Szöveg: Matusik Andrea Fotók: Gémesi Balázs
Rögtön az els? id?mér?n 8,37 mp-et sikerült mennem, ami számomra a második kvalifikációs helyet jelentette, ezzel 0,51 mp-re közelítettem meg az els? helyet. Az el?dönt?ben Varga Sándor Csaba ellen mentem, akinek leállt a motorja a burn-outot követ?en, ez pedig kizárással jár, emiatt egyedül mentem végig. A középdönt?ben az én ágamon nem volt ellenfél, így gumimelegítés után zöld lámpára indulással már a dönt?ben is tudhattam magam. Eközben a másik ágon Davide Ricci vívta ki magának a dönt? lehet?ségének édes ízét.
A dönt? mindenki szerint izgalmasnak ígérkezett, hiszen Davide már nagyon rutinos versenyz?, én viszont elszánt vagyok. A rajtot követ?en már nem láttam magam mellett az olaszt, és mikor áthaladtam a célvonalon, tudtam, hogy jó id?t futottam. Sikerült megdöntenem addigi rekordomat, és 8,28 mp alatt teljesítettem a negyedmérföldes távot. Leírhatatlanul boldog voltam. Mindenki tombolva tapsolt a lelátókon, gratuláltak és fülig ért a szájuk, akárcsak az enyém. Mikor leszálltam a motorról nagyon sokan odajöttek hozzám, hogy ez nem volt semmi, amit csináltam, és csak így tovább, fényképezkedtek, autogramokat kértek. Fantasztikus érzés volt, amit úgy gondolom, hogy meg is érdemeltem, hiszen én lettem a bajnok.
A következ? napon rendezték meg a végsebességméréssel egybekötve az Alpok-Adria bemutatófutamát. Ezen a versenyen már csak négyen kvalifikáltuk magunkat – az el?tte lév? naphoz képest egyel kevesebben – de hát a technikai sport már csak ilyen. Davide Ricci nagyot ment, így 7,92 mp-cel az els? helyen zárta az id?mér?t, nekem viszont ismét sikerült lefaragnom addigi legjobb id?mb?l, vagyis 8,15 mp-es id?vel ismételten a második helyen vártam a dönt?ket. Ez a két egymást követ? versenynap bebizonyította, hogy csak a stabil motor és stabil kéz páros jelenthette ismételten a dobogó legfels? fokát, hiszem idén már ez volt a negyedik gy?zelmem.
Két versenynap, két arany érem és összesítettben megnyertem a Cepsa Kupasorozatot. Nagyon boldog és büszke voltam (vagyok), hogy nekem ez, ilyen fiatalon és ilyen körülmények között megadatott. Nagyon nagy köszönettel tartozom a szponzoromnak a KO-CSI Kft.-nek, aki látott bennem fantáziát, és hozzásegített a motor megvételéhez. A csapatomnak pedig a kitartást és a maximális hozzáértést köszönöm, amivel már több éve bizonyítják, hogy ahol szerelnek, az a legfels?bb fokot jelenti. Édesapámnak pedig mindent köszönök.
Jöv?re célom stabilan 7 mp-es id?ket menni, és tudom, hogy sikerülni is fog, mivel akarom, küzdök, és folyamatosan fejl?döm. 2011-ben találkozunk!
Legutóbbi hozzászólások