A Yamaha hagyományos minden év júniusában megrendezésre kerül? nagy jamboriee-ja az idén eltért a megszokott forgatókönyvt?l. No persze nem azért mert a nyári fesztivál nevet vette fel az esemény, hanem azért mert olyan betétprogrammal egészült ki ami mellett a brnói két napos party izgalmai is eltörpültek. Kizárólag az MT-sek részére került megrendezésre egy igazi élménymotorozás, az „MT Experience Tour” németországi indulással, keresztül az osztrák alpokon, egészen a túra végállomásáig Brno-ig.
Volt szerencsém két barátommal végig élvezni a túra minden pillanatát és amelyr?l bátran állíthatom, hogy életem egyik meghatározó motoros élménye volt. A f?leg német és osztrák Mt-sekhez egy picike német városban Obingban csatlakoztunk. Ez az alig pár lelket számláló városka úgy 80 km-re van Salzburgtól de talán nem is ez a legfontosabb geológiai adottsága, hanem az, hogy alig 15 km-re van innen az Öhlins német fellegvára. Az élmények itt kezd?dtek. A szállásunkról 30 fokos szikrázó napsütésben vágtunk neki az alig 10 perces bemelegit? távnak. A gyors gyárlátogatás után a specialistáké volt a terep. Az összes bringa futóm?vét átnézték és ha kellett állítottak rajta, hogy a gép a hegyek között a lehet? legjobb formáját hozza.
Aztán az ausztrál vezet?nk a csoport elejére állt saját MT01-esével és nekirugaszkodtunk. Elképeszt? mennyiség? motorossal együtt ballagtunk át az osztrák határon és szeliden, a csúcsforgalomban kanyarogtunk el egy, a hegyek lábánál álló fogadóig ahol els? közös ebédünket költöttük el. Amerre néztünk háromezres hegyek hósapkával a csúcsaikon, lejjebb a méregzöld fenyvesek és a füves dombok patakokkal, folyócskákkal. Mintha egy képeslap elevenedne meg körülöttünk. Gyors eligazitás után pattantunk lóra és t?z fel a csúcsok közé.
Közel 300km hegyi szerpentín olyan min?ség? és tisztaságú aszfalton amit nálunk legfeljebb a ringen lehet fellelni. Kanyar után kanyar egyre feljebb,de csak azért hogy leereszkedve onnan teperjünk fel a következ?re. Ilyen töményen kapni a motoros élményekb?l egyszer?en máshol nem lehet. Néhány rövid pihen? után értünk Leobenbe , következ? szállásunkra. Itt már a szobánkban vártak a reggel leadott csomagjaink amelyeket az egyik kisér? autó hozott el nekünk. Másnap reggel mire felkeltünk, a szervizautót vezet? technikai személyzet az összes vasat átnézte, húztak a lazult láncokon és bezsírozták ?ket. Elképeszt?!
Aztán ausztrál pajtás el?re, mi felsorakozunk mögé és irány Baden ismét át a hegyeken. Üres utak mindenütt ahol úgy vágja be az ember a gépet a kanyarba, hogy tudja semmi gáz nem lehet. A legalább 40 fokos aszfalton még egy malomk? is ragad nem a Z4-es Z6-os papucsok. A bátorságnak csak a néhol korlát nélküli szakadékok látványa szab határt, pont idejében miel?tt valaki elsokallna. Természetesen a csomagokkal nincs gond…viszik ?ket el?re a szállásra! Csipjen meg valaki, hogy ilyen létezik! Aztán Mariazell után a felvezet? autó félreáll, kamera és állványok el? és mi fel-le motorozunk egy 10 km-es hajt?kanyarokkal megspékelt szakaszon csak azért, hogy stilusgyakorlatként filmre vegyenek , természetesen egyenként bennünket ! Álmodom ! Aztán az ausszi srác ismét az élre áll és tépünk tovább, tekeri rendesen. A lassabbak picit hátrébb mi az élen próbáljuk vele a lépést tartani. A tükörben látom, hogy leghátulról az egyik kisér?nk sárga mellényben MT03- asával felzár rám. Hiába ?t is elkapja az ihlet. Húzzuk keményen , néhol ami a csövön kifér. Eufória. Felfelé és a hosszú nyújtott kanyarokban az MT01 mint vmi harcielefánt megállíthatatlanul csörtet el?re, de a sz?k fordítókban a kis MT szikrázó lábtartókkal ismét mögém kerül csak azért hogy kigyorsításkor lemaradjon. A Gps-szerint a tempó jó néhány eurót megérne a helyi szervnek, miközben felmászunk egészen 1800m-es magasságig több ízben is, de ma szerencsénk van. Neki nincs. 80 Euró a pótdíj és a szokásos magyar cinkelés a részünkr?l. Hiába a legnépesebb csapatot mi magyarok alkotjuk.
Már csak 2 óra van hátra a célig pedig már vagy 8-at jöttünk és még tudnánk kétszer ennyit is menni akár a végkimerülésig. Végleg leereszkedünk a hegyekb?l és máris a Bécset körülvev? dimbes-dombos tájon repesztünk egészen Badenig. Leájulunk a motorrol és mint valami kokalevélen edzett társaság mindenki csak mosolyog. Ehhez képest a harmadik nap eseménytelen, csak átgurulunk Brnó-ba, hogy csatlakozzunk a Yamaha Nyári Fesztivál eseményeihez, hogy kipróbáljuk magunkat a legendás GP pályán a következ? két napon. Amit itt szervezésben szolgáltatásban és élményben kaptunk ez alatt az 5 nap alatt, az szerintem felülmúlhatatlan. De egy biztos, amíg a föld forog és lesz ilyen túra addig én ott leszek, s ha másért nem, már ezért a programért is elgondolkodnék egy MT vásárlásán…
Lévai Ottó, a Yamaha MT Klub vezetője
Legutóbbi hozzászólások