Zakopane 2001

Ez az oldal nem kifejezetten egy motorostúra leírása….de
bocsájtassék meg nekem…a télre való tekintettel!
Azért egy kis ‘motoros’ kapcsolat azért akadt ezen az uton
is, mint a képekbõl majd kiderül!

Karácsony elsõ napján indultam, forgalom semmi….hõmérséglet
még kevesebb: -23

fok a külsõ hõmérön. Dermeszt?…….
A kocsiban a fütés névleges, hiába

könyörögtem a szerel?knek nem tudták rendesen
megjavitani. Utvonal: Nyíregyháza

-Tokaj-Hidasnémeti. A határon a vámos ki se dugja
az orrát a hidegbe. Mehetek.

Kassán az átépítések miatt kicsit
elkavarodok, de Presovot jól jelzik…megvan.

Onnan Poprád..addig jó is az út. Tátrafüred
felé indulok.. a Poprád tábla után

félelmetes hóátfuvás torlaszolja az utat.
Kb 3 méteres hófalról folyamatosan

zúdúl le a pórhó, a kocsi orrát
sem látni.

Késõbb javul a helyzet, de az út nagyon csúszós.
Nem sózzák, hanem apró

kavicsot szórnak rá, ami belefagy. Lengyel határ
5 perc. Követem az utazási

iroda itinerjét, nem fordulok le Zakopánénak….jól
el is keveredek. Javaslat:

BialyDunajec felé jobb Zakopánén keresztûl
menni, bár hosszabb, de jobban

táblázott. Bár lehet, hogy csak a hótól
nem láttam a táblákat.

Szálláshely egyszerû magánház-panzió.
Kiderül, hogy csak az étkezés van itt,

alvás négy házzál odébb. Nem tetszik,
legközelebb jobban lefixálom az irodával.

Ráadásul a másik házban nincs senki, igy
be sincs fûtve, a szoba meg

tetõtéri!!! Jól átfagyva érkeztem…de
most sem tudtam megmelegedni. A háziak

késõbb is csak immel-ámmal fütöttek.
Igaz keveset voltam ott, de este jó lett

volna melegre érkezni. (Nem vagyok épp fázós,
Kanadában sikerült már akaratomon

kivül eltölteni -40 fokban egy orácskát vékony
dzsekiben, Skóciában meg usztunk

kicsit a 8 fokos északi tengerben..ezt saját hülyeségbõl……..de
pár nap

alatt azért csak kifagy az ember). Egy késõbb
érkezõ pár az elsõ éjszaka után

tovább is állt a fütés miatt!

Elsõ nap egyszerõ de bõséges reggeli várt,
a tulaj elõzékenyen még az étkezõ TV-t

is magyar csatornára állitotta. Utánna kicsit
borus idõben indultam a

MosrskieOko-hoz. Az út utolsó szakasza nehezen járható.

A parkoló 5zlt/óra, a Nemzeti Park belépõ
2zlt. Viszont a tó 9 km! Kicsit rossz

volt az idõ a gyalogláshoz. A lovasszánokat 100
zlt-ra lehet lealkudni, 150-rõl

indulnak. Vártam, hogy jöjjenek páran akkikkel megoszthatom,
de túl korán volt,

elindultam gyalog. Csak kb 6 km-ert mentem felfelé, kaptam a
nyakamba egy

kiadós hófuvást és visszafordultam……elég
is volt ennyi séta..ez is 12 km,

télen hidegben, Mire visszaértem már több
szán is jött felfelé, de úgy

döntöttem, majd nyáron visszajövök egy hétvégere
és végigsétálom. A délutánt

Zakopánéban töltöttem, a régi Gorál-faházak
megcsodálásával. Az igazi régi

épületek nagyon szépek és szívderítõ,
hogy ujra épülnek is teljesen hagyományos

faházak, de elkeseitõ az elmult évtizedek néhány
esztelen (pénztelen)…és

izléstelen átépítése. Különösen
ronda volt egy téglával megbõvitett régi

faházikó. A városka elég kihalt, este a
fõutcán kicsit nõ a népsürüség.

2.nap: Krakkó felé forditottam a kormányt. A hegyekbõl
kiérve feketévé váltak

az utak, ugyanis salakkal szorták. Fenn a hegyekben semmivel!!!
Lehet, hogy

csak esztétikai okokból nem sózták, hogy
szép fehér legyen??? Bár

rontotta az öszképet egy-két kanyarban kicsúszott
autó. Krakkóig kicsit lassú a

tempó…egy-egy kispolski mindig vezet egy karavánt.
Krakkóban megcsodálom a

várt, igazából a óváros jobban tetszik…itt
órákig csavargok. Mindenhol apró

sárkányok a kirakatban. Valaki megirhatná nekem
miért ez a nagy sárkánykultusz

errefelé. A piacon rengeteg szép üvegárú
és borostyán ékszer van, különösen

tetszik egy apró ezüstsárkány melynek a gyomra
helyén vörös borostyán ontja

tûzét.

A visszaút hihetetlenûl lassú és többször
meg kell állni lemosni a lámpákat

mert a rászáradó salaklé teljesen letompítja.
Megvan a nagy forgalom oka:

mindenki most indult a hegyekbe. Zakopánéban kilóméteres
sorok kigyóznak, a

városka mint egy szivacs nyeli a síelõket. Most
már van élet a fõutcán, estére

tömeg, és szabadtéri hússütõk
mindenhol. Valahonnan hangos madártrilla szól:

egy fiatal srác fantasztikusan utánozza az énekesmadarakat…de
csak kevés apró

csörren a kalapjában. Késõ éjszakig
sétálgatok…teljesen átfagyva. A szálláson

persze megint névleges a hõmérséglet. Közben
látom, hogy a bevezetó utak mentén

mindenhol ‘Pokoj’ (Szoba) táblákat tartó emberkék
tucatjai

várakoznak……többet nem foglalok elõre. Jobbat
és olcsóbbat lehet helyben

szerezni, még ilyen fõidényben is!

Harmadik nap kocsival felmentem a Bugalowkára…….majd lendületbõl
le is

mentem a túloldalt…nem látszott a tábla a hótól.
Erõsen gondolkoztam a hólánc

felrakásán, elindúlni itt csak a völgybõl
lehet és tempósen végig kell menni,

különben nem indúlsz újra el. A hómótor
bérlést akartam megkérdezni. Kissé

nehezen akadtam rá az illetékesre (mér megint
korán érkeztem). Következett az

alku: leírt egy számot a papírra: 350 zlty !!!!!!!!!!
(x71) mire öt percig

magyaráztam, hogy nem egész napra kérem csak egy
órára! Erre õ tíz percig,

hogy ennyi egy órára!!!!! Ekkor egybõl eljöttem….ennyiért
helikoptert kell

bérelni! Pedig nagyon vágytam rá, hogy kipróbáljam.
Mire a kocsihoz értem, a

leányzó utánnam szaladt, és felajánlotta,
hogy

fél és negyedórára is vihetem (1/4-re 90)
végül megalkudtunk. 20 perce 100-

ban. Ez is marha drága, de nagyon ki akartam próbálni.
Kiderült, hogy vezetõ

motorost is adnak! Igy már kicsit értetõ az ár.
Fantasztikus szép kis

tisztásokon és fenyõerdõkõn át
egy nagyobb szabad területen száguldoztunk a

méteres hóban. Hihetetlen élmény. A vezetõ
fiatal srác rendes volt, több mint

fél óráig körözgettünk, hamar bele
lehet jönni, utánna már próbálta, hogy
meg

tud-e lógni, de sikerült a tempót tartani.

Megérte! Drága de megérte….és nem is
kell több fél óránál, intenzíven

használva (a havas-dombor részeken nagyon erõsen
kell fogni mert csúszik

oldalra) teljesen lefárasztja az embert. A végén
a vezetõ nevetve mutatott rá a

levetett bukósisakomra…csupa víz és pára
volt.

Dében visszamentem Zakopánéba, bennt hagytam a
kocsit a városban és felsétáltam

a felvonóhoz. Fél órát várakoztam
a sorban, idõnként mondogattak valamit a

hangosban de csak lengyelül, így nem értettem. Végül
a mellettem álló leányzó

csak rákérdezett már, hogy hol a silécem.
‘Még a boltban….(egyébként se

vagyok egy sielõs alkat ,bár szivesen kipróbálnám
azt is)…, csak fotózgatni

mennék fel’ válaszoltam minimális angoltudásom
97%-át felhasználva. Kedvesen

elmagyarázta, hogy csak síelõk mehetnek fel….szivesen
becsempész a

lanovkába….de hogy fogok lejönni???? Sehogy…..megköszöntem
és

visszafordultam. Gyalog elindultam és kényelmesen koboroltam
pár órát a

környéken, valami kissebb sípályáig
feljutva, útközben megnézve egy fából
épült

kolostort. Legalább jól kiszellöztettem újra
a tüd?met, és végre jó id? is

volt.

Következõ nap kényelmes tempóban hazagurultam.