AMA SX, Anaheim II: A látszat néha csal

Szöveg: -nn- – Fotó: vitalmx, csapatok

Láttunk már izgalmasabb versenyt idén. Ha bulváros szalagcímekben kellene összefoglalni a hétvégét akkor a következ?kben gondolkodnék „Szenzációs Reed” vagy „Reed az igazi gy?ztes”. Vagy valami ehhez hasonló.

Nem véletlenül nincs megemlítve a félszázadik anaheimi verseny valódi gy?ztese, James Stewart. ? hozta ugyan a kötelez?t, mégsem t?nt annyira magabiztosnak, mint azt elvárnánk t?le. Sokszor bakizott a verseny alatt, leggyorsabb köre b? egy másodperccel maradt el riválisáétól.

Hogy miért mégsem Reed nyert? Talán magát okolhatja ezért a legjobban: beragadt a rajtnál, a középmez?nyben pedig kilökték alóla a motort. Ezért mondják azt, hogy a jó rajt az már fél gy?zelem. A jubileumi, 50. anaheimi versenyre kialakított vonalvezetésen nagyon kellett a jó reakcióid?, hiszen a négyütem? éra talán legnehezebb pályáját építették meg.

Sz?k volt, ritmustalan, és csak egy igazán jó versenyvonala volt. Vagyis az el?zés szinte lehetetlen számba ment. Jó példa erre, hogy a verseny feléig alig történt el?zés: Kevin Windham, Josh Grant és Ryan Villopoto szépen vonatoztak egymás mögött.

Az unalmas körözgetést Stewart felzárkózása törte meg. Kérlelhetetlenül hámozta át az udvariasan egymás mögött haladó hármason, de azért megtört a lendülete. Sokszor hibázott a verseny folyamán: egyszer beleszállt az ellenpartba, majd elgörbítette hátsó fékkarját, amit már nem nagyon tudott használni.

De nem csak a versenyen volt bizonytalan, hanem már az edzéseken is. Nem sokon múlott, hogy úgy járjon, mint 2005-ben: ugyanannál az kombinációnál számolta el magát, mint a versenyen – majdnem összejött megint egy csuklótörés.

A 20 körös dönt? vége felé aztán leesett az adás rendez?jének, hogy Reedet is bevágja egy pillanatra, aki ekkor már az ötödik helyen motorozott. Az utolsó helyr?l küzdötte fel magát, egy olyan pályán, ahol a versenyz?k állítása el?tt is szinte lehetetlen az el?zés.

Azt kell mondjam, az ausztrálnak nagyon jót tett a környezetváltozás. Újra motiváltan ül fel a motorra, amivel nagyon hamar összen?tt. Ránézésre sokkal jobban néz ki a Reed-Suzuki páros, mint a Stewart-Yamaha duó. Folyamatosan a határon motorozott, és ha van még egy, max. két köre, talán Stewartot is befoghatta volna.

De hát megint ott van a „ha”, ami egy héttel ezel?tt is rontotta az összképet. Kívülr?l sajnos nem lehet megmondani, hogy tényleg egy másodperc volt a két versenyz? között, vagy Stewart csak annyit ment, amennyit feltétlenül kellett a gy?zelemhez.

A végén úgy is az számít, hogy kit int le els?nek a kockás zászló. Az pedig ezen a versenyen is – mindenféle istenítés nélkül – Stewart volt, aki ezzel befogta a gy?zelmi örökranglistán az amerikai motokrossz els?, igazi legendáját, Bob Hannah-t. Már csak Rick Johnson, Chad Reed, Ricky Carmichael és Jeremy McGrath van el?tte.

Nagyon másokról nem is érdemes beszélni, Stewart és Reed magasan kiemelkedik a mez?nyb?l. Ha nem sérül le egyik harcos sem, akkor nagy valószín?séggel ?k néznek majd farkasszemet egymással a bajnoki trófeáért.

Az újoncok jók, de még szokniuk kell a kétszer er?sebb motort, és az öt körrel több Main Eventeket. Villopoto ezúttal is lemaradt a dobogóról, de ezzel együtt legjobb versenyét zárta a nagyoknál negyedik helyével. Az év meglepetésembere, Josh Grant most nem tudta hozna a t?le eddig látottakat, ötödik lett. Ráadásul még a listavezetést is át kellett adni Reednek.

A Red Bull Honda alakulatról, vagyis az aranyszárnyasok gyári egységér?l pedig jobb, ha el is feledkezünk. A nagy kategória legeredményesebb gyártója Short phoenixi dobogóján kívül eddig elég gyéren muzsikál. Tedesco és Millsaps észrevehetetlen a mez?nyben, Ben Towley pedig még mindig a betegágyat nyomja. Hamarosan jönnek majd a „talán jöv?re” kezdet? mondatok.

A kicsiknél újra Dungey parádézott, gy?zelmével még egy lépéssel közelebb került ahhoz a célhoz, amit a kategória bajnokai már talán csak a horizonton látnak a messzi távolban. De róluk majd kicsit kés?bb.

Szóval ez a Dungey gyerek miután maga mögött hagyta a nem kicsit nevetséges szponzorváltását, lenyugodott, és kemény iramra kapcsolt. Egyedül ? tudott egy percen belüli kört kipréselni motorjából a Lites mez?nyben. De ami a legelképeszt?bb a tempójában, hogy még Stewartnál is gyorsabb volt! Reed 58.8 után Dungey 59.7-e a hétvége második leggyorsabb versenyköre, Stewart csak mögöttük kullog 1:00:015-tel.

Jason Lawrence viszont mély gödörben van. Ezúttal nem fordult el? vele az a szégyen, hogy lemaradt a dönt?r?l, bár nem sok hiányzott hozzá. A min?sít? futamában elesett, így csak a reményfutam jelenthette az utolsó esélyt számára. Most viszont nem tette meg azt a szívességet Dungey-nak, hogy ott is hibázzon, messze nem volt azonban versenyben a suzukissal. Negyedik lett a címvéd?, aki ha hinni lehet a pletykáknak, felajánlja trónját a Dungey-Morais-Weimer triónak, hisz azt rebesgetik, fellép a nagy kategóriába.

Apropó Morais és Weimer. Most már menetrendszer?en ott vannak a dobogón, és az eddig látottak alapján csak ?k állíthatják meg az egyre kiegyensúlyozottabban motorozó Dungey-t. Kettejük közül Weimer lehet a trónfosztó, ? viszont Reedhez hasonlóan mindig hibázik. Ezúttal nem tudott olyan er?szakosan menni, hogy harmadiknál jobb legyen.

A keleti bajnok meg erre a hétre betegszabadságot vett ki. Trey Canard súlyos agyrázkódást kapott a phoenixi bukásnál, orvosai tanácsára valószín?leg csak hetek múlva tud újra motorra ülni. Még szerencse, hogy most hétvégén egy verseny erejéig ugyan, de a keleti parti harcosok pattannak nyeregbe. No de ezzel együtt a nullával egyenl? Canard bajnoki címe.

Hamarosan jön Áron cikke a kulisszák mögül, szombaton pedig a houstoni verseny, ami már a negyedik állomása lesz a 2009-es kiírásnak.