Triglav

Az idei elsõ közös túránknak
öten vágtunk neki… négyen Honda AfricaTwinnel…és
egy szakadár társunk 1150GS-el. Gyülekezési pont
újra a Balaton környékén volt, lerövidítendõ
a kiutazás távolságát. Ezen gyülekezõ
címszó alatt elköltöttünk némi kellemes
vacsorát, amiért külön köszönet MSÉ-nek
és CSE-nek…. bár most már ideje lenne meghatározni,
hogy végül is bográcsgulyást vagy paprikáskrumplit
ettünk-e ?

Én eredetileg reggel 4 órát javasoltam
indulásnak…de hagytam némi megvesztegetési lehetõséget,
csoki/perc dimenzióban… Ennek megfelelõen Hunya mintegy
öt kiló TuróRudival érkezet… jelezve, hogy
szeret aludni. A tárgyalások reggel hétben határozták
meg a végleges idõpontot……. Igy Rotinak is volt másfél
óra alvásideje, mivel Ö csak reggel tudott csatlakozni
hozzánk..Ezek után természetesen kilenckor indultunk…..

Gyors sprint Rédicsig, majd átkompolás
a vámon… Innen egybõl eltértünk a tervezett
(illetve csak sejtett) itinertõl, mivel a térképen
jelzett sztráda nem létezik. Errõl korábban
sokat érdeklõdtem a MAK-nál, de nem tudták
megmondani van-e….  Válasz: nincs.

Nem baj….. irány a Dráva-völgye…,
majd, hogy ne kelljen sokat kanyarogni, úgy döntünk Ausztrián
át röviditünk… Ez az utvonal már ismerõs…és
fantasztikus.(Lavamünd-Sittersdorf)..Csak egyszer tévedünk
el a járdaszéles mellékutakon… de Herr Müller
nappalijából visszafordulva megtaláljuk a helyes utat.
BadVellach fele indulunk vissza Szlovéniába, sajnos kellemetlen
közjátékként két osztrák rendörbe
botlunk..igen szemét a hozzáállásuk, egyértelmüen
zsebre dolgoznak, ocsmány szinjátékot vágnak
le, hogy 400 eu-t kicsikarjanak. Jármülefoglalással
fenyegetõznek, és mikor nem tudunk fizetni, órát,
mobilt vagy fényképezõt akarnak!!!!!! Balkáni
állapotok!! Végül hosszas egyeztetés és
mobiltelefonos tolmácsolás után 200 eu-val könnyebben..
(de én egy nagy sötét felhõvel nehezebben) odébbállunk.
Szerencsére a szuper táj feledteti a két zsebhitlert.
Viszont erõsen késésben vagyunk, lassan esteledik.
Krajn-ban elkeveredünk, majd Bled-ben mikor már végre
irányba állunk, utlezárásba botlunk..elterelés..
csak vissza nem terelnek. Mellékesen az utlezárás
egy Magyar delegáció miatt volt….de nem mi voltunk azok.
Szerencsére találunk egy mellékutat  (illetve
elõször a várat találtuk meg, mire vármániás
Isti barátom már pattan is le a mociról jól
megnézni… de már sötétedik, visszagumipókozzuk
a motorjára és indulunk).

Szállásunk StaraFuzina-ban van…. utcanevek
nincsennek, csak számozzák a házakat. Elsõ
osztályú magánszállás… (sátorra
vonatkozó inditványomat még a tervezés legelején
leszavazták….. szerencsére)… wc-zuhanyzós szobák,
müholdas TV-vel (ketten is egybõl a focieredményt kezdik
lesni)…  és csak 12eu egy éjszakára…. reggelivel
és adóval is csak 17… tényleg nem érdemes
sátrazni!

A társaság kissé éhenkórász..tehát
este 11-kor elgurulunk pizzázni….

Reggel fel kell rugdosni a bandát… ebben csak
a bõséges reggeli igérete segit.

Egynapi culát pakolunk fel, jó idõ
néz ki.

RudnoPoljen-át indulunk Radovna felé, abszolut
mellékuton. Eleinte vékony aszfaltcsik kanyarok a falvak
között… majd pont mikor Toma int, hogy menjek elõre..egyszer
csak elfogy az aszfalt…  a kanyarban murvás-kavicsosra váltó
uton bemutatok egy leinkább a mûkorcsolyában alkalmazott
figurát….majd erõsen ovatosra váltva haladunk tovább..
a mellékut jelzéssel kb 25 km-ert haladunk kavicsos uton…
(mondjuk a utmenti táblák itt is rendben vannak)…
Mostmár tudjuk mit jelent a “Koniec Aszfalta” tábla.

Az olasz határ felé indulunk, még
a határ elõtt mellékút indul fel a Mangart-ra.

A kezdés kicsit durva…. gyakorlatilag hiányzik
az út egy szakaszon.  Valamit építenek…vagy
víztározót..vagy az utat :)).

Utánna megvan az aszfalt, de nem nagy öröm,
tele van kõtörmelékkel….  elvileg nem járt
utvonal.

Jönnek az alagutak… semmi cifrázás..csak
úgy kivésve a sziklából. Folyamatosan csöpög
benn a víz…meg néha apróbb kövek.  A legnagyobb..leghosszabb
(és így legsötétebb) közepén vagy
30 cm-es bucka van a törmelékbõl…. a következõnek
a bejáratánál fekszik egy kb 90 kg-os szikla..szépen
látszik, hogy honnan eset le…. nem megnyugtató! Mint ahogy
az sem, hogy kiérve a sötét alagútból…
a hunyorgó ember jó ha vesz egy 90 fokos jobbkanyart… az
út úgyanis így megy tovább….. aki az egyenest
választja az hamar leér a hegyrõl…. illetve tekintettel
a 2000 méter feletti magasságra nem is olyan hamar!
A kilátást felesleges ecsetelni!

Vissza ugyanaz az útvonal Korotnicaig.. Az út
kétoldalán világháborus bunkerek és
erõditmények láthatóak… egy mély hasadék
felett 61 méter magasan ivel át a kis kõhid..

Istinek persze egybõl le kell másznia…….

Egy patak partján megállunk “ebédelni”…
kényelmesen elvagyunk..nincs is kedvünk mozdulni…de csak
egy napunk van… irány tovább. Zaga-nál ujra az olasz
határ fele indulunk, a térkép szerint a határ
elõtt vagy 5 kilométerrel indul egy mellékút
fel a hágóra..  de egyszer csak a határbódénál
találjuk magunkat, addig nem volt letérõ!  Ott
viszont van egy mellékút, de lezárva!

Visszaindulunk, de nincs letérõ…. jobban
böngészve a térképet, kiderûl, hogy két
határátlépõt jelöl egy uton..és
az elsõnél van a mellékúti letérõ..tehát
azt láttuk. Még most sem értem miért volt így
…. de sajnos errõl a szakaszról lemaradtunk.  Nem
baj..így is késõn érkeztünk a szállásra….
11-kor még ellenõriztük, hogy megvan-e a pizzéria…

Reggel álmos cihelõdés….bágyadt
indulás..majd Bledben rögtön meg is álltunk: veteránmotor
csapatba botlottunk…jól meg kellett nézni õket.

Innentõl már komolyan hazafele vettük
az irányt…..társainkat szép fokozatosan el-el hagyogattuk
menet közben… Balatonnál megálló egy vacsira
(este hét)..Budapest…(este mittudoménhányóra)…Hunya
irányba állit minket az M3-asra… csak menjünk amig
birunk.

Nagyon lehült a levegõ… mindent ruhát
magunkra szedünk…. kitömött plüssmaci semmi hozzánk
képest.. alig tudok motorra ülni…

Éjféltájt érkezünk Nyíregyházára…
a hazaút kissé hosszúra sikeredett..kb 850 km…

De Szlovénia megérte… persze több
idõ kell rá, most csak ennyire futotta…

MGP

konstruplan@freemail.hu

A képek kicsik nagyok, de amig olvasod a szöveget,
legalább töltõdik! 🙂