WSS, Vallelunga: Rea volt az, igen simán

Nem jön el a legjobban Broc Parkes a pólból, sokkal inkább kezd pokoli tempóra a Ten Kate különítmény. Mintha az id?mér?re tettek volna magasról, olyan kvalitásbeli különbséggel f?zik ketten körbe a pályát most a szombathoz képest. A többiek meg csak néznek, f?leg Harms meg Parkes, no meg Laverty, akik még elérhet? távolságban érzik magukat, hogy a beleszólhassanak a csapaton belüli birkózásba. Rea és Pitt el?zgetik egymást oda-vissza, majd Robbin lép oda néha erélyesebben, néha szelíden, a yamahások figyelnek, várnak.

Nem is olyan sokáig, mivel Harms egyszer csak kizökken a menetelésb?l; habár Rea ekkor tuti befutónak mondható az aranyra, a továbbiak még igencsak nem lefutott meccsek. Egyre intenzívebb, egyre veszélyesebb attakokkal juttatják kellemetlen pillanatokhoz Pittet a kékek, mely két lépcs?ben éri el a csúcspontját. El?ször csak simán megel?zik az ausztrált, mintha gyerekjáték lenne, ez pedig fáj a #88-nak, úgyhogy utánuk megy. Itt jön azonban a második csúcs, amikor a szélesr?l sz?kít? Laverty egyszer?en elcsapja a belül motorozó Andrewt, és bár el?bbi talpon marad, amaz nem tud visszaállni a versenybe. Pitt ekkor nagyon mérges, az egyre dagadó pontel?nyét most jócskán megkurtították, és ez akkor, amikor már csak két rund van hátra, hát szóval nem a legjobb dolog, ami történhet. Johny Reát nem érik utol, szinte nem is próbálják – vagy inkább nem tudják. Broc Parkes végül behozza 20-ért az R6r-t, míg a Pitten átzökken? Laverty a pompás bronzzal hagyja el Itáliát. Veneman ma is ment egy szépet a Suzukival, Harms lendülete korán alábbhagyott. Sajnos, nem tudunk beszámolni olyan magyar sikerekr?l, melyekben reménykedtünk az els? nap után. A pénteki es?ben még könny?szerrel, kockázatokat nem vállalva tudott Németh Balázs húszon belül motorozni, ám ahogy felszáradt a pálya, a motorer?- és beállításbeli különbségek felnagyítódtak, és bár a warm-upon sikerült némi fejl?dés felé hajlani, végül a 25-ik helyen sikerült behozni a CBR-t; csapattársa épp mögötte végzett.