Las Vegasban rendezték az idei év els? komolyabb motorkerékpár-árverését, ahol több mint 200 kétkerek?re licitálhattak a látogatók. Az eladott modellek közül hat darab leütési értéke haladta meg a 100.000 amerikai dollárt, köztük egy rendkívül ritka, gyári felkészítés?, 1939-es BMW R 51 RS versenymotoré, amely 130.200 dollárokért cserélt gazdát. A 72 éves versenygépb?l összesen 3 darab maradt fenn, amib?l ez az egyetlen példány, amelyet teljesen eredeti állapotában, restaurálás nélkül ?riztek meg.
A II. világháború el?tti korszakban a német gyártók a nemzetközi autó- és motorversenyek gyakori résztvev?i voltak. Amíg az 1930-as években az Auto Union és a Mercedes dominált az autóversenyeken, addig a motorversenyek legrangosabb díjait a BMW versenymotorjai nyerték, s?t a korszak egyik leghíresebb motorosa, Ernst Henne különböz? BMW motorok nyergében összesen 5 szárazföldi sebességi világrekordot állított fel 1932 és 1937 között.
A tankra és a hátsó sárvéd?re szerelt szivacson hasaltak az egyenesekben.
Az Európában elért sikerek fölkeltették az amerikai motorosok figyelmét is, és 1939-ben, a BMW new yorki import?re, Emil Recke jó személyes kapcsolatai révén hozzá is jutott egy gyári felkészítés?, versenymotorrá alakított R 51-eshez, melyb?l összesen 17 darab készült. A versenygép az Amerikai Motorkerékpár Szövetség C osztályú szabályai szerint nem rendelkezik turbófeltölt?vel, de a váz és a felfüggesztés a TT motorokból származik.
Recke Joe Thomas versenyz?vel együtt nevezett is az 1940 és 1941 évi Daytona 200 versenyre. Thomas futotta a legjobb kvalifikációs kört a BMW-vel, azonban a bírók az id?mér? berendezés meghibásodására hivatkozva törölték az idejét. Többekben azonban felmerült a gyanú, hogy Thomas-t Németországban készült motorja miatt hátráltatták. Amikor az USA 1941 végén belépett a világháborúba, Recke a motor eladása mellett döntött, amely így az Indianapolisban él? versenyz?höz, Rody Rodenberghez került, akit sokan csak Harley-utálatáról ismertek. Rodenberg hosszú karrierje során versenyzett BMW-vel, Indian és Triumph modellekkel, de Harley-ra sosem ült.
Harley-k, Nortonok, Triumph-ok között a daytonai beach-en.
Az R 51-es teljes versenyz?i múltját ugyan még nem sikerült föltárni, az azonban biztos, hogy Rodenberg nyert vele egy Indianapolisban rendezett terepversenyt, valamint többször is teljesítette vele a Daytona 200-at 1947 és 1952 között, amir?l fényképek is tanúskodnak. A versenyz? közel 50 évig birtokolta a korához képest leny?göz? állapotban lév? motort, ami 1993-ban a szintén indianapolisi lakos, Richard Moore tulajdonába került.
A motort nem restaurálták, és olyan eredeti állapotban maradt fenn, hogy kormányrúdján még megtalálhatóak a korai Daytona versenyek m?szaki ellen?rzéseit igazoló szalagok is. Az R 51 esetében egyedülálló, hogy szinte teljesen sértetlen a hagyományos BMW fekete-fehér fényezése is, valamint olyan egyedi kiegészít?k találhatóak rajta, mint az üléshosszabbítás és a nagyméret? tankvéd?, amelyeknek köszönhet?en a versenyz? szinte hason fekve tudta teljesíteni a régi Daytona részét képez? hosszú floridai autópálya szakaszt.
A technikai átvételt igazoló szalagokat hatvan éve tették fel a kormányra.
A motor vonalait a villa akkoriban modernnek számító felépítése hangsúlyozza, amelyhez egy nagyméret? anyacsavar rögzíti a kormányt. A sárvéd?n még megtalálható Rodenberg szponzorának, egy Indian kereskedésnek a matricája is. A kisméret? 7.000 fordulat/percig skálázott fordulatszám-mér? a 97-es rajtszám mögött található, amely a különböz? versenyek során az elemek hatására láthatóan elhasználódott.
A most elárverezett BMW R 51 RS óriási történeti értéket képvisel, mivel egyike annak a három fennmaradt példánynak, amib?l összesen is csak 17 készült, s?t az egyetlen, amely teljesen restaurálatlan. A maradék két restaurált R 51 RS egyike a BMW Múzeumban, a másik pedig egy gy?jt? tulajdonában van. A BMW R 51 RS a bajor gyártó háború el?tti versenysikereinek egyik legjelent?sebb letéteményese volt.
Legutóbbi hozzászólások