Teszt: Bencsik Dani-féle Yamaha YZ250F

Szöveg: Tóth Ádám (MOTOMIX) – Fotó: Magyar Krisztián, Yamaha

A tesztünkben szerepl? 2007-es gép krosszmodellként kezdte pályafutását, de tavasz óta már k?kemény supermotoként járja a magyar és külföldi versenypályákat. A számos változtatásnak köszönhet?en igazi csemege ez a motor.

El?ször is lássuk, melyek a 250-es krossz Yamaha, illetve a bel?le épített supermoto f?bb jellemz?i. A hangvillások már a szériamotoron is emelt kompressziójú dugattyút használnak, ami más gyártókra nem jellemz?. Természetesen az els? illetve a hátsó felfüggesztést is átdolgozták: elöl könnyebb alkatrészeket alkalmaztak, míg hátul felfrissítették a szelepkitet. Tesztmotorunkba – Bencsik Dániel versenygépébe – viszont kifejezetten supermotózáshoz készített Kayaba gátlók kerültek, amelyek jellemz?je az eredetinél rövidebb rugóút és a feszesebb beállítás.

A felkészítés során a fékeket is módosították.A hátsóban csak a betétet cserélték ki, egyébként teljesen megegyezik a gyárival, az els? ellenben komoly változáson ment át. Itt teljesen új a Magura f?fékhenger, amely könnyebb is az eredetinél, pontosan 45 grammal, ezt kisebb dugattyú alkalmazásával értek el. Természetesen a gyári tárcsa is távozott, helyét egy 320 mm-es korong vette át, amit négydugattyús Magura nyereg kényszerít lassulásra. A munkahengerek között fém fékcs?ben utazik az olaj.

Új a kuplung és a váltó is, módosították a CDI gyújtást, és más lett a karburátorbeállítás, így a motor finomabban reagál a gázkar mozgatására. A teszt el?tt néhány órával került fel a motorra egy Two Brothers Racing rendszer, aminek köszönhet?en a vas még morcosabb lett.

A kis YZ-re felszerelték a supermotóknál kötelez? folyadékgy?jt?t is, ami nem engedi a felesleges h?t?folyadékot illetve benzint az aszfaltra kifolyni. Felpattintottak még a gépre egy kézvéd? szettet, amely egy esetleges bukásnál megvédi a kezel?szerveket a sérülésekt?l. A lábtartó titán, ami ugyan könny?, de ebben az esetben nem túl szerencsés választás, mert könnyen kopik és elég borsos az ára.

Dani motorját a Kakucsringen próbáltuk ki. Az id? remek volt, 25 fokot mutatott a h?mér? és még a nap is sütött, minden adva volt tehát egy jó motorozáshoz. Csak a kezel?szerveket állítottam be magamnak a Yamahán, aztán mentem is fel a pályára. Az els? néhány kör gumimelegítéssel telt, meg persze a motor illetve a fékek hatékonyságát próbáltam feltérképezni. Miután éreztem, hogy a gumi már üzemi h?fokon van, elkezdtem nagyobb tempót menni, de a kanyarok közepén a gép eleje rázni kezdett. Nem is mertem igazán ledönteni, mert nagyon instabil volt, és nem akartam más motorjával mintát venni az aszfaltból. Kimentem a depóba, hogy nézzük meg, mi a baj. El?ször a guminyomást ellen?riztük, és pont ezzel volt gond: az els? abroncsot 2,5 bar feszítette, ez okozta a vibráló érzést. Beállítottuk a megfelel? értéket és a panasz egyb?l megsz?nt, így folytathattuk a tesztet.

A futóm? ugyebár nem gyári, hanem átalakított supermoto kit van benne – érzésem szerint jó volt, ezen nem is változtattunk. A fékek nagyon jól fogtak, de itt is inkább az els?t emelném ki: az alul-felül Magura márkájú motyó jól adagolható és elképeszt?en rövid féktávokat tesz lehet?vé. Az anti-hopping kuplung igencsak megkönnyíti a féktávok és a kanyarba bevezet? szakaszok teljesítését, mert a hátsó kerék nem pattog, így csak a helyes ívre kell koncentrálni. Az áttétel viszont nem volt a legideálisabb, a kanyarokban nem találtam a megfelel? fokozatot. Ha visszakapcsoltam, nagyon forgott, ha viszont eggyel magasabb gangban mentem, a kigyorsítás nem volt tökéletes, kicsit lomhán indult el.

A teszt vége felé megnéztem, hogyan viselkedik a masina terepen. Lementem vele a Kakucson nemrég elkészült pit-bike pályára, és itt sem hagyott kétséget afel?l, hogy remek jószág. Már a második körben simán ugrottam vele a legnagyobb asztalt, amely közel 15 méteres. Ez önmagában nem nagy szám, de sima gumival azért kicsit más, mint terepabronccsal. A Yamaha a sima és a mandinerrel ellátott kanyarokban egyaránt könnyen motorozható, nagyon élveztem vele az off-road szakasz minden pontját.

Mindent egybevéve remek motor az YZ250F-b?l készített supermoto, és a továbbiakban csak jobb lesz, mivel a közeljöv?ben kap egy versenyelektronikát és egy másik vezérm?tengelyt, hogy még harciasabb legyen.

***

Váz, futóm?

Az YZ250F alumínium ötvözet? bölcs?vázat kapott, amelyhez hátul alumínium váznyúlvány csatlakozik. A supermoto els? futóm?ve kétkamrás rendszer?, 48 mm-es Kayaba teleszkópokból áll, amelyeken 22 illetve 20 fokozatban állítható a nyomó- és húzófokozat. A rugóút elöl 290 mm. A hátsó rugóstag szintén a Kayabától érkezett, ezen 16 illetve 19 lépésben módosítható a nyomó- és húzócsillapítás, a rugóút 300 mm.

Motor, üzemanyag-ellátás, váltó, er?átvitel

A Yamaha egyhengeres, négyütem? er?forrásában 5 szelep végzi a gázcserét. Az üzemanyagot 37 mm-es Keihin karburátor adagolja, a megfelel? gyújtásról CDI versenyelektronika gondoskodik. A 250 cmł-es, vízh?téses, szárazkarteres blokk ötfokozatú váltót és olajfürd?s, többtárcsás kuplungot kapott, a hátsó kerékhez lánc továbbítja az er?t. Az indítás természetesen berugókarral történik.

Fékrendszer, kerekek

A supermotóvá való átépítés során elölre négydugattyús Magura féknyereg került a hozzá való fels? munkahengerrel, 320 mm-es tárcsával és fém fékcs?vel. Hátul egydugattyús nyereg és 245 mm átmér?j? hullámos tárcsa dolgozik. A kerekeket az Excel szállítja, elöl-hátul 17 colos méretben, feketére eloxálva. Az aranyszín? kerékagy speciális, er?sített változat a Talontól.