AMA SX, Atlanta: Stewart 7

James Stewart elképesztő. Hétről-hétre átírja az érvényben lévő rekordokat, szinte kisujjból rázza ki a győzelmeket a terepmotorozás egyik legszínvonalasabb szériájában. Atlantában már a hetedik győzelmét aratta. Pont annyi győzelmet számlál már tehát, mint a rajtszáma, mely 2006 óta hű társa a versenyeken. A hetes több szempontból sorsfordító lehet.

Hogy ez most jó, netán rossz lesz majd Stewartnak, hát azt egyelőre még nem tudni. Mindenesetre pár érdekes statisztikai adat áldozatul esett a mágikus számnak: például Chad Reed már hét verseny óta nyeretlen. Ez a csúfság eddig még nem fordult elő vele pályafutása során.

Bár nyílván nem tartja számon ezeket az adatokat James barátunk, bizonyára arra koncentrál minden egyes hétvégén, hogy ő végezzen a dobogó legfelső fokán, mégis érdekes eljátszani ezekkel a számokkal. Már csak a móka kedvéért is. Stewarton kívül egyedül a legendás Bob Hannah és éppen a vele szemben álló Reed mondhatja el magáról, hogy zsinórban hét versenyt nyert meg a Yamaha égisze alatt.

Apropó Yamaha. Még mindig veretlen a márka. Világszenzáció lenne, ha mind a 17 versenyen kék motort intenének le az első helyen. Ez csak a sportág hőskorában történ meg, na de akkor nem volt ilyen hosszú a bajnokság: 1975-ben a Can-Am márka sajátította ki a sorozatot. Egyébként az elmúlt években is nyolcszor fordult elő csupán, hogy csak két márka osztozott a diadalokon.

Az már csak tényleg egy véletlen statisztikai adat, hogy James Stewart győzelmeinek száma, és az Atlantában megrendezett szuperkrossz viadalok száma centire megegyeznek. 31 ide és oda. Atlantát egyébként a gyakran emlegetik a Kelet Anaheimjeként. A hatvanezres Georgia Dome minden évben megtelik, és már hagyomány, hogy az "igazi" keleti bajnokság ebben a városban veszi kezdetét.

Éppen ezért Atlantában nyerni legalább akkora dicsőség, mint Anaheimben, vagy a hamarosan következő daytonai versenyen. Daytona különlegességéről majd, ha aktuális lesz, most Atlantával foglalkozzunk inkább. Az első verseny, amit megtartottak a városban 1977. március ötödikére esett. Az amerikai motokrossz élő Istene, Bob Hannah nyerte azt a viadalt.

De, ha Atlantát összekötjük a szuperkrosszal, akkor csak egy név magasodik ki a többi közül: Damon Bradshawé. A Keleti Szörny – ez volt a beceneve – a 90-es évek büszkesége volt. Bár a nagyok között nem tudott bajnoki címet nyerni, a Jeff Stanton-éra egyik legkeményebb motorosáról beszélünk. Aki megnyerte az első Georgia Dome-i versenyt, és aki utolsó diadalát a Gerogia Dome-ban aratta. Sőt, ő az egyedüli motoros, aki napjaink három nagy klasszisa (Carmichael, Reed, Stewart) mellett, mindkét géposztályban nyerni tudott a városban.

Az atlantai stadion egyébként dúskálhat az első győztesekben. Bob Hannah 1977-ben, Chuck Sun 1980-ban, Jeff Stanton 1989-ben, Damon Huffman 1997-ben és Davi Millsaps tavaly állhatott fel itt életében először a dobogó legfelső fokára.

Ez az év, azonban nem a tavalyi. Erről Davi Millsaps mesélhetne részletesebben. Idén ugyanis nagyon csúnyán elvesztette a fonalat a srác. Az elmúlt két verseny kivételével, szinte mindig a legjobb tízen kívül végzett. Egy egykori Lites-bajnoktól, a Honda első számú emberétől ez már több mint ciki. De az idei év csalódásai között kell említenünk Nick Weyt, Tim Ferryt, Ivan Tedescót, és Josh Hillt is.

450: Stewart, mind mindig

Chad Reednek sem akar összejönni a győzelem idén. Hiába nyilatkozza azt folyamatosan, hogy mennyire jól érzi magát a csapatban, Stewart sikere láthatóan frusztrálja az ausztrált. Még nyomokban sem emlékeztet ez a Reed az év első pár viadalán látott Reedre. Akármennyire is megfeszül egy-egy hétvégén, egyre távolabb kerül tőle az ellenfél.

Most is rosszul rajtolt, ezért csak a hetedik helyről kezdhette meg a felzárkózást. Stewart persze megint kilőtt a rajtnál, és meg sem állt a célig. Reed négy kör alatt átverekedte magát a mezőnyön, de hibázott egyet, így a másodikról egyből visszaesett a negyedik helyre. Előbb Heplert hagyta maga mögött, majd Villopotóval meccselt egyet az ezüstéremért. Az utolsó nyolc körben már nem nagyon változott az élen az állás: Stewart, Reed, Villopoto, Short és Hepler sorrendben érkeztek célba.

250: Pourcel másodszor

Chris Pourcel nem is kezdhette volna parádésabban amerikai karrierjét. Szörnyű balesete után képes volt lábra állni, és eddig veretlennek mondhatja magát. Mondjuk a mostani sikere csak a szerencsén múlott, de ki fog erre emlékezni már az idény végén?!

Pourcel csapattársának, Austin Stroupe-nak állt a zászló sokáig. Megnyugtató előnyt épített ki magának a verseny elején, de egy balszerencsés leérkezés elütötte őt a diadaltól. Lefulladt a motorja, és mire újraindította a négyütemű Kawasakit, már nem volt esélye még a dobogóra sem. Örülhetett, hogy beért a hetedik helyen.

Pourcel innen már simán hozta a győzelmet, ezzel pedig nyolc pontra növelte előnyét az összetettben a suzukis Nico Izzi előtt, aki a houstoni harmadik hely után ezúttal egy ezüstéremmel gazdagodott. Nagyon is elképzelhető tehát, hogy akárcsak Nyugaton, Keleten is a Suzuki és a Kawasaki vezére dönti el egymás között a bajnoki cím sorsát.

A kategória nagy öregje már biztosan nem fog beleszólni a csatába, hiába kezdte egy második helyezéssel a szezont. Brett Metcalfe az edzésen megsérült, ezért ki kellett hagynia a versenyt, és ki tudja, hogy el tud-e indulni egy hét múlva Indianapolisban.

***

Az atlantai derbit élőben adta a Speed, tehát a legnagyobb torrent oldalakon fönt van már a verseny! Az elő közvetítés két gigányi helyet rabol majd el a vinyótoktól, ha ráveszitek magatokat a letöltésre. Mi csak ajánlani tudjuk ezeket a versenyeket, mivel tényleg elképesztő azt a szervezettséget és profizmust látni, amivel hozzáállnak odakint egy ilyen viadalhoz.