Szöveg: Tóth-Bajnógel Adél – Fotók: Totti Team, motorinfo.hu
Az igazat megvallva, (eddig) sosem értettem a motorosokat. Pláne nem a versenyz?ket. Nem sajnálják rá a pénzt? Miért kockáztatják saját testi épségüket? Egy baleset után hogy tudnak visszaülni arra a füstölg? fémvázra, s úgy nézni rá, mint féltett kincsükre? Pedig az apámnak (Totti) ez az élete. Tizenhat éven keresztül annyit láttam ebb?l az egész ?rületb?l, hogy apa szenvedélyesen odavan érte. Megéltem az aggodalmat is, néhány baleset után… S volt még valami, amit igazán nehéz szavakba önteni: a csillogás a szemében, amikor a versenyr?l beszél.
Ugyanezt a fényt láttam akkor is, mikor készül?dtünk a mindössze 2200 km-es „kis” utunkra. Célunk a svédországi Mantorpark, a versenyek sokaságának következ? helyszíne. Ez lesz az els? verseny, amin él?ben figyelhetem majd apukámat. Kíváncsi vagyok: Izgulni fogok, vagy aggódni? Akkor ez még a jöv? volt, és a készül?dés z?rzavarában nem foglalkoztam többet e gondolattal. A h?t?táska, a fékbetét, és az „apróságok” (töménytelen mennyiség? konzerv, felvágott, grillhús, stb.) megvásárlása után este fél tízre sikerült bepakolni a teherautóba, amit apa alig 24 órával az indulás el?tt vett meg f?támogatója a SOVEREIGN Kristálycukor jóvoltából… Említettem már, hogy mindent az utolsó pillanatra hagy?
A deresed? halánték árulkodik: tapaszalt motoros on board!
Még egy órát sem utaztunk, apa (Totti), Lüty? (Kasziba István, apa szerel?je), és én, amikor apa megszólalt: „A fékbetétet otthon hagytuk.” Hoppá. Már adta is mobilját, én meg angolul írtam az sms-eket a dán motoros cimboráknak. Valaki biztos tud adni egyet… Legalábbis ebben bíztunk. Pláne, hogy még egy szett váltóvilla is hiányzik, a fogaskerekekkel egyetemben. A következ? meglepetést?l még inkább elállt a lélegzetünk, de legalább hagyott egy kis felkészülési id?t. Órákig váratott magára, míg végül kiderült, hogy defektet kaptunk. De nem akármilyet, az egész kerék rongyosra ment szét. Félreálltunk egy benzinkútnál, s még csak akkor jött a hab a tortán: nincs megfelel? eszközünk a kerékcseréhez. Semmi pánik. Apa a kismotorral (ami mellesleg a húgomé, – jó kis család, nem?) elrobogott a szomszéd német kisvárosba, ahol kölcsönkérte a szükséges kerékkulcsot. Két röpke óra, s már indultunk is tovább.
Másnap érkeztünk meg – fékbetét, váltóvilla, és hátsó fogaskerekek nélkül. A fékbetétr?l a motorunk el?z? tulajdonosa, a dán Jesper Thiel fog gondoskodni, az utóbbi két hiánycikket a finn Ulf Ögge szerel?je, Tom hozza. Este fél nyolc, már lesátoroztunk, s még egyikük sincs sehol. Apa egyre feszültebb, s ez rám is átragad. Ha nem lesz meg id?ben az alkatrész, másnap nem tudunk indulni a versenyen. „Istenem, csak id?ben érjenek ide!”– alig fejeztem be röpke fohászomat, máris hallottam apa megkönnyebbült hangját: „Tom!” – Hála az égnek. Nem telt belé egy óra, és Jesper is megérkezett. Fékbetét nélkül. Mint kiderült, rossz kódot küldtünk át. Nagy futás volt, de Öggéékt?l kaptunk egy használtat, s mivel nem a mi motorunkba tervezték, ezért hegeszteni kellett. Ezt Andy Carter (többszörös Top Fuel Car Európabajnok) tette meg. Azért már van valami, ami tetszik a versenyzésben: az, hogy ?k, akik ugyanazon sportnak „rabjai” testvériesek egymással.
Ha éppen nem dragozik, akkor az RTL-en parádézik az Autómániában.
Másnap délel?tt pörögtek az események, s hamarosan arra eszméltem, hogy kicsivel állok a starter mögött, tudva, hogy Apának már csak pár perce van a versenyig, s én érte izgulok. Még egy utolsó ölelés, s már megyünk is a startvonalhoz. Én is részt vettem az indításban. Furcsa volt, hiszen apának és Lüty?nek a motor beindítása szinte már rutin, ellentétben velem, aki akkor csináltam ilyet el?ször. Nem telt sok id?be, s már ki is l?tt az üvölt? vasparipa. Ilyenkor olyan hosszúnak t?nnek a másodpercek. Talán az elmén villámként átsuhanó gondolatok sokasága és a várakozás miatt. Pedig valójában csak 7,74 mp-r?l volt szó. Ez volt Totti ideje az els? kvalifikáción. Ahhoz képest egész jó, hogy ez volt az els? versenye az új motorral, melyet mindenki „Black Horse-nak” , azaz „Fekete Lónak” hív.
A verseny után alighogy belépett a sátrunkba apa, Lüty?vel máris a motor körül kezdtek sürögni-forogni. A „vizsgálat” eredménye: az áttételen rövidíteni kell, a kitámasztót megemelni, a kuplungon (a pályához mérten) keményíteni, valamint a rajtfordulat- és a leszabályzási fordulatszámot emelni kell. Lázasan készültünk a következ? megmérettetésre – azt azonban elmosta az es?. Ennek okán a versenycsapatok kisebb társaságokba szervez?dtek, hogy együtt üssék el az id?t. Egy ilyen beszélgetés során derült fény a motor nevét körülleng? rejtélyre. A dánok elmesélték, hogy Jesper (a motor tulajdonosának) kimagasló eredményei miatt egy angol lap „Dark Horse-ként” írt róla. A Dark Horse-ból Black Horse lett, s e név ráragadt a járgányra.
A Fekete Ló: Borsay Szabb Black Catje után szabadon?
Másnap különösen nagy várakozással álltunk a startvonalhoz. Reménykedtünk, hogy a tegnapi tapasztalatok alapján beállított motor (és pilótája) a pontversenyben elért, akkori hetedik helyér?l el?bbre küzdi fel magát. Azonban ez a kvalifikáció nem váltotta valóra a hozzá f?zött reményeket. S?t. A startvonalnál állva csak annyit észleltem, hogy a motor egy széllökés következtében er?teljesen jobbra l? ki, s apa majdnem a másik sávban köt ki. „Hozd vissza! Hozd vissza!” – csak ez járt a fejemben. Megpróbáltam nem gondolni arra, hogy mi lesz, ha nem sikerül neki. Hála az Égnek, sikerült a helyes irányba vennie az utat. Az eredmény 8,04 lett. Engem akkor ez érdekelt a legkevésbé, de ? szemmel láthatóan csalódott volt.
Pedig nem az ? hibája volt. Azt tudtuk, hogy a motor nem forgott 8000 fölé. A nagyobb gond az volt, hogy mire megtalálták a telemetria elemzés által jelzett m?szaki hibát (a gyújtási jeladó egyik kábelének kontakthibáját), már indulni kellett a versenyre. Igazán idegesít? helyzet volt. Tudjuk, hogy mi a hiba, ott van a kezünkben a megfelel? alkatrész, de nincs id?nk. Nagy sietség után megérkeztünk a pályához, ahol a versenyre váró motorok sorakoztak. A mi csapatunkban mindannyian feszülten várakoztunk. Odasietett hozzánk Tom (Ulf Ögge szerel?je): „Totti! Most vagy nyolcadik vagy. Ahhoz, hogy jobb eredményt érj el 7,55 alatt kéne menned. Az hibás motorral nagyon nehéz lesz. Ráadásul eltörhet a váltó. Jól gondold meg!”
‘A sisak olyan érzéseket takar el, amit nem lehet megérteni.’
Teljesen igaza van. Apa homloka gondterhelt, de egy perc se telik bele, és kimondja: „Nem megyünk.” – Bölcs döntés volt nem kockáztatni. Szokatlanul bölcs egy motorversenyz?t?l. A háttérb?l félrehúzódva figyeltük a versenyt, ami rengeteg érdekes fejleményt tartogatott. A svéd Ulf Ögge a délel?tti piros lámpás indulása után most – egy kései reakció miatt- majdnem kiment a pálya szélénél húzódó falig(kiesett a legjobb nyolcból). A norvég Kenneth Vik – technikai problémák miatt- háromszori próbálkozás után sem tudott elrajtolni, a dán Jesper Thiel pedig – járgánya er?s oldalirányú rántásai miatt – már az elején levette a gázt. Egy dologgal kapcsolatban nem tudok meglepetéssel szolgálni: a legjobb id?t Abrahamson futotta.
A legjobb nyolc közül kiestünk, mert az addig mögöttünk álló (egyébként csúcstartó) Dave Beck és az egyik finn javítottak. Azonban a következ?, dönt? versenyre várakoznunk kellett, mivel mi voltunk a „tartalék” , ha esetleg valamelyik dönt?snek valami problémája akadna a verseny közben. Igen ám, de északon nem olyan könny? el?re tervezni. Mire felszárították a pályát, az es? eleredt. Ezt többször is eljátszotta velünk az id?járás. A szervez?k körülbelül kétóránként jöttek szólni, hogy nemsokára készülhetünk a versenyre. Tudtuk, hogy nem lesz bel?le semmi. Legalább szerencsénk van, hiszen így kisebbek a pontkülönbségek.
Néha még az er?sített, extra vastag bordás szíj is feladja a harcot a dragmotorok ereje ellen.
Így az id?nket a jól megérdemelt pihenésre fordítottuk. Egy kisebb zuhé közben a sátorban üldögéltünk, a dánok és mi. A magnó bömböli a „Born to be wild” cím? számot. „A Black Horse név passzol hozzátok. A magyar lovas nemzet.”– mondta Jesper. Akkor a „paripa” tulajdonosára tekintettem. Táncolt. „Born to be wild” üvölti a magnóval. Mosolyog, szeme csillog. Akkor kicsit betekintést nyertem a motorosok lelkébe, s megértettem ?ket… Vadnak születtek.
Legutóbbi hozzászólások