WSBK, Vallelunga: Noriyuki Haga hétvégéje

Els? verseny

Némileg beigazolódni látszik, ami várható volt, nevezetesen, hogy a gyári Yamaha fog majd síkra szállni egy Ducatival szemben; mi ugye Bayliss papát várjuk, de helyette Biaggi ékel?dik az R1-es szendvicsbe. Már-már érthetetlen, hogy Troy mester – no nem a santanderes, hanem a xeroxos – hogy tudja ilyen hosszú id?n keresztül nem felvenni a ritmust, és bár a rajt jó, meg vannak megvillanások, ez így mégiscsak kevéske; illetve el vagyunk kényeztetve az öreg varázsdobozából. Egy-két szív megállhatott a hazai olasz kocsmákban, ahogy Nitronori becseni az R1-et Biaggi mellé az egyik legmélyebbre fékez?s lassú kanyar el?tt, és vica versa a helyzet, amikor Max bácsi teszi ezt hasonlóképp Corserrel az egyik nagyon gyors jobbos el?tt. Vérre megy ez kérem szépen, ráadásul egy igen nehéz, technikás pályán, ahol b?séges tizedeket hozhat a házhoz egy jó futóm? beállítás – nem mellesleg, a szofisztikált orrok aktív, elektronikusan állítható Öhlins szagot éreznek a Yamaha Motor Italia garázsból…

Egy gondolatnyit még Carlos Checa is csatlakozik a vezet? trióhoz, de a többiek tudatják vele, hogy ez most nem az ? tempója – a #7-es vissza is pottyan a második bolyba. Biaggi eközben abszolút a saját ritmusát futja, néha Corserrel, néha Hagával akasztja össze a bajszát, és bizony akasztania is kell, hiszen a másik steriles 1098 leteszi a kanalat: Xaus b?sz, magyaráz, higgad, leül. Bayliss olyannyira nem tud eggyé válni Vallelunga huplis földjével, hogy a messzi mez?nyb?l jöv? Neukirchner és az elejéb?l lemorzsolódó Checa egyaránt megeszik. Bár Biaggi minden erejét összpontosítva próbál fogást találni, vagy épp csak elegend? nyomást gyakorolni Nitronorira, inkább az olasz hibázgat, mintsem a japán – így utóbbi pipálhatja ki az els? verseny aranyát.

Második verseny

Nem kell sok hozzá, hogy tragédiába fulladjon a második verseny. A #3-as Ducati els? kereke el?ször Corser motorjával ütközik, el?bbi kormánya beszitál, épp a darálóban, ahol egyvonalban szeretnének uszkve tízen befordulni az els? kanyarba; nem csoda tehát, hogy hátulról Maxba torpedózik Sofuoglu, amit?l gyakorlatilag mind a ketten csúnyán, a szó legszorosabb értelmében belerepülnek a kavicságyba – és láss csodát, kisebb zúzódásokkal ússzák meg a kalandot. A rendez?ség a piros zászlóról elmélkedik, de végül csak nem intik be: se nem rossz helyen, és még csak nem is a pályán maradt a sérült motor-ember egyveleg, úgyhogy nincs szükség újrastartra.

Mit sem mondunk el, ha azt írjuk, hogy Haga és Bayliss vérre mennek a második aranyért. Nem, ez így nagyon kevés, ennél sokkal több volt az, amit a szamuráj és a pár órás szünet alatt tempójára lelt Troy-papa el?adott. A laikus szem azt mondaná, ez szinkronmotorozás, ahogy egymás mellett, és ett?l persze különböz? íveken jönnek és hagyják el a kanyarokat. Döbbenet, horror, terror-metál! Corser közelr?l, lesb?l figyeli a történéseket, hátha lesz egy nevet? harmadik a dologban, és az hátha ? lesz. De nem, mert a nagy nézel?désben elkapja ?t hátulról Fabrizio, úgyhogy a yamahás Troynak már-már kicsúszik a dobogó a kezei közül, amikor Bayliss az utolsó körben, egyszer?en lehuppan a földre. A leglassabb kanyarban nagyjából, úgyhogy bár bejön a végén, csak nem pontért. „Mindenáron nyerni akartam. Nem tudtam, hogy mi történik mögöttem, azt hittem, hogy Corser még a harmadik, és akkor csak az els? hellyel tudtam volna még itt eldönteni a VB-cím sorsát. Nyerni, vagy elesni, ez lebegett a szemem el?tt.” – mondta a #21-es a verseny után. Ergo, az idén utoljára profin motorozó nagymester három kanyarral a világbajnoki cím el?tt fektette meg az 1098-at. Csuda egy pali. Haga így bevonja a második strigulát, megvan a Vallelunga-dupla, Fabrizio simogatja a Xerox ráncait, Corser pedig életben tartja a reményeket… a következ? futamig?