El?fordul, hogy már az ágyból kikelésnél félre siklik az egész nap. Amikor semmi nem sikerül, amikor minden sikerül, csak épp nem úgy, mint ahogy akarjuk, amikor még a barátaink is ellenségekké válnak, de még rémiszt?bb, amikor az ellenségek is barátságosak, na akkor kell visszafeküdni, és nyomni egy reset-et. Úgy tudjuk, a férfiak ezt hívják „azoknak” a napoknak, és ezek azok a napok, amikhez még a habbal gyöngyöz? söröcskék is hidegek, amikor a félmeztelen n?knek is túl kerek a mellük, amikor a f?nök is kedves, és nem cseszeget semmi hülyeséggel (ugye HugoBoss?).
Szegény pára, ez most nem jött össze. A helyzetkomikumon túl azért lehet sajnálni emberünket: nem a legszívderít?bb dolog, amikor az ideg hevében nem vesszük észre, hogy a kormány körbefordult a tengelye körül, és visszafelé megy, vagy hogy a néz?k füttyögve figyelmeztetnek, hogy a gépsárkányt lehorgonyozta valami kötél… Három ilyen esés után joggal teszi fel mindenki a kérdést: elnézést, mit is keresek én itt, ezen a napon? Mindent félrevetve, sajnálat ide, sajnálat oda: harmincpár másodperc móka, amit látunk; köszönjük annak, aki felvette.
Legutóbbi hozzászólások