogy mindenféle
motor és robogó szinte egymásra parkolva. Próbáltuk kitalálni, hogy a legbelül
állók hogyan fognak elmenni, de nem jöttünk rá, igy inkább az éhségünk csillapitása
érdekében próbáltunk lépéseket tenni. Elindultunk befelé, és direkt nem a túristákat
követtük, hanem inkább egy másik hídon mentünk át. A következö látvány az volt,
ahogyan egy kisebb teherhajócskába megpróbáltak berakodni egy Bobcat gépet.
Iszonyatosan megd?lt a hajó, szinte a vizvonalán egyensúlyozott, de sikerült
bedaruznia. Átvágtunk egy sikátoron, és rövidesen elénk tárult a reggeliz?helyünk.
Egy szép kis k?híd tövénél egy lépcs?fok a víz felé. Na oda lehuppantunk, el?
a friss zsömléket, krémsajtokat, szalámit. Megteritettünk, szendvicseket készítettünk,
és jó íz?en falatoztunk. Közben figyeltük a rengeteg vizitaxit, gondolákat,
egyéb szállító hajókat. Azok utasai, és személyzetük meg viszont bámultak minket.
🙂 Rettent? nagy forgalom volt, és ennek köszönhet?en jó párszor felcsapott
ránk a víz, de éhségünket elmulasztottuk, így jó kedv?en vágtunk neki a városnak.
(Itt egy kis stiláris döccen? következik, lévén a túra leírást 2001 októberében
kezdtem el, de különböz? okok miatt csak most, 2003 májusában fejezem be, 4
hónapos fiam társaságában)
Tehát sokat csavarogtunk Velencében, és azon morfondíroztunk, hogy mi legyen
a következ? úticél, amikor is egy kis boltocska kirakatában megláttunk egy ici-pici
Pisai Ferde Torony szobrocskát. Menjünk Pisába!
A kempingben megérdekl?dtük, hogymerre kell menni, és másnap reggel már 11-kor
sikerült elindulnunk, és irány Pisa. Autópályán mentünk, de nagyon klassz volt.
Szép hosszú ív? kanyarok, közepes forgalom, napsütéses id?. Viszonylag hamar
odaértünk, és gondoltuk, hogy el?bb megnézzük a tornyot, majd utána keresünk
kempinget. Na a torony a város szélén van, én meg utoljára 20 éve voltam ott
gyerekként, következésképp 3-szor mentünk el mellette, mire nagy nehezen észrevettük…
Viszont közben tettünk két kört a városban, és igazán tetszet?s. Nem messze
a toronytól találtunk kempinget is, ahol megszálltunk. Este felhívtuk a családot,
hogy minden rendben, és ?k ajánlották, hogy nézzünk szét Toscana-ban.
Másnap reggel elindultunk az autópályán vissza, amerre jöttünk, de letértünk
Siena felé. Na itt el?bb kerestünk egy kempinget, sátrat vertünk, és a délutánt
pihenéssel töltöttük. Csodaszép napos id? volt. Reggel busszal bementünk a városba,
és jó nagyot csavarogtunk a belvárosban. Néha kicsit esett az es?, dehát van
ilyen ?sszel. 🙂 Éjszaka már nem volt kellemes, borzasztó felh?szakadás volt,
még szerencse, hogy minden cuccot összepakoluntk már a reggeli indulásra. Pechünkre
a sátor bontáskor elszakadt, meg be is ázott már éjjel. Rettenetes volt. Nagy
nehezen elindultunk, irány haza – sátor híján megpróbálunk visszajutni Ausztriába
Siggie-hez, ahol el?ször szálltunk meg.
Az es? dél felé elállt. 😐 Ha egy kicsit várunk, akkor ma nincs új sátrunk.
Toscanaban motorozni, napsütéses id?ben csodálatos dolog. Gyönyör? a táj, jók
az utak, éppen megfelel?en kanyarognak is. Viszont ?sszel már eléggé megbízhatatlan
az id?járás. Koradélután újra eleredt az es?, de már az autópályán voltunk.
Jó tempósan haladtunk, kb. 160 km/h utazó sebességgel. Gyér forgalom volt, egyenletes
es?, de világos, néhol még a nap is sütött. Tankoláskor kicsavartuk a vizet
a keszty?inkb?l.
Estére visszaérkeztünk a Wörthi tóhoz, de a másik végéhez, és már eléggé fáradtak
voltunk ahhoz, hogy az els? faluba beesve kerestünk egy panziót. Másnap reggel
még reggelit is kaptunk. Jól belaktunk és elindultunk hazafelé.
Persze esett az es?. F? a változatosság. Graz-nál megint eltévedtünk, de megtaláltuk
az utat – itt nem mentünk autópályán. Rábafüzesnél elállt az es?, kis hazánkban
napsütésben motoroztunk, és kés? délutánra hazaértünk Budapestre.
Nagyon jól éreztük magunkat, és azóta is csodálkozom, hogy az akkor frissen
megszerzett jogsinkkal és alig több mint 1000 kilométerrel a fenekünkben és
a motorjainkban nekivágtunk kettesben egy 2500 kilométeres túrának. Megérte,
nagyon jó volt. Az es? ellenére is. Persze azóta sem szeretek es?ben motorozni.
Legutóbbi hozzászólások