Kétkerek? túráim közben feltáruló csodás tájak

thomasbme@wap.hu

Két évvel ezel?tt kezd?dött, mikor 99 nyarán barátom, Konczér András egy olyan
vakcinával oltott be, amely nyaranta felültet a motorra és távoli, gyönyör?
tájakra repít.

Ekkor kezd? túrázókként 125-ös illetve 150-es ETZ-vel vágtunk neki els? úticélunknak,
Horvátországnak. Sok ember kételkedik a gépek megbízhatósága miatt, de mint
kiderült, náluk egyszer?bb konstrukció nem nagyon van, s kis karbantartással,
odafigyeléssel a megbízhatóságukat közel 100 %-ig fel lehet tornázni.

2000
nyarán Ausztria, 2001 júniusában Magyarország következett. Augusztusra viszont
valami nagyot, valami brutkót akartam.

Két
hét útvonaltervezés során Szlovénia, Olaszország és Ausztria természeti szépségeinek,
látványosságainak felkutatását t?ztem ki célul, aminek eredményeként meglehet?sen
ígéretes, de s?r? program kerekedett.

Sárvárról indulva másfél óra után Hodosnál átlépem a szlovén-magyar határt,
majd teletankolom a gépet, persze itt keveréket nem kapni (olajat vigyél magaddal),
így kicsit furcsán nézik a kotyvasztásomat. Els? megállóm Ptuj, ahol megtalálható
Szlovénia legnagyobb duzzasztott tava a Dráván. Rövid séta után tovább indulok
Novo Mesto felé, ahol a Krka-folyót kelet felé követve az egyetlen, de csodaszép
fest?i környezetbe fekv? vizi kastélyhoz érek. Itt a vízb?l kimászó –feltehet?en
kíváncsi- hattyú üdvözölt. Este Kostel várromjánál állítom fel a sátram, ahonnan
legszebb a kilátás a Kolpa-kanyonra.

Másnap Ljubljana után Bled volt az els? megálló. Tó és partja Szlovénia
leghíresebb és legnagyvilágibb üdül?helye, amely rendkívül szép fekvése miatt
vonzza a túristákat. A tó közepén romantikus sziget található, valamint a tó
felett álló bledi várból felejthetetlen a kilátás. A tó vize meleg, nagyon tiszta,
s a fürd?zi vágyókat még ugrótorony is várja, persze, hihetetlenül hangzik,
de mindez díjtalanul vehet? igénybe. Innen DNy-nak a Bohinji-tó felé tartva
ezen a 20 km-es szakaszon érdemes megállni a hidakon (KRESZ ezt tiltja!), és
letekinteni, mert csodás színekben pompázik az út alatt kanyargó sekély, Sava
Bohinjka-folyó. Bohinji-tó után még Ukancig motorozom, majd innen gyalog kell
folytatni, ha el akarjuk érni a hét tó völgyét. Fél óra gyaloglás után, amit
vízesés kísér, a paradicsomban éreztem magam. Smaragdzöld szín? tavat lélegzetelállítóan
magas és meredek hegyek vették körül, mint a mesékben, mint álmaimban. Egy más
világ tárult elém…..

Kranjska Gorától D-re úgy 10 km-es emelked?
várt TZ-mre, majd a tet?n, 1611 m magasan, kicsit szusszanva kíváncsi, közvetlen
birkák rohamozták meg a járókel?ket és ismerkedtek, ami a felh?s id? ellenére
jókedvre derítette a társaságot. E kis pihen? után Soca és Indrijca kanyargós,
vízesésekkel, függ?hidakkal tarkított völgyeiben gurulok tovább. Kés? délután
érkezem Postojnától 10 km-re É-ra a Predjamski-várhoz: ez egy különleges barlangvár,
amit a 13.sz-ban egy 125 m (!!) magas sziklafalba építettek. Mire megtaláltam,
többször eltévedtem, de aki erre jár, feltétlenül nézze meg, fantasztikus látvány!

4. napon reggel ismét szép id? várt, s most már Socerb kilátóhelyér?l a
tengerpartban is gyönyörködhettem. Elégedetten, kellemes élményekkel vettem
búcsút Szlovéniától, s Triesztnél átlépve a határt Velence felé vettem utam.
200 km látványszegénység után Velence alatti félszigeten megmártóztam az Adriában.
Másnap szerettem volna Velencébe hajókázni (ha megyünk, feltétlenül hajóval
menjünk!), de sajnos ezt a rossz id? meghiúsította. Orkánerej? szél volt, erre
bizonyíték, hogy a sirályok egyhelyben lebegtek, a tenger háborgott, s vagy
4 óráig ömlött az es?. Mivel a homokos tengerparton a tengert?l úgy 15 m-re
vertem fel a sátram (én állat!!), egy id? után menekülnöm kellett a dagály el?l.
Nem sokon múlt. Utólag jó sztorinak t?nik, de akkor krízishelyzetnek t?nt. Próbálkoztam
Velence úton való megközelítésével is, de csak a parkolóig jutottam. Err?l ennyit.

Majd legközelebb felderítem Velencét!!

Innen Itália legnagyobb tava, a Garda tó felé vettem az
utam. Este Schio körül egy utcai bálba csöppentem, így lehet?ségem nyílt tanulmányozni
az olaszok tánckultúráját. Itt kóstoltam meg az olaszok „cukros lángosát” is.
Sajnos a becsületes nevét elfelejtettem, de nagyon ízlett. Másnap (ez már a
6.) csodaszép út vezetett Roveretoig, majd a 240-es úton ereszkedtem, mikor
feltárult a tó csodálatos északi panorámája. Parkoltam is rögtön az út szélén
(motorosok el?nyben!), s vagy fél óráig folyamatosan csodálkoztam, élvezetem
a táj leírhatatlan szépségét, harmóniáját. Nemcsak a legnagyobb, a legszebb
is az észak-olaszországi alpesi tavak között. Vize keskeny csíkja fölé olyan
meredek hegyfalak tornyosulnak, akár a norvég fjordoknál. Fjord, de olyan, amelyben
melegen lubickol az élet. Körülmotorozva a tavat, ami kötelez?, csodálatos utak
egyik alagútból a másikba futnak, közben a szirtfalakba vájt árkádokon át pillanthat
az ember a kék tükörre. Itt-ott l?réses, párkányos vártornyok. A csodálatos
tóba nyúló Sirmionet a soktornyú Scaligeri-vár zárja le. Az ide vezet? keskeny
földnyelven egy kis dugó alakult ki, így történhetett meg velem az, amire álmomban
sem gondoltam volna. Követtem majd megel?ztem egy t?zpiros nyitott ferrárit.
Nem kis teljesítmény! Este naivan legális kempinghelyet kerestem. Rengeteg kemping
a tó körül, de zsúfolásig megteltek, így maradt a jól bevált vadkemping a tóparton.
Talán szebb is így! Másnap úszás után irány a Dolomitok, ami a Déli Mészk?-Alpok
központi része. Világhír? hegycsoport, Európa legszebb hegyvidéke, ahol a szikladómok
tövében elterül? hegyoldalak fenyveseikkel, alpesi rétjükkel és tengerszemeikkel
elragadó és változatos látványt nyújtanak más-más napszakokban is. Tione di
Trento-tól Madonna di Campiglioig a környék a legszebb hegyi táj hírében áll.
Trento után 50-es út, ami a dolomitok szívében halad. A táj leny?göz?, ezt látni
kell !! Kelet-Dolomitok képe bontakozik ki Cortina D’Ampezzonál. A háttérben,
a völgyet minden oldalról monumentális, 3000 m fölé nyúló dolomit-csoportok
óvják. Cortina a Dolomit utak csomópontja, s egyben Olaszország leghíresebb
magaslati üdül?helye is. Utam innen északkeletre vezet. Hegyoldalon kapaszkodom,
az út néhol 20 fokot is elér? meredek szerpentinjén. 1745 m magasan elérem a
nevezetes Lago di Misurina tengerszemet. Üde, kékes vize felett ezüst szirtek,
nemhiába a világ egyik legszebb tava. Innen nem messze a Dolomitok legszebb
kirándulóhelyére, az 1493 m magasan fekv? Lago di Bráies tavához igyekszem.
11 km hosszú úton, a Bráies-patak mentén érem el a katlanba zárt tavat. Kerüljük
meg a szállodát és kitárul a tó és panorámája. Romantikus sétát tehetünk díjmentesen
a tó körül. Az egész olyan szép, hogy nem is lehet igaz. Magas, tornyos dolomitfalak
zárt ölelésében, csendben pihen a kristálytiszta viz? tó. 1.2 km hosszú tengerszem
déli végét 3000 m-t megközelít?, szédít?en meredek fal zárja. Most itt megtaláltam
azt, ami eddig csak álmaimban élt.

Az éjszakát Vipiteno mellett egy kempingben
töltöm 20 ezer líráért (1 f?, 1 sátor, 1 motor). 9. Napot 44-es úton lév? Passo
di M Giovo hágó (2094 m) megmászásával kezdem. Szikrázó napsütés, az út el?re
beláthatóan kanyarog csodás környezetben. Útközben nagymotoros társaim hitetlenkednek,
hogy ide ilyen mocival is fel lehet jutni?! Merano után 38-as útról Spondignánál
balra kanyarodom, hogy Európa legmagasabb autóútját, Passo di Stélviot (vagy
Stilfser Joch) meghódítsam. 18 km-es emelked? vár rám. Eleinte folyó kísér,
útszélén virágok, kisebb vízesések s a háttérben hósapkás szédít? szirtek. Álomvidék.
Számtalan hajt?kanyar okozta lendületvesztés miatt egyes és kettes között kapcsolgatok,
és gyakran pihentetem a masinát, nehogy bemondja az unalmast, mert akkor…még
belegondolni is rossz. Felérve a csúcsra, 2758 m magasra, hálát adok ezüstnyilamnak,
hogy eddig eljuttatott. Itt fent nagy a nyüzsgés, mintha egy motorostalálkozón
lennék. Innen fentr?l látva az ide vezet? út nagyrészét, páratlan élményt nyújt.
Ha er?nkb?l futja, akkor még gyalogosan feljebb kapaszkodhatunk, és ragyogó
sétákat tehetünk 2800 m magasan hófedte csúcsok közt, vagy ha elfáradtunk, csak
üljünk ki egy sziklára és adjuk át magunkat a látványnak, vagy gondolkodjunk
az élet nagy kérdéseir?l.

Minden motorostársamnak ajánlom, hisz az osztrákokkal ellentétben útdíjat
it nem szednek. Indulásra készen szomorúan veszem észre, hogy gyújtáskulcsomat
elveszítettem. Els? ijedtségek után ismét hálát mondok paripám konstrukciójának,
mert a kormányzár kulcsa tökéletesen megfelel gyújtáskulcsnak is. Kés? délután
Résia hágó után már Ausztriában szaggatom az aszfaltot. Határprocedúra nincs,
hisz mindkét ország EU-tag. Másnap els? megállóm Ehrwald. Itt tornyosulnak a
Zugspitze és Sonnenspitze ormai, ami mögött két fest?i tó található. Csak poros,
kavicsos úton közelíthet? meg, majd motorról leszállva csak gyalogosan érhet?
el s Seebensee ill. a Drachensee. Fantasztikus környezetben fekv? tiszta, de
hideg viz? tó, ahol csak a békés tehenek kolompjait hallani. Ha id?nk és er?nk
engedi mindenképp másszunk fel a turista útvonalon a hegyre, hisz jutalmul elb?völ?
látványba lesz részünk.Következ? látnivaló az Innsbrucktól délre fekv? Schönberghez
közeli Sill völgyét átível? Europabrücke. Kontinensünk legmagasabb viaduktja:
815 m hosszú, 190 m magas. 171-es úton továbbhaladva ne hagyjuk ki Reith im
Alpbachtalt, mert ez a falu Európa legszebb virágos falva címével büszkélkedhet.

10. nap éjszakáját a fjordra emlékeztet? Achensee partján
töltöm egy kempingben, ahol 140 ATS kérnek (1 f?, 1 sátor, 1 motor). Eddig sok
panaszom nem volt az id?járásra, most annál inkább. Ködbe burkolózott a környék,
lóg az es? lába. Ennek ellenére indulok, hisz még jópár látványosság vár rám.

Ziller-folyó mentén a 169-es úton gurulok tovább a Krimml-vízesések
felé. Gerloshágó el?tt útdíjat kérnek (50 ATS), majd egy pihen?helyen tanulmányozom
távcs? segítségével Európa egyik legnagyobb vízesését. 380 m zuhan 3 lépcs?ben!
Motort a parkolóba hagyva 20 schilinges belép? után már láthatóak az alsó vízesések.
Itt gyors zuhanyt is vehetünk, hisz a kb. 30m-es esés óriási párafüggönnyel
jár. Viszont nagyobb kihívást jelent a vízesés mellett húzódó ösvény meghódítása.
Meredek kapaszkodó legy?rése b? másfél órába telik, közben persze pihen?, hisz
látnivaló akad b?ven. Felérve a második lépcs? tetejére szép a kilátás, de a
csöpögni kezd? es? gyorsan lezavarja a túristákat. Lejtmenetbe is kell egy óra,
míg leérek. Éjszakára az id? megkegyelmezett, de másnap induláskor ismét beborult.
168-as úton Kaprun megéátogatása után grossglockneri fizet?kapuk el?tt parkoltam.
Taktikáznom kellett, ugyanis a kellemetlen id? miatt nem vállaltam a 30 km hosszú
gyönyör?, de drága (230 ATS) alpesi szerpentines útszakaszt. Gondoltam, holnap
majd jobb id? ígérkezik. A délutánt a Wildparkban töltöttem állatok közt. Másnap
az id? nem sokat javult, a taktikám nem jött be, ködbe burkolózott a világ.
Itt már másodszor járok, ilyen id?ben és 2571 m magasan én csak szenvedek, a
motornak viszont jó a h?tése. Aki még nem járt itt, annak kötelez? darab, de
ha lehet, jó id?t válasszunk.

Ezután Gmündt?l északkeletre fekv? Maltatal felé tartok, ami Ausztria egyik
legszebb völgye. Szépetlátni vágyóknak feltétlenül ajánlom ! 90 ATS ellenében
csodálatos látványosság. Útközben érintek 13 vízesést és hét darab egynyomsávos
alagutat. Az egyik alagútban 180 fokos hajt?kanyar lepi meg az embert. A gigantikus
völgyzáró gát hossza 626 méter, magassága 200 méter. Koronája 8 méter széles,
ahol sétálgatni lehet. Megunhatatlan látványba van részem, de az id?járás itt
sem kegyelmez, esik.

Érdekl?dve a várható id?járásról nem sok jóval kecsegtettek, így még pár
hátralév? programról lemondva, megelégelve az id?járás megpróbáltatásait, megfáradtan,
es?ruhában, a legrövidebb úton közeledem a 15 nap alatt megtett 4200 kilóméterrel,
nomeg a rengeteg élménnyel és tapasztalattal a hátam mögött a magyar határ felé…

Kezdjük Magyarországgal: 5 nap alatt 1710 km