EST. 2002

Selmecbánya és környéke


Új sorozat indul a motorinfo.hu-n, melynek célja, hogy olyan helyekre kalauzoljuk
el a sporttúrazokat, ahol amelett, hogy látnivalókban gazdag tájakat ismernek meg,
hódolhatnak a motorozásnak is. Lesznek túrák, ahol területeket fogunk bemutatni és
lesznek, mikor kimondottan útvonalakat illetve útszakaszokat fogunk ajánlani. Az
els? ország, amit szemügyre veszünk északi szomszédunk, vagyis Szlovákia.

Az els? utunk Selmecbányára vezetett, amit a térképeken Banská ©tiavnica
néven találhatunk meg. Az UNESCO által is védett város egy csodálatos
dombság kell?s közepén fekszik. El?ször 2001-ben jártunk erre motorral, akkor
is teljesen véletlenül találtuk meg. Szinte teljesen kihalt volt, a házakban
láthatolag nem laktak. Azóta sok minden megváltozott, a kisváros újra él és
kedves kis éttermek várják az arra járókat.

Maga a város bár csupán pár utcából áll, mégis sok látnivalót tartogat. Ha
valakinek van egy kis ideje és energiája talál egy kis várat de megnézheti a
figyel?tornyot éppúgy, mint a bányászmúzeumot vagy a f?vészkertet.

De mégsem ez adja ennek a környéknek az igazi varázsát, hanem maga a táj.
Valahogy itt mindig kellemes id? van és a hatalmas erd?kön áthaladva, ahogy a
nap játszik az aszfalton, az embernek olyan érzése van mintha itt mindent a
természet uralna és az emberek csupán barátságban élnek vele nem pedig rombolják.

Selmecbánya története

A tatárjárás után IV. Béla király telepített be német bányászokat, akinek jogkönyvét is meger?sítette. A középkorban évszázadokon át Magyarország legfontosabb ezüst- és aranybányái voltak itt. Szabad királyi város volt, ahol a bányászat a waldbürgereknek nevezett polgárság kezében volt és e jogokat a kincstár csak kés?bb szerezte meg. 1443-ban szörny? földrengés pusztította a várost.

Virágkorát a 15. századtól a 18. századig élte. A világon el?ször itt alkalmaztak puskaport a bányászatban (1627-ben). 1763-ban Mária Terézia alapította itt a világ els? bányászati akadémiáját, melynek el?dje az 1735-ben alapított Fels?fokú Bányatisztképz? Intézet volt. 1770-ben kohászati, 1808-ban erdészeti akadémiával egészítették ki. Az oktatási intézményt – a trianoni békeszerz?dés következményeként – 1919-ben átköltöztették Sopronba, 1949-t?l kezdve pedig Miskolcon m?ködik.

1782-ben Magyarország harmadik legnagyobb városának számított Pozsony és Debrecen után 23 192 lakosával (el?városokkal együtt mintegy 40 000 lakossal). 1786-ban a város elnyerte a jogot, hogy országos vásárokat tarthasson. A bányászati tevékenység a 19. század második felét?l lehanyatlott és a lakosság száma is csökkent (1956-ban például már csak 10 400 volt).

(Forrás: wikipedia)

Selmecbánya környékén négy tó is található. Ezek valójában viztározási célokat
szolgáltak vagy még a mai napig is szolgálnak. Amit mi ajánlunk közülük, az a
Po?úvadlo nev?. A várostól csupán pár kilométerre lév? tó vize teljesen alkalmas a
fürdésre. Körülötte megannyi étterem illetve egy vadaspark. Velünk például
el?fordult, hogy a parkolóban egy vaddisznó fogadott. Mikor szóltunk a
szállodában, amihez a park tartozik, hogy az egyik állat elszabadult, csak
mosolyogtak és legyintettek. Most már tudjuk, soha nem is voltak bezárva.
Tehát ha valaki szeretne például szelid özikét simogatni, akkor a legjobb helyen
találja magát.

A tóhoz érve több lehet?ségunk is van arra, hogy élvezzük a hagyományos vagy a
megszokott kontinentális konyha ízvilágát. Mi szinte mindet kipróbáltuk és a
Topky nev? kis hotelt ajánljuk. B?ségesen van hely akár nagyobb társaságnak is
illetve a szállóhoz tartozik egy stég is, ahol tavirózsák és kedves id?söd?
német turisták mellett élvezhetjük a tó h?sit? vízét. A hotelhez vezet? út egy
sorompóval van elzárva, de motorral könnyen el lehet menni mellette és teljesen
a parkolóig lehet gurulni.

A környék útjai sajnos az utóbbi id?ben folyamatosan romlanak. Annak ellenére, hogy
a forgalom elenyész? rajtuk és télen környezetvédelmi okokbol nem
sóznak. Ezt a környéket kimondottan túrázoknak illetve olyan motorosoknak
ajánljuk, akik szeretnek nyugodtan gyakorolni és csodálatos környezetben
motorozni kanyarokkal telit?zdelt útszakaszokon.

Ha a város megtekintése után választjuk a tavat, nem kell visszamenni a f?útra
és úgy haza, mert azon az kis erdei uton továbbhaladva is visszajutunk arra a
f?útra, ami majd Lévára visz minket.

A környék után akkor lássuk, hogyan tudjátok megközeliteni a dombságot. Több
irányból is el lehet jutni, de mi a következ? útvonalat javasoljuk.

Átlépve Sahy-nál a határt haladjatok a Zvolen felé vezet? f?úton. Majd Hontiaske
Nemce nevü településnél kell balra fordulni. Ahogy beértek a településre jobb
oldalt egy nagy magtárt fogtok látni, majd utána az els? lehetöségnél menjetek
el balra. Az ezt követ? útszakasz közepes min?ségü lesz, benne pár erösebb és
id?nként jelzés nélküli visszafordítóval, ezért aki elöször jár erre,
figyeljen ezekre a kanyarokra.

Átérve a dombságon beértek Zsemberbe (®emberovce), ahonnan ugyan át lehet menni
Bátovcébe, de inkabb menjetek egyenes át a falun. Pár kilométer múlva a következ? falú
elött egyb?l lesz egy elágazás ahol jobbra kell fordulni és ugy értek be
Batovcére. Innen már csak haladni kell az úton. Figyeljetek föleg az els?
szakasznál mert az erd?ben folyamatos a munka és bár a forgalom elenyész?,
lehet az úton kavics vagy homok felhordva. Körülbelül az erdei szakasz kezdete
után 10 kilométerrel éritek majd el a dombság nyitottabb részét ahol tovább
lehet kanyarogni és az út is jobb valamivel.

Ha Selmecbányát választjátok els? úticélnak és csak utána a tavat, akkor
egyenesen kell csak haladnotok mig az erdei út ki nem szélesedik többsávossá.
Ahogy az út kiszélesedik lesz egy balra forduló sáv, az vezet be az óvárosba.

A környéken egyetlen benzinkút van, azt pedig ennek a többsávos útnak a
folytatásán találjátok. A kúton lehet fizetni kártyával is, de automatát szintén
találtok a városban.


Mi folytattuk utunkat a második szakasz felé, melyet hamarosan olvashattok.
A második részben egy olyan útszakaszt fogunk bemutatni, ahol akár sportosan
is lehet motorozni.

Sziasztok,

Nea

ugrás fel