Teszt, Gilera Fuoco: Csapó kett?

Szöveg: doki

Csak másodvéleményt adhatok, hiszen az elmúlt ?sszel már olvashattatok a Fuocóról. Bevallom ?szintén, a Star Wars hullámból kimaradtam, az asztmást mímel? fekete sisakos és az ellene ügyköd? lézerkardos jéghidegen hagynak, azonban még így is emlékszem egy kis buta robotra, ami utóbb kiderült, droid. ? C3-PO, mint az utánanézés közel ötpercében megtudtam, kinek csodálkozó kerek okulárjaira asszociáltam a Fuoco láttán. Zárójel bezárva. Fura egy járgány ez a Gilera. Mindenekel?tt mocskosul le tudja fárasztani az embert, ha lefárasztják az embert, márpedig a napjában húszszor végighallgatott ’jé, ennek véletlenül van három kereke’ elmés eszmefuttatásokra komolyan válaszolni nem lehet. Akkor most elárulom a titkot. Nem, nem véletlen. Ilyenre tervezték eztet, bezony. Felárban van hozzá negyedik kerék, és akkor úgy hívják autó. Csak vicceltem.

Hihetetlenek az emberek. Édesanyám meglátta, kell neki ilyen, kedvesem meglátta, neki is kell ilyen. De miért is, tisztelettel? A plusz egy kerék valóban extra tapadást és így biztonságot ad? Röviden igen. Hosszabban nem. Legalábbis nem azt a biztonságot, amire a motorozni nem tudó családtagok vágynak; ha szabadpórázra engedjük a Fuocot, zokszó nélkül eld?l. Viszont a döntögetésben sz?zkezek kivételével a kvalifikáltabb motorozási tudással megruházottak kifogyhatatlan örömforrást találhatnak a háromkerek?ben.

Nehéz véleményt alkotni a motorról, annyi minden kavarog a hányattatott sorsú tesztel? fejében. Ám ki kell mondani, ez a motor baromira nem praktikus. A dugókban nem lehet elférni szinte sehol. Csak ülök a C-3PO hosszúra nyúlt nyergében, és nem haladunk, de egyáltalán. Maga az érzés, hogy egy robogóval ki kell várnom a helyemet a forgalomban, mint egy normális ember, teljesen abnormális képzeteket szül bennem. Ezt csak er?síti a Fuoco felt?nési faktora, miszerint mindenki engem bámul. Elmerozzantnak néznek, vagy kivagyi csávónak, pedig egyiknek sem tartom magam. A motor eleje, mint faltör? kos boltosul el?ttem, nincs kiút. Azonban gy?znek a tények, és a józanész. Robogón ülök a kutyafáját, hát haladni tessünk. Budapest autóállományának nyomós hányadát nem szívesen zúznám le, így olyan illegális utakra késztet a Gilera, mely már az én gusztusomnak is telít. Motorozás az épp üresed? szembejöv? sávban, villamospótló-móka a négyes-hatos vonalán. Szégyellem magam, úgy istenigazán, de pont emiatt szinte vártam, hogy vissza kelljen adni a Fuocot. Egyszer?en túl sok csínyt kellett ahhoz vállalni, hogy ne mumifikálódjak a csúcsforgalomban.

Az ötszáz köbös er?forrástól többet várnék. Egy robogóba nem kellenek persze aszfaltrongyoló newtonméterek, meg agyszaggató csúcsteljesítmény, de ez a motor úgy megy, mint egy 250-es kétkerek? társa. Nyilván azért, mert az el?re épített futóm? felépítményt?l nagyon nehéz lett a motor. A 100-ra gyorsulást nem volt türelmem stopperrel kivárni, és habár a gyári adat százötvenplusz a végsebességre vonatkoztatva, én 140-nél nem mertem vele többet menni. Ezekben a tartományokban igen izmos menetszéllel kell egymásnak feszülni. A Fuoco orrának legkiállóbb pontjától kezdve a fekete légterel?n keresztül két köbméterrel több leveg?t kapunk orcánkba, mint amennyi egy normális plexi nélküli robogónál jönne oda. A fékek igen tisztességesen lassítanak, már-már harapnak, ha így jobban tetszik, de ami a gyorsításnál el?domborodott, az a lassításnál még szembet?n?bb: a Gilera Fuoco nagy tömeggel rendelkezik, 238 kilóval, de számomra ez többnek hatott.

Több forrásból is azt az információt kaptam, hogy ezzel a motorral megdöbbent? kanyarsebességgel lehet közlekedni. Ennek tudatában ültem a Gilera nyergébe, és a hazafelé vezet? úton belementem egy olyan kanyarba száztízzel, amibe sportmotorral is hasonló tempóval szoktam beleborítani. Így látatlanban, kipróbálatlanul kicsit felel?tlenség volt, ahogy a kanyarbejárathoz érek, ez bennem is megfogalmazódik: hülye vagyok! Nincs mit tenni, dönteni kell, ha a több forrás csak viccelt, akkor vége a dalnak. Döntöm egyre mélyebbre a motort, a kormány önálló életre kel a kezemben, gyors nyolcasok egymásutánjaival hoz egyre kellemetlenebb helyzetbe. Nem tudom hogy, de valahogy túléltem a kanyart. Nem akartam elhinni, hogy mindenki csak blamált a kanyarképességeket illet?en, úgyhogy elkezdtem kicsit ésszel, szisztematikusan próbálgatni, hogy mire képes a Fuoco. Fél nap elteltével teljesen ráéreztem a nyitjára. Ezt a motort ki kell ülni, mint egy sportmotort, és er?b?l rá kell terhelni a kormányra. Ha ezt megtettük, sínen fordulunk, az els? futóm? torzulásán jót derül? járókel?knek pedig elég egy intéssel nyugtázni, hogy igen, tudjuk, hogy királyok vagyunk.

A gallytör? csöveket nem tudtam mire vélni, terepre csak balesetnek álcázott gyilkolásra vinném ki a robogót. Ha garanciális futóm? generálra vinnék vissza a Gilerát egy átkrosszozott vasárnap után, viccb?l sem hivatkozzunk a gyári képen látható sziklás ugrálásra. Mivel Budapest mellékutcái reális eséllyel vetélkednek a Badacsonyra felvezet? gyalogos túraútvonal talajmin?ségével, így van némi sejtésem arról, hogy hány ilyen ugrást bírna a háromkerek?. Nem sokat. Én csak a János-hegyre robogtam fel vele, a gyalázatos kátyútengeren nagyokat nyögött a Fuoco – én meg csak sajnáltam ?t a nyeregb?l, és kénytelen voltam a tempót egyre lejjebb venni. Maradjunk annyiban, hogy városba való a motor, meg a környékére. A rutinútvonalainkon meg lehet vele lapon fordulni, mert azt tudja nagy biztonsággal, és lehet örömködni, élvezkedni, integetni, és el lehet jutni egyik helyr?l a másikra. Elvégre is utóbbira készült.