AMA SX: Reed a bajnok!

Szöveg: -nn- – Fotó: Guy-B, archív

Amilyen nehezen akart beindulni az idei szezon, olyan parádésan ért véget. James Stewart kihullásával a szakért?k már arra kötöttek nagyobb összeg? fogadásokat, hogy mennyt versenyt sikerül megnyernie Chad Reednek az idei kiírásból.

A rekorddöntés végül elmaradt – továbbra is Carmichael és McGrath tartja a csúcsot 14-14 els?séggel – a papírforma gy?zelem viszont nem. Igaz, kicsit rögös úton jött a siker. És mivel 2008-ban is csak egy hely volt a csúcson, Kevin Windhamnek sokadjára is le kellett nyernie a veszteseknek járó keser? pirulát.

Pedig Detroit után komoly offenzívát indított a veterán hondás. Reed egy pillanat alatt leírta magát az edzéseken, fél? volt, hogy a bajnoki címébe kerül figyelmetlensége. Mellkasi zúzódásokkal és repedt lapockával vállalta a futamot, ráadásul a rajtnál el is hasalt, így „félig holtan” az utolsó helyr?l kellett mentenie a menthet?t.

Windham nem tudta maradéktalanul kihasználni ellenfele állapotát, csak a harmadik helyen intették le Millsaps és Ferry mögött. Reed 12. lett, de egy csapásra a hátsó sárvéd?jén találta Windhamet. 16 pont volt a két rivális között a difi három futammal a sorozat vége el?tt.

Véghajrá

St. Lous-ban azért megmutatta a 2004-es bajnok, hogy még sérülten is kell t?le tartani: teleinjekciózva egy szédületes második helyet motorozott össze, egyedül a sokadik virágzását él? Windhamet nem tudta megfogni: újabb -3 a neve mellett. Tulajdonképpen itt d?lt el a bajnoki cím sorsa. Ezután már nem tudta oly’ mértékkel csökkenteni hátrányát a hondás, hogy megfordítsa a meccset.

Seattle-ben még tett egy er?s kísérletet erre, de az önkívületi állapotban motorozó Reed nem hagyta magát. A mindig es?s Qwest Filed-nek ezúttal megkegyelmeztek az égiek, hálából az évtized egyik legizgalmasabb versenyével honorálta a jótékonyságot az aréna. (Torrentre fel, tényleg király volt a verseny. Must see kategória!!!)

Reed elbotlott Millsaps motorjában a rajtnál, így a tök utolsó helyr?l kellett a mez?ny után erednie. Eközben Windham a saját tempóját diktálva kezdett meglógni az üldöz?kt?l. A harmadik körben aztán bedarálta a hátsó kereke az egyik molinót: fuccs a vezetésnek. Mire kiszedte onnan a nem kívánt bannert Short, Millsaps, Ferry és a keleti Lites-men? Josh Grant is elviharzott mellette.

Az utolsó el?tti körben kapaszkodott vissza a vezet? helyre, de Reed sem volt rest eközben: az utolsó kanyarban sikerült betennie a Yamahát Short Hondája mellé, megszerezvén az ezüstérmet. Reed 10 pont el?nnyel várhatta a Las-Vegas-i finálét.

Deja vu

Igen, pontosan így érezhette magát Windham. 2004-ben hasonlóan kritikus helyzetb?l próbálta visszahozni a bajnokságot…sikertelenül. Négy évvel kés?bb megkapta a második esélyt a sorstól: vagy most, vagy soha.

Hogy Reed szívta-e föl magát a fináléra, vagy Windham fáradt bele az egész éves kilátástalan hajszába azt nehéz megmondani. Talán mindkett?. Az edzéseken mindenesetre már látszódott, hogy fejben lejátszódott a küzdelem. Míg a yamahás szárnyalt, addig a hondás szenvedett a kvalifikáción.

És a mindent eldönt? 20 körben sem változott a képlet. Reed hagyta élni kicsit a futam elején Windhamet, majd jött a gyalázás, és a második AMA Szuperkrossz korona. Mivel idén egyesítették a szervezetek a címeket, így csak egy 1-es rajtszámtáblával térhetett haza az ausztrál, de bizonyára nem bánkódik emiatt. Idén az amerikai szuperkorssz és a szuperkrossz-világbajnokot Chad Reed-nek hívják!

Pro és kontra

El lehet órákat vitatkozni azon, hogy ki érdemelte volna meg jobban ezt a címet. Reed egy klasszis szuperkrossz versenyz?, egyetlen balszerencséje, hogy rossz korba született. Csak riválisai sérüléséb?l tudott eddig megélni: 2004-ben Carmchael, idén pedig Stewart d?lt ki térdsérülés miatt. Nagyon valószín?, hogy ha nincs ez a két sérülés, akkor a mai napig is csak egy tehetséges ígéret lenne a sok közül.

Nem sokon múlott, hogy ezt a lutri évet is elszúrja, odafent végül másképp gondolták. Mondjuk, aki repedt lapockával és összezúzott mellkassal is képes dobogós helyezésekre, az el?tt le a kalappal. Coppins tavaly inkább lemondott a koronáról hasonló helyzetben.

Másrészr?l viszont már-már tragikomikus Windham helyzete. ? a tipikus példája a „nem vagyok világklasszis, de nem restellek megdolgozni a sikerért” figurának. Tény, hogy a kinti pályákon magabiztosabban közlekedik K-Dub, egy szuperkrossz-címet azért megérdemelt volna már az évek során.

Kortársai már rég szögre akasztották a bukót: LaRocco, McGrath, Lusk, Bradshaw, Button, Carmichael számára már csak szép emlék a motokrossz, Windham pedig még ma is itt van az elitben. De valahogy mindig volt eddig nála jobb. Mint, ahogy idén is be kell érnie az ezüstéremmel. Ki tudja mikor lesz ekkora ziccere? Lehet, hogy újabb négy évet várhat rá!

És most sem…

…most sem sikerült a Hondának. A világ legnagyobb motorgyártója 2003-óta nyeretlen az egyik legfontosabb piacukon. Ricky Carmichael kilépése óta el?ször került ilyen közelbe aranyszárnyas motoros a bajnoki címhez a nagykategóriában, de az utolsó pillanatban lemaradtak a vonatról.

Ez csupán annak fényében érdekes, hogy a legtöbb pénzb?l (hála az idei Red Bull injekciónak) gazdálkodó csapatról beszélünk, aminek legendás fénye igencsak megkopóban van mostanság: 15 bajnoki trófeájukból kilencet 1988 és 1996 között szerezték zsinórban Rick Johnsonnak, Jeff Stantonnak, Jean Michel Bayle-nek és Jeremy McGrath-nak köszönhet?en. A nyolcvanas és kilencvenes években kiváltság volt Hondával versenyezni, ma pedig…

A teljesség kedvéért: A Suzuki 3 els?séggel a legutolsó, a Kawasaki 6, míg a Yamaha – Reed mostani diadalával- 10-nél jár.

Mint ahogy látszik is ebb?l a rövid statisztikából, egyel?re még nem inog a tórn a nagy H alatt, bár ha hinni lehet a legújabban felreppen? pletykáknak, James Stewart és Ryan Villopoto is a Yamahához tart! Én, személy szerint, kíváncsian várom a következ? idényt!