Szöveg: doki
Az XJR kisétált az igen tisztelt publikum elé, megfordult, letolta a gatyát, bepucsított, és belefingott az éterbe. Egy amolyan roppanósabbat. Körülbelül ezzel lehetne jellemezni mindazt, ami a mai modern motorkerékpár gyártás és az XJR között feszül. Elhihejtük, hogy örömet szerezni hájtek, er?lködés és nyögés nélkül is lehet – csak be kell ülnünk a dekorcsíkos tank mögé. Jönnek a marketinggel, meg a katalógusadatokkal eladott motorok, de minek? Aztán itt az XJR1300 az igazi kis motorformájával, és kiveri a biztosítékot. Akkor merre tovább? Mire van szükség?
Fura, hogy az egész Yamaha garázsban az XJR fogott meg el?ször, úgy igazán. Nézett el?re a szomorú, nagy, kerek fényszórójával, fejt?l-farokig végigfutott rajta a buta Herbie-design, amivel nagyjából mindent el lehet adni. Hólyaghurutom lenne, ha egy Citroen Xsara tulajdonosa lennék, de a minap látott piros-kék dekorcsíkos, matt fehér Xsara mégis felpiszkált bennem valamit. Szóval érdekes darab az XJR. Még rá sem ültem, de már azt éreztem, hogy valami különleges rejlik benne. Persze vannak rajta a fényezésnél kevésbé eltalált dolgok is, mint a fehér lámpabúra hátul, vagy az indexek karácsonyfadísz-szer? fényezése, de összességében mégis ad valamilyen kellemes benyomást – a kívülr?l is tekintélyes blokk és az Öhlins rugóstagok némi utcai versenyszellemmel itatják át a klasszikus formákat.
Tök jó, hogy az ember be van altatva az ezerháromszáz köbös légh?téses blokk tényével, mert így nincsenek nagy elvárásai, a minimális elvárásokkal él? ember pedig ritkán csalódik. Erre mondta el?ször azt az XJR, hogy „HEHE, kifingatom bel?led az elvárásokat”: amikor végállásba borulnak a pillangószelepek és lábaim közül felörvénylik a turbina-szer? hangzavar, az XJR küklopsz feje felemelkedik a magasba – megérkezett a 110 newtonméter, feltartóztathatatlanul. Hirtelen ugrások, hegyek meg völgyek nincsenek a nyomatékgörbében: urasan hajt a Yamaha, vagy mondjuk úgy, elegánsan. Nem fog egy szempillantás alatt rázuhanni az er? a hátsó kerékre, az XJR izma emberi létpékkel is felfogható ritmusban nyúlik el a hajtásláncon. A 98 lóer? nem egy olyan érték, amit?l lemennék hídba, de az er?forrás használhatósága, sima er?leadása kikényszeríti bel?lem, hogy tegyek a 98-ra magasról, szembehunyva.
Halk szuszogással veszi tudomásul a blokk, ha menni kell. Villanymotorszer? finomsággal történik minden. Bakelit lemezjátszót lehetne üzemeltetni a tankon, annyira vibrációmentesen jár az XJR. 40 km/h-nál már simán megeszi az ötödik fokozatot, rángatás vagy torpanás semmi – ha itt gázt adunk, megfigyelhetjük, ahogy a sebességmér? mutatója egy szusszal kúszik fel a 250-es értékhez. Praktikusnak nyilván nem az, ha ilyen üzemmódban használjuk, de városban, hármasban kényelmesen el tudunk kóborolni bármelyik lámpamentes részen. Épp ett?l érzi magát úrnak a Yamaha lovasa: váltogatás, fölösleges gépészkedés maradjon csak a szolgaságnak, a nyomaték elintézi helyettünk a piszkos munkát.
A 4-a-2-az-1-be kipufogóból jöhetne valami rekedtebb hang is, persze semmiféleképpen sem valami guszmátlan harákolás, csak valami testesebb. A hidegen ugráló alapjárat mondjuk feledtet legalább 50%-ot az el?bb jelzett hiányosságból. Bármelyik komolyabb lambdaszondabuherált otthon reszelt Opel Kadett megirigyelné a kis horkanásokat, amik az XJR-b?l böffennek ki. Az ötsebességes váltó áttételezése kell?en átgondolt, kényelmes, a végsebességet a menetszél okozta diszkomfort limitálja, és nem a tiltásba dadogó er?forrás.
Lehet az XJR-rel jókat kanyarogni, csak valószín?tlenül jó min?ség? út, és nem túl fickós kanyarsebesség kell hozzá. Ha a kett? közül valamelyik hiányzik, akkor inkább küzd?s lesz a figura. Mondjuk sok hiányt nem kell befoltozni ezen a téren: senki nem azért veszi az XJR-t, mert hogy az acél duplabölcs? vázzal olyan fene mód nagyokat lehetne dönteni, vagy mert hogy ezt a vázgeometriát arra találták volna ki, hogy az ember félig lelógva lekaristolja a dekli oldalát a szerpentinen. Viszont, viszont!, ha minden összejön, a valószín?tlenül jó út, meg az agyelborulás kiiktatása, akkor nagyon jó hajtani a gépet.
Nevezetesen A/2 Vác felé, közepesen gyenge tempó, 60-as pulzus, szombat délutáni, polgári teltség érzés, villanymotor zaj, a dekorcsíkok mutatják az íveket – megjött Herbie, már csak egy 53-as rajtszám hiányzik a fényszóró helyére, meg a megmagyarázhatatlanul bután szóló dudahang, ami az összes részt végigkísérte. Na, ilyen körülmények között nagyon barátilag viselkedett a Yamaha, és ott, ahol nem ennyire volt jó az útfelület, ott csak beraktam hármasba, és nyomatékjátszottam. Szakítási próba az XJR, ami a középkorú párokat illeti: az urak lelkét simogatja a látvány meg a hang, kezüket meg rángatja az asszony keze, hogy úgysem lesz ilyened, eridj tovább. Kegyetlen n?k.
A hagyományos els? teleszkópnak semmi vágya jól m?ködni, csak szükséges rosszból tették oda, elvégre is valaminek csillapítania kell ott el?l. Csillapít is, a normálisnak mondható tartományban könnyen bírja szuflával, az er?s féktávokon, gyors kanyarkombinációkban kicsit nyeklik meg tekeredik, de legalább soha nem adja fel. A motor hátulja stabil, de úgy igazán, onnan nem jött semmilyen panasz. Ráadásul az Öhlins tagokat állítgatni is lehet, így nem okozhat gondot a komfort eltalálása. A fékekben messze több tartalék van, mint amit az egész koncepció fel tudna dolgozni. Sokkal hamarabb érezzük veszélyben testi épségünk az els? villákból jöv? torzulások, és a nem éppen erre kitalált vázgeometria miatt, mintsem hogy elérjük a fékek határait.
A 21 literes tank épp elég nagy ahhoz, hogy ne kelljen kútról-kútra szaladgálni, mint a hülyegyerek, ráadásul 7-8 liter között meg is állapodik a fogyasztás, ami tekintve az 1,3-as blokkot, meg azt, hogy uraság lévén a nyomaték hullámain szörföztem végig a 100 km-t, nem is rossz adat.
Igazán kis szerethet? motor az XJR. Nem az erényeivel, hanem a szerethet?ségével hódít. Engem például nagyon megfogott, hogy ugyanolyan lustán lehet vele motorozni, mint amilyen baromi lusta magam is vagyok. Senki nem fog tudni ész érveket állítani mellé, és mivel itthon még mindig a katalógusadatokkal játsszák az autós- és motoros kártyákat, az XJR-nek nincs is igazán sok híve. Egészen konkrétan mondhatjuk, hogy igen kevés XJR-nek kell majd odainteni, ha az ember XJR nyeregben ül. A széls?séges felhasználáshoz – városban bujkálás, pályázás, autópálya menetek, túrák – felejt?s járgány, a „motorozni csak úgy” híveinek viszont ópium. Én jól beszívtam. De a vicc nem ez, hanem az, hogy a környezetemben él?k közül is sokan készen lettek, mint a lecke, pedig még csak rá sem ültek. Hát így…
M?szaki adatok
|
|
Motortípus: Légh?téses, négyütem?,16 szelepes, el?redöntött soros négyhengeres injektoros DOHC Ár: 2,550,000 Huf
|
A tesztet a HPS Lub Kft. támogatta
|
|
A Yamaha XJR 1300 motorkerékpárhoz a HPS Lub Kft. a következ? terméket ajánlja: CEPSA MOTO 4T R 5W40 |
Legutóbbi hozzászólások