AMA SX, Anaheim: Hullottak az esélyesek

Szöveg: -nn- – Fotó: Brendan Lutes, Guy-B

Imádom az idénynyitókat. A várakozás izgalma kevés dologhoz hasonlítható. Új grafikák a motorokon, új felszerelés a versenyzőkön. A találgatás, hogy vajon mi fog változni a pályán? Egészen különleges! Az idei amerikai szuperkrossz bajnokság nyitánya nem csak ezért volt felejthetetlen, a srácok keményen megdolgoztak a pénzükért.

Arra bizonyára kevesen tették volna a pénzüket, hogy egy kategória-újonc nyeri az anahemi állomást, és hogy a három nagy közül (Villopotónak megelőlegeztem) csak Reed lesz ott a dobogón, annak is a legalsó fokán. Villopoto ötödik lett, Stewart pedig be sem fejezte a versenyt. Őrületes szombat este volt!

Stewart és Reed már a felkészülés alatt megtalálta a másikat. A sajtón keresztül üzengettek egymásnak. Nem kímélték egymást, szofisztikátlan küldték el a másikat a sunyiba. Nem is baj ez. Kell a sportnak egy kis kakaskodás: elvégre a szuperkrossz sosem volt a jólfésült srácok sportja. Majd a pályán úgy is lejön, hogy ki mekkora legény!

Az edzéseken egyértelműen Stewart volt a number one. Elképzelhetetlenül gyors volt, bő egy másodpercet adott az üldözőbolynak, melyet Villopoto vezetett! Stewart állítása szerint megtalálta a „belső békéjét” – komolyan ezt mondta! –, újra ráérzett a motorozás valódi ízére bla-bla… úgyhogy fusson ki merre lát.

A kicsiknél Dungey és Lawrence villogott a verseny előtti tréningeken, de aztán mikor kellett volna, ők sem hozták magukat. (Itt jegyezném meg, hogy az előzetes cikkben leírt kategória egyesítés valójában meg sem történt. Elk*rtam. Beismerem. Nem egyszerre indítják a két géposztályt, csupán engedélyezték, hogy a 450-esek között indulhassanak 250-es négyütemű motorokkal is – nagy különbség! Szóval sorry, megkövezhettek.) Továbbra is a jól bevált szisztéma szerint zajlanak a futamok: 15 kör a kicsiknek, 20 kör a nagyoknak a Main Event. Külön-külön.

A pálya elég durvára sikeredett. Gyors és technikás: szedte is az áldozatokat az edzések alatt. Broc Trickle állkapcsát törte el három helyen, a gyári Yamahás Broc Hepler a kulcscsontját sértette meg. Nyakvédője a becsapódás erejének következtében egyszerűen kettéhasadt a vállán! Még jó, hogy nemrég épült fel egy korábbi sérüléséből a srác. Újabb négy hétig eheti a mami főztjét otthon.

A freestyle-os Nate Adams is megemlegeti a szuperkrosszos kiruccanást. Travis Pastrana nemezise benevezett az anaheimi versenyre, csak kvalifikálni nem tudta magát rá, mert eldobta a motorját, az orvosok meg egy csinos gipszet pattintottak fel a bal csuklójára. Pedig kíváncsi lettem volna rá, mit tud alkotni éles versenyen Nate barátunk. Majd legközelebb!

450: Grant a nevető harmadik

Ha eddig nem kedvelték egymást Reedék, akkor ezután a verseny után végképp nem fogják. A címvédő tőle szokatlan elánnal vetette bele magát 2009-be. Bizonyára az volt az újévi fogadalma, hogy bármi áron, de levadássza Stewart fejét. Az anaheimi verseny első hét köre maga volt az orgazmus: kemény adok-kapok, kifékezések, átugrások, minden, ami széppé teheti ezt a sportot. Stewart volt a gyorsabb, de Reed nem hagyta magát levakarni. Megismétl?dött a két évvel ezel?tti nyitány: Reed buktatja Stewartot, ezúttal azonban ő is a földön végezte.

Hogy teljes legyen a kivégzés, Windham még beleszáll Stewart motorjába. A 2007-es bajnoknak itt véget is ér az év első versenye. A Yamaha már nem volt hajlandó többé beindulni. A hangvillások azonban tovább tördelhették a kezüket: a kis intermezzo után a Gibbs Yamahás Josh Grant veszi át a vezetést.

A 450-es kategória újonca megállíthatatlanul száguld élete és csapata első királykategóriás győzelme felé, de három körrel a vége előtt a motor hátsó kereke bekapja az egyik pálya menti hirdetést. Grant kivéd egy nagy zakót, majd füstölő motorral, hátsó fék nélkül megnyeri a versenyt. A hondás Short majdnem befogta, de nem volt elég ideje, így második lesz, míg a hétvége negatív hőse (Reed) bronzzal vigasztalódik.

Villopoto egész ügyesen kezdett a cápáktól hemzsegő mezőnyben. A szabadedzéseket a második helyen fejezte be, a kvalifikációs versenyét megnyerte, pedig Reed is ott volt abban a körben, a döntőben aztán egy kisebb bukás hátravetette a mezőnyben, de így is behozta a Kawasakit csapattársa, Tim Ferry mögött az ötödik helyen.

A legfrissebb francia emigráns, Ben Coisy a figyelemre méltó nyolcadik helyen zárta élete első királykategóriás versenyét egy privát Hondán. Azt hiszem, a francia csillag előtt is meg kell emelni a bukósisakot.

250: Mitch Payton örök

A versenyzők jönnek-mennek, egy valami azonban nem változik a kis kategóriában: a Pro Circuit Kawasaki sikere. Az évek során a legnagyobb nevek nevelkedtek ki a tolószékes csapatfőnök, Mich Payton kezei közül. Ezt már annyi cikkben felsoroltam, hogy most nem teszem. Bevallom őszintén, idén nem sok jót jósoltam volna a csapatnak látván a versenyzők névsorát: Ryan Morais, és Jake Weimer nem tartozott soha a közvetlen élbolyhoz. Morais a Yamahától, Weimer a Hondától jött át Payton csapatába megváltani ha nem is a világot, de Amerikát mindenképpen. Nem kellett sok a srácoknak, ez már az első versenyen sikerült nekik.

Míg a szakértők hajlamosak voltak leragadni Ryan Dungey, Jason Lawrence, vagy Trey Canard neve mellett, addig Morais és Weimer szépen csendben kettős győzelmet aratott a legendák árnyékában. Weimer három év alatt eddig egy árva győzelemre volt képes, Anaheimben jött az ismétlés. Magabiztosan nyerte a döntőt Doug Henry #19-esével a motorján. A versenyen bakizó bajnokaspiráns duó, Dungey és Lawrence a harmadik illetve az ötödik helyen finiseltek.

***

Nem is kívánhattunk volna jobb kezdést 2009-re. Talán a gazdasági válságról picit elvonja figyelmünket a pályán látható adok-kapok, kell most a jó reklám a motorsportnak! Akkor nosza, torrentre fel, innen már tölthető is a SPEED élő közvetítése a versenyről. Hat nap múlva meg itt van már a phoenixi verseny.