A Magyar Suzuki Zrt. kiemelten támogatott alakulata, a Full-Gas Racing Team
tervei közt a hosszútávú világbajnokság, az Endurance is szerepel. Az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy Dominique Meiland Úr (a
világbajnok Suzuki Endurance Racing Team csapat f?nöke) meghívását
elfogadva az egyes számú Suzuki csapat boxából táthattuk a szánkat 24 órán
keresztül.
Szöveg: Szabó János (Bregyó). Képek: FullGasRacingTeam.hu
A ‘boss’, azaz a csapattulajdonos Erd?s Tamás, Adorján Tamás
versenyz?-manager, és jómagam, Szabó János (Bregyó), Team
edz?-szerel?-csapatvezet? kísérhettük figyelemmel a ‘gyár’
m?ködését. Az elmúlt fél évszázadban már sok mindent láttam, tapasztaltam,
de 24 órás versenyen soha nem vettem részt. A négy napos tanulmányút
átgondolása után ötlött fel bennem a nem éppen versenyzéshez ill?
kifejezés: ‘gyárlátogatás’. Az eredményekhez – akár a termel?
egységekben – sok befektetés, tudatos irányítás, másodpercre kiszámított,
pontos munkavégzés szükséges. Nem árt továbbá egy nagy adag
megszállottság, magukat nem kímél? versenyz?k és szerel?k. Szóval verseny
a javából, akár a gyárakban, és csak itt is csak a legjobbak
gy?zhetnek.
Röviden a szabályokról: A Le Mans-i 24 órás a világ egyik legrégebbi
motor-autó versenye, több mint 100 éve rendezik itt a ‘nagy
versenyt’, ami a franciák számára olyan tradíció, mint mondjuk a
briteknek a Man sziget. Az idei évt?l három kategóriában értékelik a
versenyt. Az úgynevezett EWC kategória, az IDM Superbike és a Japán
szabályokhoz hasonló – a suzukai 8 óráshoz igazodó – világbajnokság.
Létezik továbbá a STK, ami világkupa (itt szeretnénk indulni mi), és az
open kategória, ami az 1000 cm3 feletti félig-meddig prototípus gépek
csatája.
A verseny 15 órakor, azaz délután 3-kor indul, 56 x 3 versenyz?vel, és
másnap délután 3 órakor ér véget. Minden csapatnál három versenyz?, és egy
tartalék van (ez utóbbi nem kötelez?, de jó ha van). A warm-up után d?l
el, hogy melyik három pilóta megy végig, de a tartalékversenyz?nek is kell
kvalifikálnia magát, különben nem jelölhet? a versenyre. Négy csoport edz
az 1-2-3, és tartalék csoportban. A versenyz?kön transzponderes karszalag
van, így aztán a versenyirányítás pontos képet kap arról, hogy mikor ki ül
a motoron. Csak az a csapat értékelhet?, aki a 24 óra leteltével beérkez?
els? versenyz? leintése után 5 percen belül a gépével fizikai kontaktust
létesítve (bemotorozva, tolva, vagy a hátán cipelve) leintésre kerül, azaz
áthalad a célvonalon, és teljesítette az els? körszámának 75 százalékát.
Jelen esetben a gy?ztes 770 kört nyomott, a limit 577 kör volt. A
szabályokban eligazodni, és minden másban (autóbelép?, stb.) Bulcsú Rezs?
Úr segített nekünk, aki a világ egyik legnagyobb motoros rendezvényének
volt a sportszakmai f?nöke, a zs?ri elnöke. Rezs? Le-Mans-i irodájában
tudtuk meg, hogy 15 éve tölt be vezet? szerepet a verseny
lebonyolításában, és a francia rendez?k kifejezett kívánsága, hogy ?
legyen a zs?rielnök. S?t, idén az összes hosszú távú világversenyre ?t
kérték fel erre a megtisztel? feladatra. Rezs? révén bejárhattuk a pálya
összes zugát, és betekintést nyerhettünk a versenyirányítás berkeibe is.
Bemutatott minket a versenyigazgatónak, a francia szövetség elnökének, és
más magas rangú FIM funkcionáriusoknak is. Nem mellékesen jegyzem meg,
hogy Rezs?t nem csak barátként kezelik, hanem nagy tiszteletnek is örvend
(ezt testközelb?l tapasztaltuk). Tudomásom szerint nincs még egy olyan
magyar sportvezet?, aki világversenyen ilyen régóta, ilyen nagyságrendben
lát el a sportszakmai vezet? szerepet. A versenyirányításon üdvözölhettük
régi sportbarátunkat, Igor Eskinját, a rijekai pálya igazgatóját, aki
zs?ritagként volt jelen.
A szurkolókról: Le Mans felé haladva a zuhogó es? ellenére rengeteg
motorossal találkoztunk. Aztán a pályához közeledve rend?rkordonokkal is,
ahol a ‘szerv’ nyakába a Maxim géppuska hevederét idéz? szondahegyek lógtak. Volt is ellen?rzés b?ven. Kés?bb tapasztaltuk, nem is
alaptalanul.
A gépek teljes arzenálját láthattuk, meglep?en sok volt az 5-10 éves
típus. A célegyenes melletti f?tribünökön 85 ezer ember fér el, és a
rajtnál, valamint a leintésnél jócskán teltház volt. Még éjjel is végig
könyököltek a megszállott néz?k a pályát szegélyez? korláton. Persze a
tribünök a rajt után 1 -2 órával kiürültek, és a publikum vagy a rock
koncertet hallgatta, vagy a sebtében felállított vidámparkban tombolt. Még
éjjel egy órakor is a pályát övez? utakon emberfolyamok közlekedtek,
illetve nagy részük dülöngélt, üvöltött, és a le-leszakadó es? ellenére a
sárban négykézláb állva is kifejezetten jól érezte magát. Az igazi
fanatikusok szinte végigülték a versenyt, ami nem kevés kitartást
követelt, de ez úgy látszik nemzeti büszkeség, hogy egy évben egyszer
végigcsinálják a 24 órát, és a leintés után egy emberként éneklik végig a
francia himnuszt, a Marseillaise-t. A szurkolók nagy része egyébként
motorral érkezett, konvojokban, zászlókkal, városuk-falujuk
nevével.
Láttam kb. 80-100 motorosból álló, a felh?szakadás közepén ezres
bringákon érkez? csak n?i brigádot. Természetesen a gumiégetést?l a
kipufogó nélküli letiltásig forgatott, és felrobbantott motorig minden
volt, ami ilyenkor lenni szokott. A hevenyészett sátortáborok mellett
haladva azon gondolkodtam azon, hogy ezek a ‘m?velt’ nyugatiak
hívnak minket keleti barbároknak. A tribünön lév? hangulat felejthetetlen,
az ováció óriási, jó lenne egyszer magyar földön is hasonlót megérni…
A verseny: A rajt a szokásos – nem véletlenül Le Mans-i rajtnak elnevezett
– indítási forma. A versenyz?k edzésid? szerint beállnak sorba a tribünnel
szemben, és megadott jelre a baloldalról átfutva pattannak fel a gépekre,
és indulnak neki a kimerít? 24 órának. De hogy indulnak!! Akár egy sprintversenyen, az els? fél órában úgy néz ki, mindenki meg akarja nyerni a
versenyt. Az ?rült tempónak meg is lett az eredménye, amihez persze a
szemerkél? es? is hozzájárult. A National Motos Honda (a leger?sebb Honda
alakulat) az els? körben bukott. Nem járt sokkal jobban a Team Kawasaki
France, akinek a versenyz?je a vezet? helyr?l a második edzésid? után az
ötödik körben törte porrá a zöld bringát. A kawások épp hogy elkezdtek
csomagolni, mikor a 47.-ik körben a mindig esélyes Yamaha Austria
versenyz?je, Igor Jerman is bukott, és kivégezte a motort. A legesélyesebb
Yamaha gárda a GMT-94 Ipon sem örülhetett sokáig, mert bár vezettek is, a
70. körben felrobbant a kuplung, összetörve ezzel a gy?zelmi álmokat is. A
hondások közben ‘megtatarozták’ az els? körben elhajított
vasat, de a második bukásnál kigyulladt a gép, így aztán elégtek a jó
szereplés reményei is.
Közben vendéglátónk, a Suzuki Endurance Racing 1-es
és 2-es csapata a legnagyobb esélyeshez méltón már több körrel vezetett.
Persze ?k sem úszták meg szárazon, ami nemcsak a néha-néha váratlanul
leszakadó es?re értend?, hanem a vezet? 1-es számú alakulat óriási
bukására is. Történt, hogy éjjel egy óra után a vezet? Suzuki épp egy Hondát
körözött le, mikor egy szerencsétlen vadnyúl tévedt a pályára. A Honda
elkapta a futó állatot, összeütközött az ?t épp el?z? Suzukival, és mind a
ketten óriásit buktak. A Honda versenyz?je komoly sérüléseket szenvedett,
de már a leintés el?tt jött a hír, hogy túl van az életveszélyen. A
suzukis versenyz? betolta a rom motort, amit villámgyorsan
helyreállítottak és – jócskán visszaesve ugyan – megfutva a verseny
leggyorsabb köreit megkezdték az élenjárók üldözését.
Külön színfolt volt
a gyári BMW csapat boxer motorja. A két induló gép hihetetlenül tartotta
magát a minimum 60 LE-vel er?sebb négyhengeresekkel szemben. Az el?kel?
14.-17. helyen álltak végig, ami az id?nként vizessé váló pályának is
köszönhet? volt. Az 1200-as Boxereknél nyomatékban nem volt hiány, mert
rendre az er?sebb gépek mellé gyorsítottak a kanyarokból kifelé, s?t a
rövid egyenesekben még el?ztek is. Persze a hosszú egyenesekben kikerülték
?ket. Mindenesetre a BMW-k hallhatóan max. teljesítményre voltak hegyezve,
az egyik gép kett? körül, éjjel ki is lehelte a lelkét. A másik
viszont végignyomta a távot – illetve majdnem. Épp a versenyirányítás
tornyának erkélyén vártuk az utolsó tíz perc eseményeit, amikor 23.56
percet mutatott a versenyóra. Hátra volt még durván 2-3 kör, mikor az
egyenesben valami fura, karcos, nem a megszokott hanggal húzott el
alattunk a motor. Mondtam is, hogy ennek annyi, ez már nem megy körbe. A
BMW szempontjából sajnos igazam volt, 733 kör megtétele után, szinte a
verseny utolsó pillanatában álltak ki m?szaki hibával. A versenyz? betolta
a gépet a boxutcába, de nem a rendelkezésre álló 5 percen belül, úgyhogy a
legtöbb kört teljesített kizárt eredményét érte csak el. Megjegyzem, a 17.
helyen állt. Az olasz gépek (MV-Ducati) nem érték meg a naplementét,
szépek, gyorsak, de még mindig nem elég állóképesek.
A Ducati azért úgy
300 kihagyott kör után visszaállt a Finale-Fiesztára, értékelés nélkül,
csak úgy dilib?l. A Suzuki vitte a pálmát. A kettes számú SERT gép 770
teljesített körrel magasan nyerte a versenyt 11 körrel megel?zve a
bukásból f?nixként feltámadó egyes számú SERT csapatot. A Suzuki-fölényt
mutatja, hogy az els? tízben hét GSX-R, egy Yamaha, egy Honda, és egy Kawa
érkezett. Ami még fantasztikus, hogy a SERT Junior Team az abszolút 5.
helyre hozta gépét, természetesen megnyerve a stock értékelést. ?ket a
kategóriában az abszolút 8., szintén SERT gondozásában induló katari
alakulat követte. Négyb?l négy, ez igen, Suzuki! A versenyen 56 csapat indult, 34 team fejezte be értékelhet?en a viadalt.
A gy?ztes Suzuki 770 kört teljesített, az utolsó értékelhet? befutó
656-ot. A leggyorsabb kört 1.39.8-al a második helyen végzett Suzuki
futotta a 174. körben. Négy nem értékelhet? befutott csapat volt, 19
bukást regisztráltak a sportbírók. Érdekes adat, hogy 2007-ben 17
versenyz?t, és 74 szerel?t láttak el az orvosok a verseny ideje alatt. Ez
mutatja, hogy a szerel?k sem kímélték magukat, sérüléseik: égés (féktárcsa,
kipufogó), vágás, becsíp?dés, stb…
Tapasztalatok: Egy dolog biztos, a 24 órás Endurance verseny egy
hihetetlenül kemény megmérettetés. A hangulat családiasabb, mint a SBK
vagy Moto GP világbajnokságokon, kicsit néz?centrikusabb a rendezés, a
boxutcában viszont nagy a szigor. Persze ez nem is csoda, hiszen az 56
versenyz?b?l az els? fél óra után szinte mindig valaki épp kereket,
versenyz?t cserél, vagy tankol. Percenként érkeznek a gépek csapatjaikhoz,
ahol kb. 10-12 ember nyüzsög boxonként. Ehhez jönnek még fotósok,
riporterek, t?zoltók, versenybírók, rendez?k. Kell is az odafigyelés.
Habár 60 km/h a boxutcában a max. sebesség, ez emberekkel zsúfolt helyen
nem kevés. A gépekbe sebesség-ellen?rz? van építve, ami használatakor
(bármekkora gázt húz a versenyz?, nem engedi forogni a motort) fura
durrogó hangot ad. Itt a BMW-k voltak toppon, úgy szólt a limiterrel
közleked? boxer, mint Gábor Áron híres rézágyúja.
Az EWC kategóriás gépek abban különböznek leginkább a stock masináktól,
hogy engedélyezett a gyorscserél?k felszerelése a kerékcseréhez. A stock
gépeken széria felszereléssel is hihetetlen tempóban cserélik a kerekeket.
Az EWC-knél ez a tempó már fantasztikus, úgy néz ki 10 méterr?l a dolog,
hogy beáll a gép, körbezárja egy csomó szerel? (négy nyúlhat a motorhoz,
kett? tankol, a többi segít, kézbe adja a kereket stb.), majd
szétrebbennek, és már megy is ki a gép. Kerékcsere és tankolás 24
másodperc, nem rossz! Rengeteg spéci szerszámot, állványt, és egyéb
felszerelést láttunk, sokat okosodtunk. Erd?s Tamással olyanok voltunk,
mint a japán mérnökök az ’50-60-as években a VB depóban, mindenhol és
mindent fényképeztünk. A több száz fotó segít visszaidézni a látottakat,
egy-két videót is nyomtunk. A spanyol futam három hét múlva lesz, ezt a
látottak alapján kihagyjuk az alaposabb felkészülés érdekében, és a német
futamon kezdünk. Ha ott összeáll a csapat, szerel?k, felszereltség,
versenyz?k, akkor irány a Bol d’Or-i 24 óra, még ebben a szezonban.
A franciák nagyon ünnepelték a trikolort a rajt el?tti
nemzetek zászlainak ünnepélyes felvonulásán, Erd?s Tomi meg is jegyezte,
jól nézne ki itt egy magyar zászló. Én még annyit hozzátennék, hogy a
dobogón is b?ven volt háromszín? zászló, kék-fehér-piros. Talán egyszer
lesz egy piros-fehér-zöld is, elvégre ez is trikolor…
Legutóbbi hozzászólások