M?hely rovat: A fékrendszer szervizelése

A fékbetétek cseréje, illetve a féknyergek tisztítása tipikusan olyan feladatkör, mely aránylag kevés- illetve olcsó szerszámot igényel. Emellett a m?velet nem is túl bonyolult; fentiek miatt a fékrendszer szervizelése otthon is kiválóan elvégezhet?. Nem gy?zzük azonban továbbra is hangsúlyozni, hogy motorunk szerelése precíz, tiszta körülményeket, sok odafigyelést és koncentrációt igényel. A leírtak elviekben könny?nek t?nnek: többé-kevésbé a gyakorlatban sem okoznak agyvérzésbe torkolló fejtöréseket. Ámbátor, ha megengednek egy széljegyzetet, láttunk már versenypályán lehulló féknyereg talaján kialakult ordas bukásokat – a slendriánság sokszor nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okozhat. Az Isten szerelmére, ne részegen álljunk neki az egésznek!

Mit és mikor cseréljek?

Fékrendszerünkben két olyan alkatrész van, mely rendszeres cserét igényel. Ez a fékbetét, és a fékfolyadék.

A fékbetétek értelemszer?en akkor érnek meg a cserére, ha elkopnak. Azoknak állapotát könnyedén, szerelés nélkül is lecsekkolhatjuk: ha leguggolunk az els? kerék mellé, a féktárcsa síkjából ránézve a féknyergekre megállapíthatjuk, hogy a hordozólemez és a tárcsa között még hány milliméter kopófelület van. Utcai használat mellett a fékbetéteket akkor érdemes újra cserélni, amikor a gyárilag belevágott h?t?rovátkák „elt?nnek”, azaz, amikor a betét felülete egy síkba kerül a bevágások legalsó pontjával. Ilyenkor még nagyjából 0,6-1 mm kopófelület van a hordozólemezen. A motoros társadalom er?s kritikával tekint az olyan emberekre, akik a fékbetét cseréjét annak nullára kopásából diagnosztizálják – ekkor közvetlenül a hordozólemez nyomódik hozzá a féktárcsákhoz, mely éles, fémsúrlódás szer? hangot ad. Ebben az esetben nem csak a fékhatás száll el egyik pillanatról a másikra, de a tárcsák túlélési görbéje is meredeken zuhanni kezd. Ne tegyünk ilyet, rendszeresen ellen?rizzük a betétek állapotát.

Más a helyzet versenyhasználatnál. Ott a h?t?barázdák szintjébe lekoptatott fékbetéttel már jelent?s féker? csökkenést érez a pilóta. Természetesen nem a kopófelület alsóbb rétegei fognak kevésbé; arról van szó, hogy az elvékonyodott lemez sokkal könnyebben forrósodik fel, ami áthevíti a féknyerget, és a fékfolyadékot is.

A fékfolyadék cseréje versenyhasználat mellett szezononként, közúti használat mellett 2-3 évente válik esedékessé. A nagyszámú felmelegedési-leh?lési ciklustól a fékolajban lev? vegyületek kémiai szerkezete megváltozik, a folyadék fázis hajlamosabb lesz a gázképz?désre: mivel a gáz összenyomható, így a fékkar mozgatására nem a féknyeregben lev? dugattyúk mozdulnak a tárcsák felé, hanem a gázoszlopot préseljük össze – a fékhatás megjötte nélkül. Különböz? forráspontú fékfolyadékokat lehet kapni: minél magasabb ez az érték, annál stabilabban marad fenn a folyadék fázis, annál nagyobb h?terhelést képes elviselni a rendszer buborékosodás nélkül.

Milyen betétet vegyek?

Alapvet?en a felhasználási körülmények határozzák meg, hogy nekünk milyen fékbetétre van szükségünk. Aki utcán szeretné használni motorkerékpárját, annak tökéletesen megfelelnek az utcai használatra kialakított betétek. Ezek hidegben, melegben és es?ben is konstans fékhatást képesek fenntartani. Erd?be megy, aki azt hiszi, hogy a versenybetét biztonságosabbá teszi a közúti motorozást: nem így van! A versenytermékek kizárólag üzemi h?mérsékleten harapnak rendesen, az els? pár fékezésnél azonban fényévekkel rosszabbul fognak, mint utcai társaik azonos körülmények között. A közúton motorozva sokszor meg sem tudjuk terhelni annyira fékrendszerünk, hogy egy versenybetétet az üzemi h?fokra melegítsünk. Továbbá érdemes odafigyelni arra is, hogy a kiválasztott fékbetét milyen tárcsával m?ködik optimálisan. Csalogatóak lehetnek a karbon kopófelületb?l készült endurance termékek, ám azok karbontárcsákat igényelnek. Az utóbbi id?ben néhány cég kifejlesztett karbon-alapú, de acéltárcsákkal is jól kiegyez? betéteket.
Ne ódzkodjunk az utángyártott termékekt?l! A neves fékrendszereket gyártó cégek általában kedvez?bb áron kínálják a gyárival megegyez?, vagy sokszor annál jobb min?ség? betéteit.

Így cserélem, így tisztítom

Kétféle metodika van a karbantartásra. Az egyszer?bb út, ha csupán a féknyergeket szereljük le a teleszkópok aljáról. A bonyolultabb, de kés?bbiekben kényelmesebb módszer, ha az egész komplett fékrendszert leszedjük a motorról: így az egész láncolatot ki tudjuk teríteni a munkalapra, és nem kell a motor mellett guggolva szerencsétlenkedni.
A féknyergek rögzít? csavarjait kilazítjuk, a csavarokat leszedjük. Radiális rögzítés? nyergeknél a csavarok síkja megegyezik a féktárcsa síkjával, a hagyományos daraboknál arra mer?leges. A kicsavarozás után a féknyergeket a féktárcsa síkjával megegyez? húzómozdulattal lecsúsztatjuk a helyükr?l. Ha a teljes fékrendszert leszereljük, akkor a fékkart a kormánycsutkára rögzít? bilincset kell szétszednünk, ezután a nyergek karostól, fékcsövest?l leszedhet?k.

A betéteket egyes modelleken egy, másokon két csap rögzíti a nyeregbe. A csapok kialakítása is lehet különböz?: esetünkben, a Yamaha R6R-en két zégergy?r? tartja a helyén. A másik gyakran alkalmazott megoldásnál a csapok vége menetes, így azok nyomatékra húzásával rögzíthetjük a nyeregbe. A rögzít? csapok eltávolítása után a betétek gyakorlatilag kiesnek a helyükr?l.

Ha csak tisztítjuk, de nem cseréljük a fékbetéteket, akkor jól jegyezzük meg, hogy melyik betét melyik féknyeregben, annak is melyik oldalán volt: felületük a kilométerek során már hozzákoptak a tárcsák felületéhez.

A tisztításhoz féktisztító spayt, vagy a képen látható benzines folttisztítót ajánljuk. Sokan azt hiszik, hogy a felszerelt, menetkész féknyergek befújása féktisztítóval kiváló eredményt biztosít, pedig ez nem így van: a sima sprézés nem képes lehozni a nyeregre és a dugattyúkra rászáradt, ráégett szennyez?déseket – f?leg fékbetét port. Nézzék csak meg, mekkora különbség van a koszos és a letisztított nyergek között.

A jó fék alappillére a fékdugattyúk könnyed mozgása, a fékdugattyúk könnyed mozgásának alappillére a mocsokmentesség. A benzines folttisztítóba merített festékecsettel alaposan tisztítsuk át a nyergeket, majd kompresszorral fújjuk szárazra az egészet.

Soha, soha, SOHA ne szereljük szét a féknyergeket. Magyarországon két kezünkön meg tudjuk számolni, hogy kinek van erre képesítése, illetve hogy hol van olyan gépm?hely, ahol ezt a m?veletet szakszer?en meg tudják csinálni. Zsírkrétával írjuk fel a garázs- falára: a féknyergeket soha nem szereljük szét, mert nem értünk hozzá.

Bontsuk ki az új fékbetéteket a csomagolásból, és vigyázzunk a felületükre: ne nyúlkáljunk hozzá kézzel, ne zsírozzuk-, és ne olajozzuk be. Értelemszer?en, ahogy állniuk kell, a kopófelületekkel egymás felé csúsztassuk bele a nyergekbe, és rögzítsük a fékbetét rögzít? csapokkal. A zégeres megoldás behelyezése egyértelm?, a menetes csavaré szintén, ám itt el kell oszlatni egy téveszmét. A betétrögzít? csavart nem kell baromarcú módon meghúzni. A gyári érték a 10-15 newtonméteres intervallumban van, a szerelési útmutatóból ki lehet bogarászni a helyes adatot. Polcokat lehetne azokkal az elnyírt fej? csavarokkal megtölteni, amit izomból beleszorítottak a nyergekbe. Szóval 10-15 Nm, erre tessék figyelni.

Ha ez kész, következhet a fékfolyadék cseréje. A fels? tartályból a speciális vákuumos célszerszámmal leszívjuk az olajat. Vigyázzunk, hogy a fels? tömít?gumit ne mocskoljuk össze. A féknyergek aljánál lev? légtelenít? csavarokon keresztül szintén a fenti szerszámmal szippantsuk ki az összes folyadékot.

Ha ezzel megvagyunk, a dugattyúkat nyomkodjuk vissza a széli pozíciókba, a féknyergek belsejébe: a betétek között tátongó szélesebb réssel könnyebb visszahelyezni a tárcsákra. Az oldaliságot megtartva csúsztassuk vissza a nyergeket a helyükre, és húzzuk meg a féknyerget rögzít? csavarokat. Itt is érdemes utánanézni a gyári értékeknek, hagyományos rögzítésnél 22-30 Nm, radiálisnál 30-35 Nm végs? nyomatékkal dolgozzunk.

Nincs más hátra, mint visszatölteni folyadékkal a rendszert. A fékrendszerünk szempontjából nagyon fontos, hogy a fékvezetékek légmentesek legyenek – a már fentebb említettek miatt. Így a fékolaj betöltése után légteleníteni kell. A legkényelmesebben kompresszoros feltöltéssel dolgozhatunk, ám erre kevés helyen van lehet?ség. Ilyenkor a fékrendszer legalsó pontján – ami a féknyergek szintje – töltik be az olajat (a légtelenít? csavarokon keresztül), és nyomják fel egészen a tartályig. Az egyszer?bb, és gyakorlatilag mindenki által használt módszernél a féktartályba felülr?l töltjük a fékfolyadékot, és hagyjuk, hogy az átfolyjon a fékcsöveken keresztül. Ehhez természetesen a nyergeknél található légtelenít? csavarokat ki kell nyitnunk, hogy az olaj kinyomhassa maga elöl a leveg?oszlopot.

A légtelenítés alapmozzanata: zárt légtelenít? csavar mellett behúzzuk a fékkart egymás után 4-5-ször, majd bent tartva kinyitjuk a légtelenít? csavart annyi ideig, hogy a fékfolyadék áramlása egyértelm?en kifelé mutasson. Ha a fenti vákuumos célszerszám a rendelkezésre áll, azzal sokkal effektívebben és gyorsabban szippanthatjuk ki a légtelenít?knél az anyagot. A folyamatot jó sokszor megismételve egyre kevesebb leveg?buborék fog kijönni a csavaron, és egyre keményebb lesz a fékkar. A tökéletes hatás érdekében a végén érdemes a fékkarnál lév? fels? légtelenít? csavarnál is légteleníteni, hogy minden egyes gázmolekulát elminimáljunk a rendszerb?l. Ha jól dolgoztunk, a fékkar még a markolathoz érés el?tt határozottan felkeményedik.

Az új betétek nem fognak tökéletesen, azoknak be kell kopniuk. A kopófelületnek hozzá kell idomulnia a féktárcsák mikrobarázdáihoz, a kés?bbiekben így sokkal nagyobb felületen érintkeznek majd, mint új állapotukban. A bekoptatási id?szakban (közúton az els? 50 kilométeren, normál városi használat mellett) a vészhelyzetekt?l eltekintve kerüljük az intenzív lassulásokat. Versenypályán az els? 1,5 körben ne vegyünk rövid féktávokat.