Szöveg: Tóth-Bajnógel Adél Fotók: Totti Team
Hallottatok már a svédországi High Chaparralr?l? Jó hely, egy élményparkhoz hasonlítanám, ami a hollywoodi Vadnyugat világának mintájára épült. Kisvonat, indiánok, bölények, valamint „Mexikó város”, „saloonnal”, tánccal, mexikói sörrel és tequilával… No, itt id?ztünk el úgy fél napig, Apa (Totti), Lüty? (a motorunk „doktora”), a dán Jesper Tiel (a járgány el?z? tulajdonosa), barátja (és egyben szerel?je) Jakob, és én (Totti lánya).
Aztán úgy döntöttünk, elég a pihenésb?l, irány az igazi kaland, irány Gardemon! Már másnap korareggel a pálya el?tt várakoztunk, hogy beengedjenek, mondanom sem kell, hogy az els?k között voltunk… Még aznap megérkezett hozzánk szponzorunk, Jen? személyében, akit a Sovereign cukorforgalmazó cége miatt a pályán mindenki csak „Sugar Daddy-nek” hív.
Pergett az id?, s másnap már a versenypályán találtuk magunkat. Rossz hírrel kell szolgálnom: „Black Horse” (azaz „Fekete Ló”) becenévre hallgató csodajárgányunk a burn outkor lerobbant. Mire megint megpróbálhattuk volna, Lüty? észrevette, hogy nincs üzemanyagnyomás. Így értelmetlen lett volna újra próbálkozni. A hiba keresésénél kiderült, hogy az egyik akkumulátor felmondta a szolgálatot.
A második kvalifikációkor a mantorpi beállítással álltunk a startvonalhoz, ami azonban e pályán túl keménynek bizonyult, a hátsókerék pedig túlforgott, a Black Horse pedig 8,1 mp alatt ért be a célba. Ugyan ez az id? nem kimagasló, de a csúcssebesség már igen: 285 km/h, több, mint Jesper e motorral elért sebességrekordja.
Másnap azonban újabb váratlan esemény történt: a startvonalnál állva csak annyit láttam, hogy egy tökéletes rajt után (kb. félúton) a motor leáll (vagy Apa veszi el a gázt). Mint utóbb kiderült, a kompjúter csatlakozója lecsúszott, és Apa éppen hogy elkapta azt a pillanatot, amikor úgy tudta leállítani a paripát, hogy a váltó ne törjön el benne. Nekem is elkeserít? volt látni, ahogy Black Horse megint cs?döt mond, hát még Apának a pilótájaként és Lüty?nek a szerel?jeként.
Elképzelni sem tudom, milyen nehéz lehetett neki ennyi kudarc után újra visszaülni a motorra, pláne, hogy nem tudtunk új beállításokat tesztelni. S?t mi több, aznap délel?tt, (hál’ Istennek még órákkal a verseny el?tt) a motor nem akart beindulni. Mennyi embert tud megmozgatni egy masina! Lüty?, Jesper és Jakob a hiba okát keresték, Sugar Daddy segédkezett, Apa és én pedig megpróbáltunk életet imádkozni belé. Aztán megtörtént a csoda: beindult a motor! Csipkedni kellett magunkat, hogy id?ben odaérjünk a pályához, de a lelkesedés szinte szárnyakat adott, s így minden összeállt.
Mikor az indítókocsit a startvonalhoz toltam, az egyik csapat szerel?je odalépett hozzám: „Ezúttal szerencsétek lesz.” – Jó volt tapasztalni, hogy még a „vetélytársak” is biztattak, hogy még ?k is szurkolnak Apának. A jóindulatú jóslat azonban nem vált be. Egy kit?n? rajt után elszakadt a …szíj. Amíg mi elkeseredetten vonultunk vissza, a pályán nem mindennapi dolog történt: új európai funnybike (id? és sebesség) rekordot állítottak fel. Természetesen nem más a rekorder, mint az eddigi csúcsot is tartó, kiváló versenyz?, Rikard Gustaffson. Az ideje: 6,666; a csúcssebesség pedig 338 km/h (eszméletlen!).
A mi kategóriánkban (ProStock Bike) is történt váratlan esemény: Jesper jobb id?t futott, mint az európa-bajnok Ulf Ögge. Ennyi újdonság után már nem is állt el a lélegzetünk, mikor megtudtuk, hogy a másnapi el?dönt?ben Apa Ulf Öggével mérk?zik majd meg. Tisztában voltunk vele, hogy ?t nem fogja megverni, de akkor ?t és az egész csapatot csak az érdekelte, hogy a sok balszerencsés menet után végre tudjon menni egy viszonylag jó id?t – magunkért. Hogy megmutassa, mire is képes Black Horse.
Fogalmam sincs, hogy ennyi kudarc után hogyan tudtunk bízni. F?leg Apa. De bíztunk. (Azt hiszem, még senkinek sem volt igazán boldog élete hit és kitartás nélkül.) A startvonalnál még borzasztóan ideges voltam. 7,7 mp után pedig már majdnem sírtam az örömt?l. Még Ögge 7,4 mp-es ideje sem érdekelt, és a tudat sem, hogy Apa 2-3 tizeddel jobbat akart menni. A lényeg, hogy semmi baj nem volt a motorral. Végre. Az csak plusz öröm volt, hogy Tottié volt a jobb reakcióid?.
A középdönt?t már a teherautó tetejér?l néztük, egy létra segítségével. Szinte biztosra vettük, hogy a dönt?ben Jesper és Abrahamssont figyelhetjük majd, de nem volt igazunk. Ögge megverte a csúcstartó Abrahamssont, és Jesper Fredlund elleni küzdelme is a várttal ellenkez? eredménnyel zárult. Jesper úgy gondolta, hogyha a kocsi keréknyomában megy, jobban fog tapadni, de sajnos nem így történt… Hátsókereke túlforgott, így Fredlund jutott tovább.
A norvég pálya egyébként híres a jó tapadásáról. Azonban a verseny alatt pont az ellenkez?je bizonyosodott be. Egyenességében pedig nem más pálya áll hozzá nagyon közel, mint Kunmadaras. Apa szerint érdemes lenne a magyar pályát minél többször igénybe venni, hogy ott is kialakuljon a jó tapadás.
A funnybike kategória dönt?je meghökkent? eredménnyel zárult: a csúcstartó, legesélyesebb Rikard Gustaffson motorjából a burn outkor elkezdett folyni az olaj, mert el?z? nap elfelejtették kitisztítani a csövet… Így már csak egyetlen versenyz? maradt a dönt?ben, aki 8,4-es id?vel nyerte meg a versenyt (amikor el?z?leg ellenfele 6,666-os rekordid?t ment). A ProStock dönt? volt még csak igazán meghökkent?! Fredlund motorja a rajt után kb. öt méterrel lefulladt. A „vesztes” motorjára borulva búsult, de nem sokáig: néhány másodperc után számára is kiderült, hogy Ögge piroslámpás indulást csinált. Hiába ment az európa-bajnok jó id?t, mégis Fredlund nyert, a lerobbant motorjával…
Hiába, ez a drag sport. Olyan, mint az élet. Sosem tudhatod el?re, mi fog történni, s csak a hibáid okát keresve és azokat kijavítva tudsz továbblépni. A múlt rögös útját egyengetve azonban a jelen pillanatra kell koncentrálnod. S a legfontosabb: bízni, bízni, bízni… Mert megéri.
Legutóbbi hozzászólások