Kevés ilyen gép mászkál itthon, ez tény. Amikor még volt hó Magyarországon, akkor még olyannyira nem volt köztudatban ez a szerkezet, hogy a tehet?sebbek sem nyúltak bele az effajta mókába. Most, hogy már évek óta nem láttunk egy emberesebb havat, illetve, hogy kezdenek kiürülni az utolsó biztonsági tartalékok is, most meg ezért nincsenek. Ki a hóhér vesz az idei ötnapos tízcentis hó kedvéért hószánt? Külföld, túrák, megszervezve, csapatostul, az más, persze. Ott mi is csapatnánk, bár munkába is bejárnánk vele, ha nem lenne teljesen abszurd.
A rendelkezésünkre bocsájtott hószán a Polaris márka 550-es túragépe volt. Alapvet?en az egyszer?, kényelmes, barátságos kategória, amit épp olyan egyszer? kezelni, mint egy robogót. Mind futóm?vileg, mind er?forrásilag a langyos állóvizet célozta meg a gyár: nem farolások, sz?k fordulók, vagy a hó tetején utazós vad csapatások eszköze az 550-es Touring. Semleges viselkedésével hamar meggy?zi azokat, akik kifejezetten munkacélokra, a hegyekben történ? terepbejárásra, esetleg hosszabb, lazább túrákra keresnek gépet.
A teszt során egy reptéren, abszolút sík terepen futtattuk meg a porszívóhangú szerkezetet. Megpróbáltuk, és így utólag sikerrel értékeljük, elkapni az idei tél utolsó csapásait: ez röviden 10 centi sz?zhavat jelentett. Tesztpilótánk az els? körök után sokat mondóan annyit mondott, hogy fura. Érzése szerint a Polaris futóm?vét ennél jóval mélyebb hóra tervezték. A sz?kebb helyekre nagyon nehezen tudott csak befordulni, tolta az orrát rendesen. Ilyenkor némi belefékezéssel, majd hirtelen gázrántással lehetett sz?kíteni az ívet, esetleg olyan eretnek csínyekbe belevinni, mint egy kis farolás.
Ágo kipróbálta vele, hogy milyen kicsit megdönteni, ám miután majdnem végignyalta a kifutót, inkább hanyagolta a dolgot. Ugratni viszont piszok egyszer? vele, már-már unalmas. Mintha egy nagy dagadt fókával bucskáznánk át a susnyáson, semmivel nem ad több adrenalint. Amúgy sem szereti az 550-es Touring a sportos vezetési stílust, nem csoda hát, ha a huligánkodás minden endorfint termel? mozzanatát blokkolja a gép.
A fékei hirtelen fognak, a lánctalpat fékezik természetesen. Furcsa érzés egy avatatlan kéznek, hogy a csúszós terepen mekkorát tud marni a talajba egy ilyen szerkezet. Ám ez sem ennyire egyszer?, ha jégfoltra csúszunk, akkor lehet félni és imádkozni – bele kell nyugodni, hogy jégen nem lehet megállni egy ilyen szörnnyel. Kerüljük hát el az ilyen helyeket.
A kétütem?, 554 köbcentis er?forrás visít, mint egy jetski. A felhasználási területnek megfelel?en a légh?tés is elegend? h?leadást biztosít a kéthengeres blokknak. A kipufogó az orrészb?l kanyarog át a jobb oldalra, hogy belehányhassa az égett ricinusszagot a hegyi leveg?be. A nagy súllyal (259 kg) jól elbánik a kis forgós er?forrás, bár kíváncsiak lettünk volna, hogy egy igazi, vaskos sz?z hóval megszórt dzsindzsás terepen hogy boldogult volna.
A 10 centis rétegen könnyedén repítette át a szánt a 70 lóer?, a fordulatszámtiltáshoz közeledve 110 km/h-ig sikerült feler?szakolni a mutatót. Az automataváltó finoman m?ködik, egy igazi nagyrobogóhoz lehet hasonlítani: csak húzzuk a gázt, a szán pedig puhán belehasít a térbe.
|
A tesztet támogatta:
|
Összességében nagyon jó kis túragép a Polaris 550-ese. Talán épp kényelmes, végletekig barátságos viselkedését?l lett kicsit sótlan, már-már unalmas. Az R1 blokkos 170 lóer?s változat biztosan kiakasztana pár agysejtet a fejemben…
|
M?szaki adatok
|
|
|
Er?forrás: Polaris, 2 ütem?, 2-hengeres, légh?téses |
Legutóbbi hozzászólások